Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

75.fejezet

*Akihiro szemszöge*
Korán reggel felébredtem, és hagytam egy üzenetet, Seinának. Megszerettem volna várni míg felébred, de ma dolgoznom kell. Gyorsan magamra kaptam ruhámat, cipőmet valamint kabátomat. Amilyen gyorsan csak tudtam sprinteltem is hazafelé.
Otthol már, Ikuto és Akashi készítették a reggelit.

- Hát te, hol voltál az este, Rómeó? - kérdezte, Ikuto.

- Elkapott minket az eső, és így, Seinánál aludtam. Nehogy valami rosszra gondoljatok, mert nem történt semmi! - figyelmeztettem őket.

- Dehogyis... - vigyorgott, Akashi.

Ikuto alig bírta visszatartani a nevetését. Szinte már nem is próbálkozott avval, hogy visszatartsa, hamar kitört belőle a nevetés. Ereimben szétterjedt a harag, amit nyílván, Akashi észre is vett.

- Ugyan, ugyan, ne kapd fel a vizet. Csak vicceltünk.

- Ki nem állhatom, az ilyen hülye vicceiteket.

- Jólvan, jólvan, Rómeó. - legyintett vigyorogva, az a nyomorult, Uchiha.

- Hogy fordulnátok fel mindketten! - mormogom orrom alatt.

- Jójó, majd egyszer valamikor felfordulunk. De most, Rómeó...menj, és öltözz át! Aztán gyere reggelizni, mert elfogsz késni a munkából. - monda, Akashi.

Csak bólintottam egyet, és elindultam szobámba, ahol felvettem a tiszta ruháimat. Ezután reggeli rutinomat végeztem el. Hamar készen lettem, így szaladtam is le a konyhába, reggelizni. Megittam kávémat, majd neki álltam elfogyasztani a dangoimat.

Munkahely...Néha fárasztó tud lenni, de muszály belevágni az életbe valahogy, nem igaz? A mai napon kívételesen nagyon kevesen jönnek, aminek mi most kivételesen örölünk, hiszen akkor több pihenőnk van.

- Else hiszem, hogy most ilyen kevesen vannak. - foglal helyet, Hinata barátnői mellett.

- Igen, igaz... - érvelnek munkatársaim, de valahogy sehogy sem tudok rájuk figyelni.

Figyelmemet, Seina köti le, ahogy az éjjel mellettem aludt. Ahogy hozzám bújt, éreztem kellemes orgona illatát. Persze, az is eszembe jutott, ahogy benyitott a fürdőbe, mikor én voltam bent. Ezen nem tudtam megállni, hogy egy apró perverz mosoly, ne üljön ki arcomra!

- Hé, Akihiro minden rendben van? - kérdezte, Kenji.

- Igen. Miért?

- Egy perverz mosoly jelent meg az arcodon. - válaszolta, Ren.

- Min járt, már az eszed, hogy így elmosolyogtál? - kuncogott, Aisa.

- S-semmin. - dadogtam vörös arccal.

- A semmin lehet perverzen mosolyogni? - vonta fel szemöldökét, Elena.

Fülem mellett elengedve a kérdést tápászkodtam fel. Tekintetem hamar megállapodik, azon a másik két idiótán, akik egy asztalt keresnek.
Ikuto vigyorogva int, majd leülnek egy sarokban lévő asztalhoz. Aisa rögtön felveszi kis füzetét, tollával együtt, hogy felvehesse rendelésüket.

- Fiúk, lányok! A 10-es asztalhoz lesz két kávé, és egy dango!

- Rendben. - válaszolják kórusban a lányok, majd neki állnak elkészíteni a rendeléseket.

Ren, és én a kávékat készítjük, míg a többiek mennek a következő asztalakhoz. Hát nem furcsa, hogy ez a két barom is jön, hírtelen megint sokan vannak az étteremben? Ezek vonzák az embereket, vagy mi? Mert ha igen, akkor megkérem őket, hogy tanítsák meg nekem is! Szeretném én is tudni.