63.fejezet

325 93 7
                                    

*Arisa szemszöge*
Most, hogy megszületett a hugom lánya, gondolkodnom kell, hogy mikor megyek el innen.
Fejemet párnámba fúrom, miközben gondolkodok. Tanácstalan vagyok. Most tényleg nem tudom, hogy hogyan tovább! Miért nem tudom? Miért nem tudok tisztán gondolkodni? Egyszerűen, nem! Nem megy! De nem tudom az okát! De azt tudom, hogy mindenképp el akarok menni.
Kopogás hallatszódik ajtómon.

- Szabadh! - mondom inkább párnámnak.

- Miért nem jöttél reggelizni? Hm. - lép be, Deidara.

- Nem voltam éhes. - ülök fel, majd felé fordulok.

Bár ne tettem volna! Nem kellett volna megfordulnom, csak háttal kellett volna mondanom, neki. Előttem állt egy szál törölköző volt köré tekerve. Izmos teste újból szemem elé tárult. Akkor láttam, amikor lefeküdtem vele. Tökéletes has, kar, mell izma volt. Pirult arccal néztem őt. Nedves hajtincsei, szanaszét terült el arcán. Fogadni mertem volna, hogy hátára csodálatosan tapad.
Na, jó! Most álljunk meg egyszóra! Miért nézem őt?? Miért pirulok el, amikor csak a meztelen felső testét látom?

Másodpercek múlva előttem ált. Telintetemet lassan kúsztatom fel. Kék íriszei mélyen fúrodik enyémbe, mintha csak a nézésével akarna foglyul ejteni.
Lehajol hozzám. Ajkaink pár centire voltak egymástól, homlokunk súrolták egymást. Arcomon éreztem forró lehelletét. Testemen végig fut, az a kellemes bizsergés, amit akkor aznap éreztem.
Szenvedélyesen, és lágyan ajkaimnak nyomta puha, kellemes ajkát.
Érzem ahogy besüpped mellettem az ágy. Mielőtt bármit is tehettem volna, felém kerekedve fekszik rám. Szorosan fekszik rám, alsó testünk szinte összeér.
Nyálcserénket a levegőhiány szakítja meg. Szemeiben rég valami más csillog, ez a valami nem lehet más, csakis a vágy.
Lassan fokozatosan szabadít meg ruháimtól, amit háta mögé dob. Szemeim előtt izmai táncot járnak, miközben maga mögé hajítja ruháim.
Újjam kendőjébe akasztom, evvel is lerántva magamhoz.

- Arisa...

- Ne beszélj! Most ne! - veszem le kendőjét.

Meglepődve látom, hogy férfiassága rég megkeményedett. Agyamon úrrá lesz az a bizonyos vörösköd.
Bírtoklóan nyomom ajkaimat, övének, miközben nyelvem erőszakosan tör utat magának.
Óvatosan hatol belém. Mikor teljes hosszával, már bennem volt, gyengéd ringatózásba kezdett.
Csak egy pár percre, tépem el ajkaimat övétől, miközben kezemet selymes hajába csúsztatom. Gyönyörködöm benne, hogy hogyan folyik ki ujjaim közül, akár egy sárga patak.

- Arisa! - kezd el felvenni egy gyorsabb, birtokló tempót.

Lábaimat csipőjeköré fonva, kezdek el vele mozogni, miközben nyakamra lehel apró csókokat.
Fogaival végig karcol bőrömön, amit egy halk nyögéssel jutalmazok.
Hírtelen magára kap. Kezeit csipőmre csúsztatja, lassan kezdett el fel-le mozgatni, miközben mindkettőnkből felszakadt egy-egy hangos nyögés.
Ajkaimat ízlelően érintem össze övével. Érzem, ahogy meglepődik, mivel most nem ő kezdeményeszte a csókot, hanem én. Meglepetségét kihasználva, átváltok francia csókra.
Nyelveink áldáz csatát vívnak a dominanciáért. Belemorog a csókba, mikor hajába túrok, evvel is szorosabban magamhoz húzva, valamint többet követelve csókjából.
Férfiassága lüktetett bennem, miközben folyamatosan mozgatott.
Gerincemen villámcsapásként futott végig az élvezet.
Ajkaimat eltépem övétől, hogy utat engedjek egy hangos nyögésnek. Ezután újból az ágyon találom magam. Deidara sem tétlenkedik. Szájával csókokkal lepi el nyakam, mellkasom, és melleimet.

- Deidarah... - húzom fel magamhoz, hogy megtudjam csókolni őt.

Mohón követelek tőle csókokat. Érzem miközben elmosolyodik csókunk közben. Ezt kihasználva dugom be nyelvem szájába, keresve annak partnerét.
Vad, és szenvedélyes csók volt.

Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/Where stories live. Discover now