Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

25.fejezet

*Ahri szemszöge*
Kézenfogva sétáltunk hazafele Itachival. Sötét volt. Furcsa érzés kerít hatalmába. Megállok. Hátra nézek, de sehol senki.
Itachi előrébb ment, de ahogy észre vette, hogy nem vagyok ott mellette, visszafordul.

- Szerelmem, mi a baj?

Nem észlelek semmit. Bámulok egy helyre. A szél arcomba fújja hajamat. Bámulásomból Itachi puszija ránt vissza.

- Hm? Mi volt a kérdés?

- Mi a baj szerelmem?

- Furcsa érzésem van. Olyan mintha, követnének.

- Gyere! - húz magához, úgy megyünk tovább. Sietősebbre vesszük lépéseinket.
Szorosan bújok Itachihoz, aki bíztatóan simogatja vállamat.

- Nyugi nincs semmi baj.

- De Itachi! Tényleg követ valaki!

- Megnézzem?

- Ha valami bajod esik?

- Nem fog. - nyom egy puszit homlokomra.

- Akkor legalább vigyázz magadra!

- Rendben. - majd elmegy körbe nézni.

Reszketve állok ott egyedül. Ajkaim megremegnek. Nem látom sehol sem Itachit. Érzem, ahogy ereimben megfagy a vér.

- VIGYÁZZ!!

- Áhh!!! - ugrok ilyedtemben hátra.

Itachi győzelmi vigyorral vigyorog rám. Szívem hevesen ver mellkasomba, mintha bármeik percben kiugrani készülne. Testem remegni kezd a félelemtől. Szemeim bekönnyeznek.

- Te idióta!! Mondtam, hogy olyan érzésem van, mintha követnének! És te mit csinálsz?! A szívbajt hozod rám, te marha!

- Szívem, ne haragudj. - karol belém, majd egy puszit nyom homlokomra.

- Azért nem lehetsz ilyen. Ne szórakozz! - hullik le egy könycsep arcomról.

- Kedvesem... - törli le könnyeimet.

Szorosan ölelem meg. Nem tudnék rá haragudni, ahoz túlságosan is szeretem. Élek halok érte.

- ...nem tudnál rám haragudni, igaz?

- Nem.

- Persze, hogy nem. - mosolyog rám perverzen.

- Te, idióta! - csókolom meg ajkait.

*Ikuto szemszöge*
Narutoék elvittek minket egy házhoz, amit hajdan Nagato lakása volt, csak elköltözött onnét.
Eddig nem lakott benne senki. Nagy ház volt.
Nagato, és Naruto körbe vezettek minket. De amin meglepődtem, az az, hogy kivolt takarítva. Áram, meleg víz, és még a hütő sem volt üres.

- Ez a ház mostmár a tiétek. Pont hárman vagytok, három szoba.

- Köszönjük Nagato. - nyújtom kezemet, majd kezet rázunk. Utánna pedig a szőkével.

...

- Legalább van tető a fejünkön. - fekszik le a kanapéra Akashi.

- Nah, igen. - helyesel Akihiro.

Telefonom rezegni kezdett. Előveszem. Látom, hogy egy üzenetem érkezett.

Ahri: Ikuto! Ahogy Itachival jöttünk hazafele úgyéreztem, mintha valaki követne minket.

Én: Megtudtátok, hogy ki volt az?

Ahri: Nem.

Én: Biztonságban hazaértetek? Bár Itachi melletted van, és még rendőr is.

Ahri: Igen biztonságban. De...

Én: De?

Ahri: Félek...mivan, ha Aguri volt?

Én: Nyugodj meg. Hiszen körözik. Nem hinném, hogy óvatlanul felbukkanna.

Ahri: Mindenesetre jobb félni, mint megilyedni.

Én: Igen, igazad van. Csuklyatok be mindent.

Ahri: Ti is.

Telefonomat letéve, bezárom az ajtókat, ablakokat.

- Hé, Ikuto. Veled meg mi lett? - fogja meg vállam Akihiro.

- Ahri azt mondta, hogy amikor mentek hazafele, olyan érzése volt mintha, valaki követné őket.

- Mi??! - pattan fel Akashi.

- Most írta. - mutatom meg telefonom, ők pedig elolvassák az üzenetet.

- Ugye nem mondod komolyan?! - csap az asztalra Akashi.

- Csak nem az a rohadék?! - csattan fel Akihiro is.

- Nem tudom. De van egy olyan érzésem, hogy ő az!

- De mit akarhat Ahritól? - vonja fel szemöldökét Akashi.

- Akashi, gondolj vissza. A két Namikaze testvért, a bérgyilkosok királynőinek tartották...

- ...csendben, és nyom nélkül végeztek áldozataikkal. De az éj gyilkosainak is tartották őket régen.

- És én erről miért nem tudok?!

- Mondjuk azért Akihiro, mert sose kérdeztél meg minket?

- Akashinak igaza van. Sose kérdeztél meg minket.

- Oké, oké! De ez már a múlt! Ahrin látszik, hogy nem az aki hajdan volt. Ő nem az a bérgyilkos, aki volt. Most inkább egy normális nő, aki szerelmes.

- Ühüm... - bólintok.

- De mivan, ha mégsem Aguri az? - nézz ki az ablakon Akashi.

- Nem tudhatjuk pontosan, de jobb félni mint megilyedni.

*Arisa szemszöge*
Épp ágyamon feküdtem, mikor kint megdörrent az ég.
Felálok, és az ablakhoz lépek.

- Vihar közeledik. - teszem kezemet, az ablak párkányra, úgy nézem tovább a villámokat.

- Arisa, nem vagy éhes, hm? - kukucskál be szobámba.

- Nem, köszönöm.

- Baj van, hm?

- Ja, nem, semmi.

- Biztos?

- Persze.

- Rendben. - mosolyodik el, majd kimegy szobámból.
Tekintetem újra kifele siklott.

- Nem sokáig leszek itt. Hamarosan elmegyek, Ahrival együtt! Nem nagyon érdekell, hogy mit mondd, vagy mit fog tenni! Velem fog jönni! Új jövő fog várni ránk, mint...