Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

76.fejezet

*Ahri szemszöge*
Mikor felébredtem, Itachi már nem volt mellettem. Egy egyszerű, kis könnyű ruhát vettem fel. Felsőm hátulján, ott díszelgett, az Uchiha címer. A gyűrűs ujjamra néztem, ahol még mindig ott díszelgett, az eljegyzési gyűrű. Örömömben ugrálni kezdtem, amit egy pörgés követett. Az a pörgés sem tartott oly' sokág, mert neki ütköztem valaminek...Jobban mondva valakinek. Egy erős kéz fonódott csipőmköré, ami megakadályozott, hogy randevúzzak a padlóval.

- Mi ez a nagy öröm, cica?

- Hogy mi ez a nagy öröm? - vigyorogtam szerelmemre, egy óriási vigyorral.

Lassan elengedte csipőmet. Én csak erre vártam, majd szerelmem nyakába ugrottam. Kezei újból csipőmre találtak, majd megpörgetett. Leugrottam a padlóra, és egyből megöleltem nyakánál. Egyik lábomat felemeltem, miközben, Itachit öleltem, aki csak kuncogott.

- Most min kuncogsz?

- Olyan vagy, mint egy kis kamasz.

- Nem is!!

- De igen. Mostmár elmondod, miez a nagy boldogság?

Lassan fordultam meg, hajamat elővéve fedtem fel, az Uchihák címerét.

- Mostmár tudod szívem. Alig várom, hogy ne a párod, hanem a feleséged legyek!

- Hidd el kedvesem...Minnél előbb elfog jönni. - lépet elém, majd az ágy felé tolt.

Gyengéden elterített a puha ágyon. Kezeit végig vezette csípőmön, majd összekucsolta kezeinket.

- Cicám...Nagyon imádlak.

- Én is téged.

- Mostmár itt lenne az ideje, hogy megbeszéljük az esküvőt nem gondolod? - szált le rólam, majd gyengéden felrántot, és az ölébe ültetett.

- Igen. Mikorra szeretnéd?

- 3 hónap múlva? Addigra mindent eltudnánk rendezni. Torta, mennyasszonyi ruha, vendégek, ebéd.

- Akkor 3 hónap múlva. Kiket hívunk meg?

- A családom, a bátyád, nővéred, munkatársaim, Ikutoék, az Uzumaki család, Senju Hashirama, Tobirama, Tsunade, Keiichi és a családja.

- Madara-sama, és Izuna-san...

- Ők is benne vannak a családomban, édesem. - kuncogja el magát.

- Ne haragudj. Meg lehet, hogy Sasuke és Naruto meghívják a barátaikat.

- Nincs kizárva. De téged, édesem nem zavarna?

- Nem dehogyis. 3 hónap, és a feleséged leszek...

- Igen, szerelmem. Hova szeretnél menni nászútra?

- Lepj meg kedvesem. De...

- De?

- Mi lesz, Natsumival? Őt kire fogjuk hagyni? Nem leszünk attól rossz szülők, mert elmegyünk?

- Édesem...Anya szívesen vigyázna rá, míg mi nászúton vagyunk! Ilyet meg ne is mondj! Nem leszünk rossz szülők, mert nászútra megyünk. Ha úgy döntenénk, hogy nem megyünk, akkor a szüleim addig győzködnének minket, míg nem megyünk el.

- Rendben van. - mosolyodtam el, de ebben a mosolyban keserűség is volt.

- Mi a baj, kedvesem?

- Mindig is szerettem volna, ha apa vezet az oltárhoz... - hajtottam le szomorúan fejemet. - ...Mindig is azt szerettem volna, hogy büszke legyen ránk anyával. És egyszer azt mondja nekem, az én kicsi lányom...Felnőtt.