Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

77.fejezet

*Ikuto szemszöge*
Akashival lent a nappaliban tv-ét néztünk. Furcsáltuk, hogy Akihiro reggel óta nem jött ki szobájából.

- Te ezt nem furcsálod?

- Mit?

- Hát azt, hogy Akihiro reggel óta nem jött le.

- Most, hogy mondod, ez nekem is kezd furcsa lenni...

Szólásra nyitottam számat, mikor megpillantottam, Akihirot. Levolt törve, az biztos.

- Hé, veled meg mi van? - nézek a lépcsőnél áló, Akihirora.

- Semmi.

- Hátha azt mondod, hogy nincs semmi, akkor miért gubbasztasz bent a szobában?

- Örülj neki, hogy ma zárva van az étterem, és élvezd ki ezt a kis pihenőt.

- Tudom már! Mit szólnátok, ha meglátogatnánk, Itachiékat? - csapja össze tenyereit, Akashi.

- Benne vagyok!

- Akihiro? - nézünk egyszerre barátunkra, de ő csak szomorúan felsóhajt.

- Bocs, de én nem megyek. Nincs kedvem. - mondta, majd se szó, se beszéd vissza ment a szobába.

- Hé, Akashi..

- Hm?

- Nem lehet, hogy szerelmes?

- Szerinted, akkor miért csókolta meg tegnap, azt a lányt, ha nem az lenne? Észlény!

- Nem úgy értettem, te fadarab!

- Hát akkor, hogy értetted, te kályha?

- Úgy, hogy nem hiányzik neki az a lány? Vagy félne neki bevallani, hogy szereti?

- Miért kéne félnie?

- Hát attól, te idióta fadarab, hogy Seina visszautasítja!

- Jesszusom! - állt fel a kanapéról, majd a falhoz sétált, és a homlokát kezdte el ütögetni a falba, de mégse olyan erősen, hogy kidőljön egy pár órácskára.

Hátha a végén erősen fogja beleverni a fejét a falba, én nem fogok rá vigyázni! Ott hagyom a padlón, és majd felébred mikor akar. Ha nem, felőlem maradhat ott is, csak ne legyen útba!

- Te most tényleg ennyire hülye vagy, vagy tényleg nem vetted észre?

- Nem vagyok hülye!!

- Akkor biztosan, észre vetted azt, hogy a lány is szereti, azt a gyökeret!?

- Akkor miért nem jönnek össze, ha szeretik egymást?

- Hm...Ez most nem is hülye kérdés.

- Hé, Seina nem lehet, hogy tudja a múltunkat? És, Akihiro ezért nem meri bevallani neki az érzéseit.

- Ez nincs kizárva. De mostmár ennek, az idiótának igen megkell adni a löketet, mert mi nem vallhatunk szerelmet helyette!

- Hát akkor mire várunk, fadarab? - pattanok fel a kanapéról, összecsapott tenyerekkel.

- Na, gyere te kályha!

Akihiro szobáján döröbölünk, mikor végre kinyítja az ajtót. Eléggé rosszul nézett ki. Letörtség, kedvtelenség, bánat tükröződött szemeiben.

- Mondtam, hogy nincs kedvem menni sehova...

- Mi lenne ha befognád a szád, te jégkocka? - vonom fel szemöldököm.

- Jégkocka? - nézett, Akashira furcsán.

- Hagyd rá! Szerintem egy jódarabig, a mi "tökéletes" beceneveinken fog szólítani. - rajzolt macskakörmöket a tökéletes szónál.