Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

86.fejezet

*Ikuto szemszöge*
4 napja, hogy Akihiro, Seinához költözött. Akashival üresnek éreztük nélküle a házat, hiszen a bérgyilkos éveink alatt, szinte már testvérek lettünk! Sokszor mentünk egymás agyára, kiabáltunk, veszekedtünk a másikra, de mindig számíthattunk a másikra. Akashi, és én maradtunk, Nagato házában. Igaz, hogy Akihiro átszokott hozzánk jönni, olyankor megiszunk egy kávét, és megbeszéljük a fontos dolgokat, mint például a közelgő esküvőt, amire mindhárman hivatalosak vagyunk. Akashival örültünk annak, hogy Akihiro és Seina összejöttek, de amikor oda költözött a Fuuma lányhoz, akkor azt éreztük, hogy mindkettőnkből egy-egy darab szakadt ki. Hiszen tényleg, hogy olyanok voltunk egymásnak mint a testvérek. Gyerekkorunkba, mikor, Agurihoz kerültünk...akkor ismertük meg a másikat. Már akkor összefogtunk, és közös erővel segítettünk egymásnak. De ne is beszéljünk erről, hiszen minden jónak örülni kell, nem igaz?

- Hé, te kályha már megint befaltad a tegnapi pizzát? - nézte meg, Akashi az üres pizzás dobozt, amiben márcsak bizony morzsák voltak.

- Tehetek én arról, hogy éhes voltam este?

- Igen! Annyit zabálsz, mint egy állapotos nő!

- Kikérem magamnak, te fadarab! Ha nem tudnád fejlődő szervezet vagyok.

- Te, fejlődő szervezet? Neked aztán, hova kell fejlődnöd?

- Kell és kész!

- Max agyilag kell, mert úgy viselkedsz mint egy 9 éves kisfiú.

- Jóétvágyat a morzsákhoz, fadarab.

- Haha. Ha legközelebb azt mondom, hogy rendeljünk pizzát kizárólag, csakis magamnak fogok!

- És én?

- Rendelj a fizetésedből!

- De én a te fizetésedből akarlak kizabálni.

- Akkor vissza is fizeted, azt az összeget, amennyit bezabáltál!

- Na meg a fenéket! Minek nézel te engem? Valami banknak? Vagy talán a homlokomra van írva, nagy nyomtatott betűkkel, hogy BANK?

- Várj csak! - majd keresgélni kezdett a konyhaszekrény fiókjaiban, én pedig kíváncsian nézegettem, hogy mit keres.

Végül egy fekete filctollal a kezében, egy tapadós lapra rá írta, nagy nyomtatott betűkkel, BANK!
Vigyorogva lépett elém, hiába próbáltam elhúzni fejemet, ő csak vállamnál megfoga állított meg, hogy ne tudjak mozgolódni, homlokomra tapasztott a papírt.

- Tessék! Mostmár hivatalosan is, bank vagy.

- Te kis...

- Fogd be!

- Jut eszembe...Ha mégegy éjszakán meghallom, hogy horkolsz, akkor én megőrülők!

- Így jártál, kályha!

- Te fadarab!

- Te marha!

- Te észlény!

- Na jó én elmentem dolgozni, majd jövök. Ha mész valahova, vagy ha mész dolgozni, akkor csukd be az ajtót!

- Rendben van.

Nos igen! Az utóbbi időkben mindkettőnk talált munkahelyet, én ott dolgozom, ahol Akihiro, ugyanabban az étterembe. Segítek főzni az étterem két szakácsának! Igen, igen, sejtem, hogy mit gondoltok...Nem lehet belőlem kinézni, de tudok főzni, és szeretek is.
Akashi pedig egy ruha üzletben kapott álást, mint eladó. A fizetésünket mindig összedobjuk, és befizetjük a számlákat, valamint a fontos dolgokat megvesszük. Az egyik legfontosabb...öltöny.
Sóhajtva néztem meg az időt, és láttam hogy alig maradt körülbelül 15 percem, így amilyen gyorsan csak tudtam, elkészültem. Becsuktam az ajtót, majd a kulcsot zsebembe csúsztattam. Tudtam, hogy Akashinak nincsen pótkulcsa, így úgy gondoltam, hogy átverem azt az idióta, Yakkait.