Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

2.fejezet

*Arisa szemszöge*
Ahri még békesen aludt, mikor felkelltem. Magamra kaptam ruháimat, elvégeztem reggeli rutinomat, és lementem a konyhába.

- Ma végeztek az Uzumakival?

- Igen, öhm...

- Ikuto!

- Jah, igen bocs, Ikuto.

- Nem gondoljátok, hogy megkéne tudnotok, a nevünket? - szólalt fel Akihiro

- Nem, mert nincs rá szükség! - szólalt fel hugom.

- Áh, felebredtél hugocskám?

- Van olyan hangotok! Szóval nem csoda, hogy igen! - nézett ránk gyilkos tekintettel.

- Ahri, Arisa! - jelent meg Aguri is.

- Igen?

- Gyertek velem! - majd követtük őt, egészen az irodáig.
Bementünk.
Leült székére, én és hugom, vártunk, hogy elkezdje mondani valóját.

- Ma végeznetek kell, az Uzumakival, értve vagyok?!

- Igen.

- Ha úgy jöttök vissza, hogy még él...meglakoltok!

- Ma meghal, az Uzumaki! Mi ez a nagy felhajtás?! - dühödött be, hugom.
Az ajtó, hangosan csapódott, ahogy kiment.
Aguri intett, hogy elmehetek. Se beszéd, se szó, mentem hugom után.

- Uh, ez hangos volt. - jegyezte meg Ikuto.

- És?

- Hé, Ahri! Mostmár állj le!

- Nekem ne parancsolgass! Majd szólj, ha indulunk. - ment el mellettem.

...

Éppen követtük célpontunkat, aki hazafelé tartott.

- Miért nem most végzünk vele?

- Nyugi Ahri.

Nem sokára megérkeztünk, az Uzumaki lakásához. Vártunk, hogy bemenjen, majd mi is követtük csendben.
Hugom elővette kését, míg én meg markoltam katanámat.

- Pszt. - intettem nagyon csendre.
Óvatosan megfogtam a kilincset, majd benyitottam.

- Merre?

- Arra. - mutattam, az emeletre. Lábújjhegyen sétáltunk fel, hogy ne keltsünk zajt.
Hugom megfogta, a szoba kilincset, majd benyitott.
Áldozatunk ágyában feküdt, aludt.
Ördögi mosolyt húztam arcomra, majd mindketten, az ágyhoz léptünk.

- Ne olyan gyorsan, hm! - lépett be két rendőr, és egy fekete hajú fiú.
A szöszi is kinyitotta szemét. Leugrott, az ágyról, majd a többihez ment.

- Hát ez nem sikerült. - jegyezte meg, a fekete hajú.

- Fogd be, vagy megöllek! - fogtam meg késemet. Dobásra készültem, de hugom elkapta kezem.

- Nem sikerült. Inkább meneküljünk, mielőtt elkapnak.

- És elmondanátok, hogyan akartok elmenni, amikor az ablakon egy lakat van, hm?

- Mi meg itt állunk, az ajtóban. - tette tarkóra kezét, az Uzumaki.

- Itt a játék vége! Végre megvagytok. - jött közelebb a fekete hajú rendőr, társa követte.

- Adjátok fel! Nincs tovább, hm!

- Ne menj annyira biztosra szöszi. - rúgtam be az üveget. Bólintottam hugomnak, aki kiugrott az ablakból.
A két rendőr próbált elkapni kevés sikerrel.
A két bámuló fiút, a rendőrökhöz löktem, akik elterültek a földön.