Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

92.fejezet

*Ahri szemszöge*
A repülögép egy kisebb kis városkában szállt le, ahol engem és férjemet egy limuzin várt. Csak ámultam, és bámultam. Fogadni mertem volna, hogy mindez csak egy álom, és mikor felébredek, akkor ott abban a cellában fogok felébredni! De nem! Ez mégis a valóság volt! Ábrándozásomból, Itachi rángatott vissza, aki mennyasszonyi pózban kapott fel, majd sétált a limuzinig, ahonnan a sofőr egyből kiszált, hogy kinyissa előttünk az ajtót.
Mosolyogva köszöntük meg a kedves gesztust. Itachi lágyan beültetett a kocsiba, majd bal kezét csipőmre helyezte, evvel is közelebb húzva magához. Fejemet felemelve néztem, fekete íriszeibe, ami vágytól csillogott, szinte már láttam rajta, hogy nem bírja tovább. Látszott rajta, hogy igen-igen harcol az ellen, hogy ne támadjon le engem.

- Végre...végre, hogy a feleségem vagy, Uchiha Ahri.

- És te pedig a férjem, Uchiha Itachi.

- Szeretlek.

- Én is téged.

Kezével gyengéden megfogta államat, hogy arcomat közelebb húzza magához, elérve azt, hogy ajkaink egy forró csókban egyesüljenek. Egy szenvedélyes, forró csókba vont, ami sokkal szebb volt, mint a többi csókunk. Végül arra lettünk figyelmesek, hogy az auto megállt. Hamar, Itachi karjaiban találtam magam.
Egy nyaraló szerűségnek látszódó házhoz értünk, ami kívülről gyönyörű volt, a környék nagyon csendes volt. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen belülről.

Nem tévedtem! A ház nagyon gyönyörű, szinte már lélegzet elállító volt. Felmentünk az emeletre, ahol befordultunk balra, és ketten elfoglaltunk egy szobát. A szobában egy hatalmas, kényelmesnek tünő francia ágy pihent, a szobában rózsaszírmok hevertek, gyertyákkal ami kellően megadta a romantikus pillanatot. Kint egy erkély pihent, így úgy döntöttem kimegyek, mert nem is kicsit voltam kíváncsi a tájra. Lent egy medence pihent, a kert szinte csodálatos volt! Rózsabokrok pihentek mindenüt, valamint egy fűzfa, aminek egyik fastagabb ágán egy hinta volt rögzülve.

- Ez gyönyörű!

- Igaz? - karolt át hátulról férjem.

Puha ajkát megéreztem nyakamon, majd lassan elkezdett haladni fülemhez, ahol fülcimpámba harapott. Egy szó nélkül behúzott a szobába, ahol gyengéden a falnak lökött. Szemeiben mérhetetlen vágy csillogott.

- Ahri, ha ma este nem kaplak meg, akkor én megfogok őrülni! Nagyon akarlak! Őrülten kívánlak.

- Akkor miért fecsegsz?

Nem válaszolt semmit, azonnal ajkamnak esett, majd lassan elkezdte lehámozni magamról az esküvői ruhát. Megragadtam öltönyét, amit lassan elkezdtem kigombolni, aztán levettem róla. A puha textilia hamarosan a földön kötött ki. Nem volt időm felfigyelni az eseményekre, mivel, Itachi felkapott, hogy az ágyra fektessen, és ott folytassa azt amit elkezdett. Én sem tétlenkedtem, megszabadítottam az Uchiha fiút minden ruhájától, míg csak boxere maradt rajta.

- Szabad? - simított végig melltartom pántján, miközben homlokát az enyémnek támasztotta.

- Igen.

Forrón megcsókolt, majd vállaimról lecsúsztatta a pántot, aztán hátul kikapcsolta a ruhadarabot. Hamarosan hófehér melltartom is követte a többi ruhát. Vad, domináns csókba kezdtünk, nyelveink táncot jártak egymással, kezeim nyakaköré fonódtak szorosabban magamhoz ölelve az Uchihát.
Csókjaival hamarosan lejjebb kezdett haladni, melleimnél több csókot adott, végül szivogatni, markolászni kezdte azokat, amitől hangosabban kezdtem el nyögdécselni alatta. Hüvelykuját fehérneműmbe akasztotta, majd levette az imént említett ruhadarabot, amit hátamögé dobott. Nőiességemhez hajolt, amit nyalogatni kezdett. Ajkamat hangosabbnál, hangosabb nyögések hagyták el, arcom lángvörössé vált. Végül abbahagyta nőiességem nyalogatását. Tekintetemet férjemre emeltem, aki két ujját vezette belém, amitől hátam megfeszült. Először gyengéden, utánna pedig gyorsabban kezdte el mozgatni bennem, ajkával melleimet szivogatta, harapgálta, kezével markolászta.