Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

66.fejezet

*Deidara szemszöge*
Fél kilenc volt, de álom még mindig nem jött szememre. Fejem alatt pihentetem kezem, úgy tanulmányazom a plafont. Mély levegőt véve fordulok be a fal felé.

Már próbálnék elaludni, mikor nyitódik szobámnak az ajtaja. Hátamra fordulok, hogy megnézzem éjjeli látogatómat. Arisa volt az. Egy fekete pizsama nadrág, és egy fehér pizsama felső volt rajta.

- Valami baj van, Arisa? Hm.

- Nem tudok aludni, így úgy gondoltam, hogy át jövök hozzád. - pirult el, amit az ablakból beszűrődő holdfénytől tökéletesen láttam.

- Gyere csak. Hm.

Arrébb csúsztam, hogy betudjon mellém feküdni. Ő azonnal bebújt mellém. Egyikünk sem szólt semmit, csak kintről hallatszódtak be, a kutyák ugatása.

Arisa fejét meztelen mellkasomra hajtja, én pedig vállánál átkarolom őt. Egy apró puszit nyomok hajába, majd dörzsölni kezdem válát.

- Te sem tudsz aludni?

- Nem. Hm. Nem tudom mióta próbálkoztam azzal, hogy elalszom, de nem jött álom a szememre. Hm.

- De pihenned kéne! Reggel is bekell menned, a rendőrségre ha jól tudom, igaz?

- Igen. Hm.

- Fáradtan, hogy fogsz oda figyelni?

- Ne aggódj minden rendben lesz. Hm.

- De...

- Ne félts engem! Hm. Különben volt már ennél sokkal rosszabb is. Hm.

- Ezt, hogy érted?

- Volt olyan, hogy egész este nem aludtam, reggel persze fáradt voltam. Hm. Fáradtan mentem be az őrsre, de persze, Pain haza küldött, hogy aludjak, mert így nem ülhetek volán mögé. Hm.

- És ki vette át a helyed, az őrsön?

- Obito. Hm.

- Ha nem fogsz ma sem aludni, akkor biztos, hogy megint haza küldenek. - kuncogja el magát.

- Nem fogom bánni! Hm.

- Miért is?

- Amíg veled lehetek, addig nem fogok semmit sem bánni. Hm. - emelem fel fejét.

Tekintetünk egybe olvad. Ajkainkat pár centi választja el egymástól, míg megnem szünetetem azt a kis távolságot. Óvatosan csókolom őt, mintha tartanék a reakciójától.
Csipőjénél közelebb vonom magamhoz, evvel is többet követelve csókjából. Mohón faljuk egymás ajkait, míg a legvegőhiány nem teszi dolgát. Zihálva válunk el egymás ajkaitól. Ajkainkat egy apró nyálcsík köti össze.

- Miért? Miért csinálod ezt? - nézett fel rám, azokkal a gyönyörű két csodás szemeivel.

- Mármint micsodát? Hm.

- Hát azt, hogy megcsókolsz valamint azokra az éjszakákra értem, amikor... - pirult el.

- Arisa... - fekszem le háttal az ágyra, mire az értetlen lányt magamra rántom, elérve, hogy hasamon üljön.

- Egy csodás lány vagy. Nem tudom mégis mikor, de belédszerettem! Egy ilyen lányt mint te, sose fogok találni. - simitok végig hátán, szinte érzem, ahogy beleborzong érintésembe.

Nem is várom el, hogy válaszoljon, lehúzom magamhoz egy csókra.
Meglepedtségét kihasználva, hatolok be nyelvemmel szájába, felfedezve már az ismert helyet. Nyelvemmel sajátja után kutakodok, mire megis találom, egy vad keringőre hívom, amit én vezetek.

Kezeim sem tétlenkednek. Óvatosan csúsztatom őket felsője alá, felfedezve csodás felsőtestét. Érintésem alatt, melegséget áraszt ki teste, ami szinte perzseli tenyereimet.
Kezével hajamba túr, evvel is elmélyítve, immár vad, szenvedélyes csókunkat.

Pihegve válunk el egymástól, ajkainkat egy halvány nyálcsík köti össze. Tekintetem mélyen fúródik övébe, egy pillanatra sem elengedve.

- Deidara...

- Ne mondj semmit!! Nem muszály. Ha nem vagy tisztában az érzéseiddel, én azt is megértem. De mostmár próbáljunk meg aludni! Hm.

- Ühm... - bólint egyet, majd leszál rólam, és befekszik mellém.
Percek múlva szemeim elnehezülnek, majd lecsukódnak.

