Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

59.fejezet

*Ahri szemszöge*
Itachival szinte egyszerre ébredtünk fel. Mosolyogva nézünk egymásra, majd hírtelen felettem térdepelt. Mélyen szemeimbe néz, majd ajkait enyémnek tapasztja. Keze combomra kúszik, majd simogatni kezdi.

- Itachih... - nyögök szájába, mikor belső combomba mar.

- Milyen kellemes ébresztő. Megtudnám szokni. - mosolyodik el, azzal az apró perverz Uchiha mosollyal.

- Megnézzük, hogy Natsumi fent van-e?

- Persze.

Mindketten halkan, átsétálunk, Natsumi szobájába. Halkan osonunk oda kiságyához. Kis hercegnőnk, érdeklődve figyeli a körülötte történő eseményeket.

- Szia, szép hercegnőm. - veszi karjai közé, Itachi.

- Szia, kicsi kincsem. - puszilom meg arcát.

Apró kicsi kezét, édesapja arcára teszi, hogy ezzel mi a célja, nem tudjuk. Ekkor megpróbálta megpofozni, apját.

- Hékás. - neveti el magát, Itachi.

- Kis édes. - nevetem el magam.

- Drágám, tisztába teszed, és felöltözteted míg én megcsinálom neki a reggelit?

- Persze, édesem.

Lemegyek a konyhába, és elkezdem lányomnak készíteni a reggelit. Eddig még, nem olyan bonyolult ez az anyaság. Hamar elkészülök lányom reggelijével. Itachi karjai között hozza le, Natsumit, aki tisztába volt téve, valamint felvolt öltöztetve.

- Na, gyere anyához! - veszem el lányomat, apjától, majd a kanapéra ülve kezdem el etetni.

- Megyek lehozom a pelenkáját.

- Rendben van, édesem.

Mosolyogva nézem lányomat, aki békésen issza tápszerét. Jobban megfigyelve a kis csöpséget, olyan mint Itachi. Fekete haj, és még a szeme is! Bár a szemszín változik.

- Valami baj van, drágám? - dobja ki a pellenkát, Itachi, majd leül hátam mögé, miközben gyengéden átkarol.

- Natsumi, olyan mint te! Meglátszik, hogy az apja vérbeli, Uchiha! Nagyon hasonlít, az Uchihákhoz.

- De abban rád hasonlít, hogy lány, és már most olyan gyönyörű, mint az édesanyja! Ha felnő, olyan csodás lesz, mint az anyja. - csókol bele nyakamba, amin elmosolyodok.

Natsumi, hamar befejezi a reggelit. Óvatosan meg büfögtetem lányomat.
Itachi egy-egy puszit nyom arcunkra.
Kopogás hallatszódik a bejárati ajtón, párom kinyitja, nem kis meglepetségünkre, Fugaku-san, Mikoto-san, Madara-sama és Izuna-san áll, az ajtóban.

- Hol van a kisunokánk? - csillognak, Mikoto-san szemei.

- Ahrinál, anya.

Mikoto-san, azonnal hozzánk szaladt. Szemei csillogtak, a mérhetetlen boldogságtól, valamint a büszkeségtől.

- Hogy hívják? - simogatja meg lányom fejét, Madara-sama.

- Uchiha Natsumi.

- Gyönyörű név. - fogja meg a pici kezét, Izuna-san.

- Ahri, kezembe vehetem?

- Persze, Mikoto-san. - nyújtom át neki lányomat, ő pedig óvatosan kezébe veszi, mintha bármeik percben megsebesülhetne.

Fugaku-san, Madara-sama, és Izuna-san játszani kezdenek, Natsumival, aki érdeklődve nézi őket, miközben mosolyog. Itachival, majd megtudtuk enni kis hercegnőnket! Egyszerűen túl édes volt.