*Arisa szemszöge*
Szemeimet görcsösen csuktam be! Kezeimmel egyre erősebben, és erősebben szorítottam a takarót. Homlokom, arcom, nyakam verejték cseppektől csillogtak. Nedves hajtincseim arcomra tapadtak. Fejemet jobbra, balra vetettem. Rémálom kínzott!- Szorítsd meg! - szólal meg, Aguri az ottani énemnek. Annak az ártatlan kislánynak aki nem akarta megszorítani a szögesdrótot.
Ott áltam, és csak nézni tudtam, ahogy ezt teszem magammal.
- Nem! Én nem akarom!
- Azt mondtam, hogy szorítsd meg!
- Kérlek ne! Nem akarom! Könyörgöm neked!
- Kensei, fogasd meg vele a szögesdrótot!
- Igen, uram. - lépett az említett hozzám, én pedig ott hátrálni kezdtem.
Tudtam, hogy mifog következni. Azonnal elfordítottam fejemet. Szemeimet görcsösen csuktam be, hogy még véletlenül se nézzek oda!
- Kérlek, ne! Ne! Nem akarom! Kérlek!
A többi beszédre szinte nem is figyeltem. Ezután márcsak a fájdalmas sikításom üti meg füleimet. Szemeimből megindulnak könnycseppjeim.
- Eiji, tudod mit kell tenned.
- Igen, uram.
Lassan fordítottam oda fejemet, de ahogy odafordultam megis bántam. A kislány énem könyörögve nézett, Eijire, és a kezemet szorító, Kenseire. Szemeikben én is láttam azt a mérhetetlen kegyetlenséget, és azt a vérszomjat, ami ott csillogot.
Tekintetemet, Eijire emeltem aki a kezében egy korbácsot tart, és a hátam mögé lép. A korbács keményen csattan hátamon amitől, nem csak a kislány énem, de én is felkiáltok.
Szaporábban emelkedő mellkassal ülök fel. Arcomról, és homlokomról verejték cseppek díszelegnek. Lassan kezdem el venni a levegőt, hogy szívem se dobogjon oly' hevesen.
Végül visszafekszem, és újból vissza alszom. De mostmár azt remélve, hogy nem fogom újból ezt álmodni!De nem így lett...
- Elég! Azt hiszem eleget kapott.
Eiji abbahagyta az ütéseket, míg Kensei elengedte kezeimet, és a földre dobott. Pont magam előtt landoltam. Könnyektől nedves arccal néztem magamat.
Hátamat vér, és több seb borította.- Megtanultad a leckét?
- I-igen.
- Okos kislány. Ha megcsinálod a parancsokat, akkor a hugodnak nem kell ezeken átesnie, amiken te. Nagyszerű bérgyilkos lesz belőled! De ez még csak a kezdett. - majd nevetve kilépett.
Ökölbe szorított kezekkel néztem utánna. Szemeim szikráztak a dühtől, és a haragtól! Azért kaptam mindezt, mert nem végeztem el a parancsot, amit mondott, hogy öljek meg egy másik bérgyilkost aki elárulta őt. Nem akartam megtenni, és ezért kaptam ezt. De a hugomat is védtem! Nem akartam, hogy neki is valami baja essen! Tekintetemet visszakapom magamra.
- Nem fogod sokáig húzni kölyök! - rántott fel hajonfogvást, Eiji. - Hány éves is vagy?
- 15.
- Hamar meghalsz. Mert nem fogod megélni, azt, hogy betöltsd a 18-at!
Ezután új helyen találtan magam. Itt már 18 éves voltam. Remegve térdepeltem a földön, miközben hátamon újabb, és újabb korbács ütés csattant.
YOU ARE READING
Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/
FanfictionKét testvér. Namikaze Arisa és huga Namikaze Ahri. Körözött bérgyilkosok. Egy nap két rendőr elkapja őket. Uchiha Itachi és Iwagakure Deidara. Mikor a két testvér, már azt hiszi, hogy nem fordulhat rosszabbra helyzetük, a bíróság életfogytiglanra ít...