*Arisa szemszöge*
Deidarát már elnyomta az álom, de én még fent voltam. Csak is azon gondolkodtam, hogy mit mondott. Most akkor ő szeret? Tényleg belém szeretett? De én elfogok menni! Nem fogok itt maradni, Konohagakuréban! Különben...Én nem szerethetek belé! Nem, és nem!

Olyan hamar eljött a reggel, hogy azt nem akartam elhinni. Éreztem, ahogy Deidara felkell mellőlem, majd félre húzza a függönyt. A nap sugarai arcomra világít. Hunyorogva takarom el, szemeimet, és arcomat a napfénytől.

- Jóreggelt. Hm.

- Ez minden csak nem jóreggelt!! - húzom fejemre a takarót, ám az ágy besüpped mellettem.

- Gyerünk álomszuszék! Hm. Ébresztő!! Hm.

- Nyem, akarok ki kellni. Hadj!!

- Na, jólvan pihenj még. Hm.

Csak percek múlva vonszoltam ki magam az ágyból. Fáradtan csoszogtam be a fürdőbe, ám mikor beléptem, Deidara meztelen felső teste tárult elém. Dereka köré egy hófehér kendőt tekert.
Arcomat mély pír öntötte el, míg a fiatal rendőr felsőtestét bámultam. Éreztem, hogy orromból elindul a vér.

- Jól vagy? Hm. Nagyon elvagy pirulva, a szád is szó szerint tátva van, és még az orrod is vérzik. Hm. Csak nem tetszik amit látsz? Hm. - mosolyodott el halványan, mire lassan biztos léptekkel közelíteni kezdett felém.

Automatikusan hátráltam, de az ajtó bezáródott, így hátam neki ütközött. Deidara azzal az ártatlan, kisfiú mosolyát vette elő, miközben kezeit fejem mellett támasztotta meg. Akaratlanul is, de lehajtottam fejemet, hogy ne tudjak szemeibe nézni, amikkel szinte felfal.

Érzem ahogy újjait álam alá támasztja, evvel is felemelve fejemet. Tekitetünk azonnal egybefort. Csodálatos kék íriszei, mint egy börtön. Elég ha csak belenézel...Rabul ejt. Egy börtön, ahonnan ha akarnál se tudnál szabadulni, mert egyszerűen lehetetlenség, nem akarsz, vagy esetleg nem tudsz.

- Arisa. Hm... - mormogja ajkaimra, amiket mindössze 3 cm válszt el egymástól.

Ám, az a 3 cm sem tart oly' sokáig, mer ajkait enyémnek nyomja. Bírtoklóan bírtokolja ajkaimat, mintha csak az övé lenne. Nyelve erőszakosan fúródik számba, keresve párja után. Combomat megfogva kap magára, evvel is elérve, hogy csipőjeköré fonjam lábaimat. Csókjából egyre többet követelek! Végül csókunkat, a levegőhiány töri meg. Zihálva kapkodjuk a levegőt, evvel is elérve, hogy normálisan vegyük a levegőt.

- Mit csináljak itthol egyedül?

- Amit szeretnél. Hm. Nézhetsz tévét, pihenhetsz, olvashatsz, vagy ha nagyon unatkozol, akkor főzhetsz, süthetsz valami finomat. Hm.

- Rendben van. Mire hazaérsz, akkor valami finomat fogok készíteni.

- Oh, már nagyon is várom. Hm. - tett le a földre, én pedig pirulva léptem ki a fürdőből.

Halántékomat fogva, sétáltam le egyenest a konyhába, hogy megigyak legalább egy pohár vizet. Nem értettem, hogy mégis miért hoz ki belőlem ilyen érzéseket! Miért? A testem miért nem akar engedelmeskedni nekem, amikor hozzám ér? Elakarok húzódni, de egyszerűen nem megy.
Gyorsan össze dobtam, Deidarának, és magamnak egy kis reggelit. Tükört tojás, szalonnával, és teával. Mire készen lettem, Deidara jött le, teljes rendőri felszerelésben. Izmait, szinte ki emelte az egyenruha. Csendben reggeliztünk, majd mikor befejezte egy puszit nyomott ajkaimra, és már itthol sem volt.
Én pedig összemosogattam, kitakarítotam a házat, utánna pedig sütni, főzni kezdtem. Ami eszembe jutott megfőztem. Spagetti, rámen, dango, krémes.
A nap végére már teljesen ki voltam. Főztem, sütöttem, kimostam ruháinkat, amiket aztán kiterítettem, hogy a nap megszárítsa őket. Végül mikor megszáradtak behajtogattam őket. Minden rendbe volt. Így fáradtan mentem fel szobámba, és egyből szó szerint bezuhantam a kényelmes, meleg ágyba.