Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

44.fejezet

- Arisa...

- Hm? - nézek körül, de semmit, és senkit sem látok.

- Áh, ez csak egy álom! - mormogom orrom alatt.

Megfordulok. Anyám, és apám ál előttem.

- Édesem... - simogatja meg fejemet apa.

- Hogy kerültök ide?

- Jöttünk, hogy elmondjuk neked azt...

- Azt? - vágok anyám szavába.

- ...hogy ne haragudj a bátyádra!

- Meg azt, hogy hadj fel ezzel az őrültséggel!

- Milyen őrültségről beszéltek?!

- Arról, hogy elszöksz!

- Azt csinálok amit akarok!

- Édesem, folytatni akarod bérgyilkosként? - fúrja mélyen tekintetét enyémbe apám.
Anyám szemei könnybe lábad.

- És, ha igen?

- Nem akartuk neked megmutatni, hogy újból lásd! De ha te ezt akarod, legyen! - csettint apám.

Ismerős helyen álok. Szüleim eltüntek. Egy gonosz kacaj üti meg fülemet, majd Aguri bukkan fel.

- Szorítsd meg!

- Nem! Én nem akarom!

- Azt mondtam, hogy szorítsd meg!

- Kérlek ne! Nem akarom! Könyörgöm neked!

- Kensei, fogasd meg vele a drót kerítést!

- Igen, uram. - lép közelebb az említett, én pedig hátrálni kezdtem.

- Kérlek, ne! Ne! Nem akarom! Kérlek! - megse hallja szavaimat.

Durván ragadja meg csuklómat, kezemet pedig a drótra teszi. Nem szorítom meg.

- Kensei.

- Értettem, uram! - majd kezeimet ökölbe szorítja.
Fájdalmasan kiáltok fel, a hirtelen jött fájdalomtól. Érzem ahogy a drót tenyerembe mélyed.

- Eiji, tudod mit kell tenned.

- Igen, uram.

Hátra fordítom fejem. Eiji egy korbáccsal ál, hátam mögé. Könyörögve nézek Eijire, és a kezeimet szorongató Kenseire. Szemeikben mérhetetlen kegyetlenség, és vérszomj csillog.

Érzem, ahogy Eiji közelebb lép. Hallom, ahogy elővesz valamit. Azzal a dologgal, hátúl levágja felsőmet. Újra hátrál. Ezután már csak a korbács csattan hátamon. Ordítok. Ordítok a fájdalomtól.
Kensei továbbra szorítja kezemet. Sőt egyre erősebben. A drót egyre mélyebbre, és mélyebbre hatol húsomba. Eiji egyre nagyobbakat, és nagyobbakat csap hátamra.
Ez ment percekig, mígnem, Aguri nem szólal meg.

- Elég! Azt hiszem eleget kapott.

Eiji abbahadja az ütéseket, míg Kensei elengedi kezemet, és a földre dob.
Hátamon, és tenyeremen végig csorog a vér.

- Megtanultad a leckét?

- I-Igen.

- Okos kislány. Ha megcsinálod a parancsokat, akkor a hugodnak nem kell ezeken átesnie, amiken te. Nagyszerű bérgyilkos lesz belőled! De ez még csak a kezdett. - lép ki nevetve.