Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

72.fejezet

*Akihiro szemszöge*
Este 7 óra. Épp időben készültem el, az esti randinkra, Seinával.

- Oh, csak nem készülsz valahova? - vigyorog fapofával, Akashi.

- Randira.

- A mi kis verebünk csak nem szerelmes? - kukucskál be, Ikuto is.

- Forduljatok fel! - fordulok a tükör felé, és egy kis hajzselét kenek hajamra.

- Majd mi segítünk! - jöttek be a fürdőbe mindketten, és a hajam írányába nyújtották kezeiket.

- Hadjatok! Menjetek már a búsba! - hajlongok kezeik elől, kevés sikerrel.

- Nyughass már, Rómeó! - vágott tarkon, Ikuto.

- A fene essen beléd, te mocskos Uchiha!

- Én figyelmeztettelek, hogy nyughass, Rómeó!

- Meg látszik, hogy a haverjaid nélkül semmire sem mész, mert még élkészülni sem tudsz normálisan.

- Akashinak igaza van! Hát mit fog mondani, Júlia?

- Oh, Rómeó! Miért vagy te, Rómeó? - majd mindketten elnevetik magukat, az én arcom felvesz egy bizonyos vörös árnyalatot.

- Pusztuljatok ki!

- Még nem akarunk.

- Kár! - tépem ki magam kezeik közül, majd leszaladok a konyhába, ahol egy sarokban csendesen megbújok.

- Hé! Rómeo gyere csak vissza! - hallom meg, Akashi hangját aki már valószínűleg a nappaliban van.

- Hogy a fenébe tud így eltűnni? - mérgelődött, Ikuto.

- Nem tudom.

- Rómeó! Gyere elő!

- Ah...Esküszöm, pórázt kötök rá... - mondta, Akashi.

Hallottam ahogy a bejárati ajtó nyitódik, aztán bezárul. Egyikük hangját, vagy lépteit sem hallottam bent. Úgy döntöttem, hogy felszaladok a fürdőbe, és vissza beállítom hajamat eredeti állásába. Ám, az a két idióta inkább összeborzolta, minthogy megcsinálták volna. Gyorsan visszaálítottam hajamat eredeti formájába.

- Akkor menjünk addig, míg az a két marha nem jön vissza! - majd óvatosan kikucskálva léptem ki a fürdőből.

Csendben, és óvatosan leosontam a nappaliba, ahol villám gyorsan kaptam fel cipőmet, és kabátomat. Már nyúltam a kilincsért amikor hírtelen, kivágódott az ajtó.

- Megvagy, Rómeó! - vigyorogtak rám.

- Ti azt csak hiszitek! - lököm odébb őket, és elszaladok.

Még hallottam ahogy mindketten utánnam kiabálnak, hogy "Júlia mit fog szólni, Rómeó? Gyere vissza még nem késő!"

Mikor már nem hallottam a hangjukat, akkor megálltam, és kifújtam a levegőt. Arcomon egy vigyorral indultam el a parkba, de előtte bementem egy virágos üzletbe, egy vörös rózsát venni.
Megérkezem a parkba, ahol megpillantom, Seinát

Mosolyogva megyek oda a lányhoz, aki szintén visszamosolyog.

- Szia.

- Szia. Nagyon csinos vagy. - nyújtom át neki a rózsát, és végig nézek piros ruháján.

- Köszönöm.

- Mehetünk? - nyújtom kezemet.

- Igen. - karol belém.

Épp indulnánk amikor megdörren az ég, és rögtön elkezd esni. Sőt nem is esni, hanem szakadni.

- Na, ez király. - kuncogom el magam.