Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

46.fejezet

Itachi. Én szerettelek. Miért kellett ezt tenned?! Miért?! Szemeimből további könnycseppek csordulnak ki. Mint a végtelen nyári zápor. Ami soha, sem akar megálni.

- Látod? Én csak jót akartam neked azzal, hogy ráakartalak téged venni arra...

- Hagyd abba!

- Mostmár tudod, hogy kihasznált téged! Ágyba vitt, teherbe ejtett, aztán eldob. Ilyen egy Uchiha. Mit vártál drágám? Hm? Azt vártad, hogy melletted lesz? Vagy mást?

Megtört szemeimmel rá nézek. Szemeimben üresség, és tengernyi fájdalom tükröződik.

- Oh, csak nem azt akartad, hogy ha megszületik a pici, egy család lesztek? Én bolond hugom...ez sose fog megtörténni.

- Szavaid akár a méreg!! - hagyom ott.

Észrevétlenül megyek ki. Könnyeimet törölgetem, amikor megál mellettem egy kocsi.

- Hugocskám? - szál ki kocsijából bátyám.

- Nii-san... - ölelem meg sírva. Hátamat kezdi simogatni nyugtatásként.

- Mi történt? Mi a baj?

- I-Itachi...

- Gyere! Elviszlek magamhoz, és elmesélsz mindent.

- Jó...

.................................

- Mi tett, az Uchiha? - tesz elém egy bögre teát, amit lassan kortyolgatni kezdek.

- Egy másik lánnyal láttam csókolózni... - szorul össze szívem. - Nagyon fáj, nii-san. Nem akarom őt látni!

- Az a nyomorult!! - lép oda hozzám, majd megöleli fejemet, és egy puszit nyom fejem tetejére.

- Maradhatok itt?

- Hát hogyne. Ezt nem is kell megkérdezned, te buta lány. De menj pihenj egy kicsit.

- Hol van a szoba?

- Fent az emeleten a jobb oldali.

- Hány szobád van?

- Kettő. Van egy vendég szoba, és ugye az én szobám.

- Köszönöm. De te hova mész?

- Van egy kis dolgom.

*Itachi szemszöge*
Egy percre ott hagyom szerelmem, míg veszek magunknak valamit.
Ekkor egy lány ál mögém.

- Szia. A nevem Katsumi. - mosolyog rám.

- Szia. U... - ajkait enyémnek tapasztotta.

Próbálom magamtól el lökni, de nem enged. Kezei nyakamköré fonódnak.
Erőt veszek magamon. Kezeit lefejtem nyakamról, és eltolom magamtól.

- Letámadsz egy idegen férfit?! Tudod ki vagyok? A nevem Uchiha Itachi! Ha végig hallgattál volna, és megvárod mit akarok mondani...

- De engem nem érdekel! Kintről figyeltelek téged, és mit ne mondjak...izmos testalkatod lehet. - simogatja hasamat. Ajkait rakoncátlan mosolyra húzza.

- Ha nem zavartatod magad, jegyesem van!

- Mivan?!

- Jól hallottad! - tolom el magamtól. Két dangóval visszamegyek Ahrihoz, de nem látom őt sehol.
Elejtem a két dangót. Azonnal futásnak eredek. Mindenkit megkérdezek, hogy nem-e látták-e. Reménytelen.

- Ha valami baja esik, sose bocsátom meg magamnak! - szaladok ki, és kint kezdem keresni.

*Kurama szemszöge*
Kocsimból megpillantom az Uchihát. Mérgesen parkolok le, majd kiszálok. Megpillantva szalad hozzám.