Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

70.fejezet

*Seina szemszöge*
- Kincsem ébresztő! - simogatja valaki arcomat, de ez engem kicsit sem izgat.

Fejemre húztam takarómat, evvel is jelezve, hogy még aludni szeretnék, és hogy hadjanak!

- Na, édesem! Kihül a reggeli.

- Ühm... - bújok ki kedvtelenül a takaró alól.

Szememet dörzsölve próbálok valamit érzékelni a külvilágból. Pár pislogás után, egy barna hajzuhatogot vélek érzékelni. A barna hajzuhataghoz, egy lágy mosoly tartozik.

- Ohayo, Kaa-chan. - ölelem meg, amit viszonoz, és egy puszit kapok hajamra.

- Ohayo drágám. Készülődj el, aztán gyere reggelizni!

- Hay! - bólintok lelkesen, mire anya megsimogatja fejemet, és kimegy a szobából.

Magamra kapok egy egyszerű ruhát, majd célba veszem a fürdőt, ahol elvégzem szokásos rutinomat.
Leszaladok a konyhába, ahol már, Nii-san már nem sokára végez reggelijével, míg apa kávéját szürcsöli, miközben egy újságot olvas.

- Ohayo.

- Ohayo. - köszönnek vissza.

Nyomok egy puszit apa arcára, majd egyet, Aguri arcára. Leülök, bátyám mellé, és elkezdek reggelizni. A mai reggeli inkább csendesen telt, amit most nem bántam.
Észre se vettem mikor, de Nii-san már befejezte reggelijét, és az ajtóban várt engem.
Gyorsan befejeztem a reggelit, nyomtam egy puszit, anyu és apu arcára.

- Mehetünk?

- Hay.

Elköszöntünk szüleinktől, és már indultunk is az iskolába. Mint eszembe jutott, Kaito, és a haverjai gyomrom görcsbe rándult a félelemtől. Igyekeztem nem mutatni, hogy félek mi lesz ma. Magamba azért könyörögtem, hogy ne fussak bele Kaitoba, sem pedig Nii-san. Jobban bátyámért aggódok, nem magamért. Hiszen tudom, hogy a bátyó képes lenne akárkit megverni, azért ha bántani mer engem valaki.

- Kösztünk, vagy hugi? - lóbálja előttem kezeit, ami visszaránt a valóságba.

- Hm? Mi volt a kérdés?

- Azt kérdeztem, hogy minden rendben van? Olyan kis furcsa vagy. Talán nem érzed jól magad? Forduljunk haza?

- Anno...jól vagyok, csak elgondolkodtam.

- Oh, és min gondolkodtál?

- Azon, hogy nekem van a világ legjobb bátyja!

- Miért is?

- Mert az én bátyám, a legerősebb az egész világon! Mindig számíthatok rád, és persze mindig megvédesz minden rossztól. Ez tesz téged a világ legjobb, bátyójává, és én nagyon szeretlek, Nii-san.

- Én is téged. - borzolja össze hajamat.

Tevékenységére elmosolyodok, viszont el lököm kezét, mert ezzel csak jobban összeborzolja hajam.
Bátyám öntelt vigyorával találom szembe magam. Válaszul rányújtom nyelvem, amin először meglepődik, majd a meglepődött arca eltűnik, és egy fél mosoly jelenik meg arcán.

- Nos, akkor menj hugi! Suli után megvárlak, rendben?

- Rendben. - ezzel megölelem, és a termem felé veszem az irányt.

Miközben sétálgatok testemen végig fut a félelem.

- Lám, lám, lám... - üti meg fülemet az a gúnyos hangnem, amit tegnap halottam.

Ilyedten kapom hátra fejemet, és Kaito gonosz vigyorával találom szembe magam. Azonnal hátrálni kezdek, viszont ez nem sikerül, mert neki ütköztem valaminek...jobban mondva valakinek.