Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

31.fejezet

Hamar megérkeztünk a kórházba. Időközben szoltunk mindenkinek, hogy Keikot és Ahrit megtaláltuk.
Mindannyian várjuk, hogy az orvos kijöjjön a korteremből. Keiichi Belldandyt vigasztalja, mondván, hogy nem lesz semmi baj.
Én pedig fel-alá járkálok.

- Itachi... - kapja el vállam Sasori.

- Hm?

- Nyugodj meg minden rendben lesz, hm.

Ekkor kijött az orvos.

- Nos?

- Hogy van Ahri-chan, és Keiko-chan?- pattan fel a fiatal Uzumaki ülő helyzetéből.

- Keiko jól van. Csak fokozatosan kell neki ételt adni. Először is olyan ételeket adjanak neki, ami nem túl nehéz.

- Rendben. Köszönjük. - bólint Keiichi és Belldandy.

- Ahri? Ő hogy van doktor úr? - lépek el Sasori mellől, aki időközben elengedi vállam.

- Sikerült ellátni a sebeit. De mindennap fertőtlenítővel bekell kenni, és a sebet bekötni! Evésnél ő rá is azok vonatkoznak mint Keikora.

- Köszönöm dok...

- Még nem fejeztem be! Kijelenthetem, hogy Keiko jólvan. Valamint anya, és gyermeke is.

- Tessék? Doktor úr, kérem mondja mégegyszer!

- Anya, és gyermeke jól van. - mosolyodik el.

- Apa leszek! Apa leszek! - könnyeznek be szemeim, mire mindenki gratulál.

- Doktor úr bemehetünk hozzájuk? - néz a doktorra Pain.

- Persze. - majd mindannyian bemegyünk.

*Ahri szemszöge*
Nyitódik az ajtó. Hamarosan mindenki belép rajta.

- Keiko-chan! - szaladnak hozzá szülei.

- Kedvesem! - szalad hozzám Itachi. Szorosan ölel magához.

- Itachi...

- Kincsem... - veszi két keze közé arcomat. - Elsem hiszed mennyire boldog vagyok, hogy a gyermekünket várod. - teszi kezét hasamra. Kezemet Itachi kezére teszem. Homlokát enyémnek támasztja. Öröm könnyei hamar kicsordulnak.

- Gratulálunk nektek!! - mondja mindenki egyszerre.

...

Hamarosan én és nővérem maradunk bent. Valaki már hazament, valaki pedig egy kávét ment meginni, vagy a büfébe ment.

- Örülök, hogy megtaláltunk titeket.

- Gondolom mennyire.

- Befejeznéd?! - lép közelebb ágyamhoz. - Jól figyelj Ahri! Nem tarthatod meg a gyermeket!

- Mivan?! Te teljesen megőrültél?!

- Fogd már fel, hogy elmegyünk innen!!

- Én nem megyek! Fogd már fel, hogy Itachi és én szeretjük egymást! A gyermekét várom, te barom!

- Velem így te nem beszélhetsz! - hajol vészesen közel hozzám. Szemei dühtől szikráznak. - Most mondom utóljára! Nem tarthatod meg a gyermeket!

- Nekem te rohadtul nem parancsolsz! Nem mondod meg, hogy mit csináljak, és mit ne! Már nem te felelsz értem, hanem Itachi!

- És gondolod, hogy Uchiha Itachi veled fog maradni? Amint ez a gyermek megszületik, ő azonnal elfog téged hagyni!

- Te idióta nem láttad, hogy mennyire örült?!

- És mivan ha később, mikor ez a poronty megszületik, már semmit nem fog érezni, hm? Mi lesz ha azt mondja, hogy elhagy? Hova mész? Talán az utcára? Mihez fogsz kezdeni, egy gyermekkel?
Nem érted, hogy Itachi kihasznál?! Mivan ha nem fogja szeretni a gyermeket? Lenne még valami.