Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

16.fejezet

*Arisa szemszöge*
Deidarához bújva aludtam tovább. Hogy mit keresek itt Deidara mellett? Az éjjel rémálmom volt, így átjöttem hozzá. Megengedte, hogy mellette aludjak, így mellette aludtam. Megnyugtató volt.

- Jó reggelt, hm. - simogatta meg fejem.

- Neked is. - ültem fel. Deidara csuklóm után kapott, evvel is visszarántva az ágyra.
Felém mászott.

- Hova, hova, hm?

- Reggelit készíteni? - vontam fel szemöldököm.

- Jólvan, hm. - szállt le rólam. Lementem a konyhába, és elkezdtem készíteni kettőnk reggelijét.

*Ahri szemszöge*
Itachival épp reggeliztünk amikor megcsörrent telefonja.

- Igen? Rendben Pain. - tette le telefonját.

- Baj van?

- Bekell mennem.

- Mehetek veled?

- Szeretnél?

- Igen.

- Rendben gyere. - húzta fel cipőjét. Követve példáját én is felöltöztem. Hamarosan a kocsiban ültünk. Itachi beindított a kocsit, és már indultunk is a rendőrséghez.
Mindketten csendben voltunk. Száraz ajkaimat benedvesítettem nyelvemmel.

- Csak nem szárad a szád?

- De. Nem tudom miért...tegnap óta szárad

- Szerinted miért? - parkolt félre, majd csillogó íriszeivel rám nézett. Akkor abban a percben, azt éreztem elveszek szemeiben.

- Nem tudom. De a te szád is száraz! - simítottam végig száján hüvelykujjammal. Beleborzongott érintésembe.

- Ahri...

- Itachi... - hajoltunk egymás ajkaihoz. Egy forró csókban egybefortunk. Szívem hevesen vert mellkasomban. Nincs mese! Én beleszerettem Itachiba!
De ő, hogy érez irántam? Ha nem szeretne akkor nem csókolna most, igaz?
Akkor ezek szerint, szeret? Ugyan pont egy bérgyilkost szeretne?! Ez hülyeség!
Lassan váltunk el egymástól. Itachi beindította újból a kocsit, és elindultunk.

- Veszítettünk. - kuncogtam el magam.

- Igen. De nem bánom.

- Ahogy én sem. - pirultam el. Hamarosan megis érkeztünk. Mindketten kiszálltunk, majd be is mentünk.
Hidan és Sasori jöt velünk szembe.

- Itachi, mi újság?

- Semmi veletek? Pain miért hivatott?

- Gyere. - intett fejével Sasori mi meg követtük.

- Minket is tegnap hivatott, hogy lenne egy kis feladatunk. - állt meg az albinó, mire egy cella felé mutatott.
Itachi és én odamentünk.

- Ikuto, Akashi, Akihiro! - gugoltam le.

- Ahri!

- Csajszi, hát te? - mosolygott rám Akashi.

- Hosszú történet. Itachi kérlek nyissátok ki a cellát!

- De...

- Hidan! Engedjétek meg neki!

- Rendben van. - nyitotta ki a cellát Sasori, mire bementem a fiúkhoz. Szorosan öleltem meg őket.

- Mit kerestek itt?

- Feladtuk magunkat... - sütötte le fejét Akihiro.

- Mi történt?