Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

84.fejezet

*Ahri szemszöge*
Másnap reggel, Itachival egyszerre ébredtünk, de egyikünk se szált ki az ágyból. Egy reggeli csókot sem kaptam, semmit. Mégcsak hozzám sem ért, rám se nézett! Fájdalmasan szorult össze a szívem.

- Valami baj van? - szólalok meg hátat fordítva neki, hogy ne lássa szomorú arcom.

- Nem. Miért?

- Csak kérdeztem.

- Ahri...

- Hm?

- Fordulj meg!

- Miért?

- Csak fordulj meg!

Nem kérdeztem semmit, és nem is mondtam semmit, egy szó nélkül tettem azt amit mondd.
Alig fordultam meg, demár kezeivel megragadta csipőmet, és magára rántott.

- Miért szomorkás az arcod?

- Semmi...

- Volt időm kiismerni téged! Az arcodra van írva, hogy valami bánt téged.

- Én...Én...Azt hittem, hogy haragszol rám, vagy... - nem hagyta, hogy befejezzem...Lehúzott magához, egy domináns csókra.

Keze csipőmről fenekemre kúszott, amibe erőteljesen belemarkolt, amitől csókunkba nyögtem. Zihálva váltunk el egymástól. Mélyen néztem az Uchiha, fekete íriszeibe, amik a vágytól csillogtak. Bal kezem mellkasán pihent, amit jobb kezével megfogott, és végig vezette meztelen mellkasán. Érintésem alatt bőre melegséget áraztott, éreztem izmos, kockahasát, amitől halvány pír kúszott arcomra.
Kezemet teljesen férfiasságáig vezette. Nadrágon keresztül éreztem, hogy férfiassága megkeményedet, ami csak annyit jelentett, hogy kíván engem.

- Nem haragszom rád... - próbált rendesen beszélni a vágytól, de ez nagyon nehezen sikerült neki, ám nekem tetszett. - Csak...őrülten kívánlak.

- Itachi...Hidd el, én is. - hajoltam le hozzá, és egy pille gyors csókot nyomtam, puha, finom ajkaira.

Lassan megindultam nyakafelé, apró csókokat hagyva magam után, vagy esetleg egy-két piros foltot, ami nyakán díszelget.
Megfogta hajamat és hátrafelé kezdet el húzni, ezzel elérve, hogy jobban hozzá préseljem ölemet, majd a hátam ívben megfeszült. Másik kezével, újból fenekembe markolt, amitől felnyögtem, ezzel jelezte, hogy már nagyon kíván engem. Értettem, egyből rámarkoltam nadrágján keresztül merevedésére, amitől most ő engedett ki egy hangos torokhangot.
Mindketten szaporábban vettük a levegőt, míg végül kezeimet, Itachi nyakafelé csúsztattam, és átkucsoltam.

- Abbahagyod?

- Igen. - kuncogtam el magam reakciójan.

- Gonosz vagy velem!

- Nem vagyok, én szeretlek tudod.

- Lázadó nőszemély vagy.

- Az meglehet! - emelkedtem fel, majd egy csókot nyomtam ajkaira, és leszáltam róla.

- Itt hagysz?

- Megyek főzök egy kávét, és ha, Natsumi is felébred, tudod, hogy azonnal enni kér.

- Igen tudom.

- Akkor majd lent. - kacsintottam leendő férjem felé, majd a konyhában főzni kezdtem, az imént említett folyadékot.
Csak bámultam a fekete folyadékot, közben, Itachi érintéseit éreztem bőrömön, amitől behunytam szemeimet, és akaratlanul is de felszakadt belőlem, egy halk sóhaj.

- Ilyen reakciókat váltok ki belőled?

Tányérnagyságú szemekkel fordultam hátra, az összefont karokkal, falnak tamaszkodó, Itachira nézek.