Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

27.fejezet

*Aguri szemszöge*
Dühösen csapok asztalomra. Nem akartam elhinni, hogy Ahri megérezte, azt, hogy valaki követi őket.
De szerencsémre időben, és ügyesen eltudtam rejtőzni. Hiszen én vagyok az egyedüli bérgyilkos akit nem kaptak el.
Azok az idióták azt hiszik, hogy elkaphatnak.
Ördögien nevettem fel.

- Azok az idióták engem nem igen fognak elkapni! De hogyan lépjek kapcsolatba Arisával, és Ahrival? Bár Ahri, már nem hallgatna rám. Akkor őt másra használnám, elég csinos lány.- mosolyodtam el perverzen.

Magamra kapom fekete kabátom, kapucnimat azonnal felveszem, hogy arcomat senki ne lássa. Így indulok el fényes nappal. Jobb félni, mint megilyedni. Ahogy sétálgattam ismerős hang csapta meg fülemet. Elbújok egy közeli fa mögé. Várok.

- Ikuto, biztos vagy benne, hogy ő volt az?

- Nem, nem vagyok benne biztos. De mivan, ha tényleg Aguri volt az?

- Mondasz valamit Ikuto. - ismerem fel Akashi hangját.

- Bárhogyis Agurit muszály elkapni! Nem maradhat szabad lábon.

- Akihironak igaza van. Amiket velünk is tett, míg nem hagytuk ott őt.

- De mivan ha tervez valamit?

- Hm. Tipikus Ikuto. Mindig is eszes volt. Már akkor is volt esze, amikor megismertem, és kiképeztem. Ezek szerint még eszesebb. De nem számít, úgyse tehetnek ellenem semmit! Sem ők, és azok a nyomorult rendőrök sem!

- Nekem itt valami bűzlik...

- Nah, a másik okostojás, Akashi. Sokszor adta a hülyét, de neki is van esze, még ha nem is használja...

- Én bízok a rendőrökben, hogy Agurit is elkapják. Ha Ahrit, és Arisát is elkapták, akkor ő miért lenne más?

- És igen, Akihiro. Őt mindig is nyugodt természetűnek ismertem. De ám, nála is voltak olyan napok, amikor elveszítette a fejét.

- Őt is elfogják kapni. - indultak tovább. Beszélgetésük alapján kedvem lett volna elnevetni magam, és odamenni ahoz a nyomorult három árulóhoz.
Ezek komolyan azt hiszik, hogy engem, Fuuma Agurit elkaphatnak?! Azt szeretném én megnézni. Fejcsóválással, és egy gúnyos, ördögi mosollyal az arcomon indulok el.

- Az a három nyomorult igazán örülhetne, hogy még élnek. De ami késik nem múllik! A megfelelelő pillanatban, időben, végezni fogok velük. Ha sikerül legalább az idősebbik Namikazét magam mellé állítani, nem lesz megállj! Mindenkivel végezni fogok, akivel kell. De először az a három áruló fogja megbánni! Aztán sorban mindenki. - érkezek meg egy kávézóba, ahova bemegyek. Kérek egy kávét. Leülök egy sarokban lévő asztalhoz, ahol nem lát senki. Még az hiányozna nekem, hogy elkapjanak! Bár, simán végeznék itt mindenkivel.
Megiszom maradék kávémat. Fizetek a kasszánál. Csendben, és nyom nélkül indulok vissza rejtekhelyemhez. Nem járkálhatok túl sokáig kint fényes nappal, manapság minden megtörténhet.
Most sokkal óvatosabbnak kell lennem, mint ezelőtt bármikor! Legalábbis addig, amíg nem sikerül megvalósítani a tervemet.

*Ahri szemszöge*
Nagyon unalmas itthol lenne, egyedül. Itachi dolgozni ment. Arisával megint veszekedtem telefonon. Egyszer én felképelem azt a nőt! De most téyleg. Kezd elegem lenni abból, hogy mindig azt mondja, Itachi nem szeret, csak kihasznál. Nah, ő aztán honnét tudja?! Nagy okos. Fhuh de megutáltam!
Kopogásra leszek figyelmes. Sóhajtva állok fel a kanapéról, és nyitok ajtót.

- Sasuke, Naruto. Gyertek csak be. - mosolygok rájuk kedvesen.

- Jöttünk látogatóba Ahri-chan. - vigyorog a fiatal Uzumaki, míg a fiatal Uchiha unott képet vág. Ezt muszály megszoknom Sasukétól. Ha Itachi is ilyen lenne, én azt hiszem, hogy felmásznék a falra.