Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

8.fejezet

- A bíróság egy órára visszavonul. - majd felálltak, és kimentek.
Itachi felállított helyemről, és kivezetett.
Utánnunk nővérem, akit Deidara vezetett, Kakashi, Pain, Hidan, Sasori, Naruto és a fekete hajú fiú.

- Hát ennyi volt, csajszik. - lépett hozzánk a fekete hajú srác.

- Sasuke!! - szólt rá Itachi.

- Tudod, én úgyis elvágom az áldozatom torkát, ha bilincs van a csuklómon.

- Nee-chan, legyen mostmár elég!

- De, Ahri...

- Nincs semmi de! Mostmár hagyd abba! - csikorogtattam fogaimat.
Nővérem furcsán nézett rám.
Elfordítottam fejemet, hogy senki ne lássa, könnyes szemeimet.

- Ennyi volt? Elveszik a szabadságunkat? Mi lesz, ha életfogytiglanra ítélnek?
Nem hiszem el! Ez nem velem történik! Nem, és nem! - ráztam meg fejemet.

- Öhm...jól vagy, hm?

- Persze.

Vártunk még egy órát, mire megérkezett a bíró. Gyomrom már görcsbe rándult, tenyerem izzadni kezdett. Mellkasom szaporábban emelkedett, és süllyedt.
Nővéremet bevezették, és a többiek is rég bementek. Csak én, és Itachi maradtunk ott.

- Biztos, hogy jól vagy?

- Azt hiszem, igen. - hajtottam le fejemet.

- Mehetünk?

- Igen. - majd Itachi bevezetett. Tekintetemet a bíróra emeltem, arca nem tükrözött érzelmeket.
Gyomrom újból görcsbe rándult. Mellkasom egyre szaporábban, emelkedett és süllyedt.
Lábaim remegtek mint a nyárfa levél.
Alsó ajkamat beharapva vártam, hogy megszólaljon a bíró.

- A két vádlotnak mégegyszer, utoljára felteszem a kérdést! Ki bérelte fel önöket, hogy ártatlan emberek életét elvegyék?

Csend. Nővérem, és én sem mondtunk semmit. Ígyis meg amúgyis elítélnek nem? Nincs más hátra...muszály vagyok bele törődni.

- Namikaze Arisa, és huga Namikaze Ahri ember ölésért, életfogytiglanra ítélem!

Fejemet lehajtva, merültem gondolataimba. Hallottam, ahogy még Kakashi, próbál beszélni a bíróval, de nem figyeltem arra amit beszélnek. Nem tudtam. Anya, és apa járt a fejemben.

- Anya, apa...azért örülök, hogy nem láthatjátok, ezt. Ezt, hogy a két lányotok hova süllyedt. De, ha nem haltak volna meg, akkor nem lenne ez... - gondolatmenteimből az szakított félbe, hogy Itachi vezetni kezdett cellánk felé. Velünk jött még Hidan, Sasori és Pain.
Hallottam nővérem dühös levegő vételét.

Hamarosan a cellánkba voltunk. Deidara, Sasori, Itachi, Hidan és Pain mind ott voltak cellánk előtt.

- Hugi...

- Ne! Ne, nevezz így! - fordultam vele szembe. Szemeim szikráztak, a visszafolytott dühtől.

- Ahri, mi a baj?

- Mi a baj?! Még kérded?! Mit gondolsz, ha anya és apa látná ezt, hova süllyedtünk?!

- A szüleink meghaltak, amikor kicsik voltunk...

- Fogd be!

- Én azt akartam, hogy ne az utcán nőj fel! - emelte fel ő is hangját. Magamon éreztem, a fiúk tekintetét. De ez volt az, ami egy kicsit sem érdekellt.

- Miattad életfogytiglanra ítéltek! Mert belerángattál, a bérgyilkosok közé! Elfogadtad, az ájánlatott!

- Miattad, te idióta!