Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

82.fejezet

*Arisa szemszöge*
Szemeimet görcsösen csuktam be! Kezeimmel egyre erősebben, és erősebben szorítottam a takarót. Homlokom, arcom, nyakam verejték cseppektől csillogtak. Nedves hajtincseim arcomra tapadtak. Fejemet jobbra, balra vetettem. Rémálom kínzott!

- Szorítsd meg! - szólal meg, Aguri az ottani énemnek. Annak az ártatlan kislánynak aki nem akarta megszorítani a szögesdrótot.

Ott áltam, és csak nézni tudtam, ahogy ezt teszem magammal.

- Nem! Én nem akarom!

- Azt mondtam, hogy szorítsd meg!

- Kérlek ne! Nem akarom! Könyörgöm neked!

- Kensei, fogasd meg vele a szögesdrótot!

- Igen, uram. - lépett az említett hozzám, én pedig ott hátrálni kezdtem.

Tudtam, hogy mifog következni. Azonnal elfordítottam fejemet. Szemeimet görcsösen csuktam be, hogy még véletlenül se nézzek oda!

- Kérlek, ne! Ne! Nem akarom! Kérlek!

A többi beszédre szinte nem is figyeltem. Ezután márcsak a fájdalmas sikításom üti meg füleimet. Szemeimből megindulnak könnycseppjeim.

- Eiji, tudod mit kell tenned.

- Igen, uram.

Lassan fordítottam oda fejemet, de ahogy odafordultam megis bántam. A kislány énem könyörögve nézett, Eijire, és a kezemet szorító, Kenseire. Szemeikben én is láttam azt a mérhetetlen kegyetlenséget, és azt a vérszomjat, ami ott csillogot.

Tekintetemet, Eijire emeltem aki a kezében egy korbácsot tart, és a hátam mögé lép. A korbács keményen csattan hátamon amitől, nem csak a kislány énem, de én is felkiáltok.

Szaporábban emelkedő mellkassal ülök fel. Arcomról, és homlokomról verejték cseppek díszelegnek. Lassan kezdem el venni a levegőt, hogy szívem se dobogjon oly' hevesen.
Végül visszafekszem, és újból vissza alszom. De mostmár azt remélve, hogy nem fogom újból ezt álmodni!

De nem így lett...

- Elég! Azt hiszem eleget kapott.

Eiji abbahagyta az ütéseket, míg Kensei elengedte kezeimet, és a földre dobott. Pont magam előtt landoltam. Könnyektől nedves arccal néztem magamat.
Hátamat vér, és több seb borította.

- Megtanultad a leckét?

- I-igen.

- Okos kislány. Ha megcsinálod a parancsokat, akkor a hugodnak nem kell ezeken átesnie, amiken te. Nagyszerű bérgyilkos lesz belőled! De ez még csak a kezdett. - majd nevetve kilépett.

Ökölbe szorított kezekkel néztem utánna. Szemeim szikráztak a dühtől, és a haragtól! Azért kaptam mindezt, mert nem végeztem el a parancsot, amit mondott, hogy öljek meg egy másik bérgyilkost aki elárulta őt. Nem akartam megtenni, és ezért kaptam ezt. De a hugomat is védtem! Nem akartam, hogy neki is valami baja essen! Tekintetemet visszakapom magamra.

- Nem fogod sokáig húzni kölyök! - rántott fel hajonfogvást, Eiji. - Hány éves is vagy?

- 15.

- Hamar meghalsz. Mert nem fogod megélni, azt, hogy betöltsd a 18-at!

Ezután új helyen találtan magam. Itt már 18 éves voltam. Remegve térdepeltem a földön, miközben hátamon újabb, és újabb korbács ütés csattant.