Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

49.fejezet

*Aguri szemszöge*
Besötétedett. Itt az ideje, hogy tovább álljak. Magamra kapom éjfekete kabátom, kapucnimat felveszem. Tovább álok.
Sétálva az elhagyatott utcákon, korom sötétben, furcsa érzés kap el.
Behuzódok egy sikátorba, és várok. Egy rendőr autó halad el mellettem. 3 férfi száll ki belőle.

- Mi lesz ha nem találjuk meg? Hm?

- Nyugi Deidara! Valahogy megtaláljuk őt!

- Igaza van, Sasorinak.

- Áh, szóval engem kerestek? Elkell, hogy szomorítsalak titeket, de engem soha nem fogtok elkapni. - mosolyodok el ördögien.

- Mindenesetre, én akarom elkapni azt a nyomorult szemétládát!

- Tudjuk, Itachi. Vissza akarod fizetni neki, amit a pároddal, Ahrival tett.

- Nézzünk körül? Hm?

- Igen. Deidara, Sasori, alaposan fésüljétek át a terepet!

A két említett bólintva indul el. Itachi még ott állt. Figyelt. 5 perc elteltével kinyitja a rendőr autó kocsiját, és egy német juhász ugrik ki belőle.
Míg nem figyelt, esélyt láttam, hogy elpucoljak onnét. Csendesen rohantam el. Egy nyomot se hagyva magam után.
Nem csodálom, hogy nem tudnak elkapni.

Újból egy elhagyatott helyen kötöttem ki. De nekem valahonnan ismerős volt. Elindultam balra. És igen! Nem tévedtem. Egy régi ismerősöm, erre felé lakik. Megszálok nála, aztán reggel tovább álok.

- Etsuya. - kopogok be halkan hozzá.

- Aguri? - jön bentről a hang, majd az ajtó nyikorogva nyíl ki előttem.

- Fuuma Aguri? Fuuma Kaimei, és Fuuma Natsumi, fia?

- Igen.

- Gyere be.

...................

- Hát veled meg mi történt?

- Eléggé hosszú történet. - kortyolok bele teámba, amit kiöntött nekem.

- De te, aki olyan fiatal volt, megöregedtél.

- Tudod, fiam, minenki felett eljár az idő!

- Igazad van.

- Aguri, igaz, hogy bérgyilkos vagy?

- Igen. Tudod, hogy a szüleim, hogyan bántak velem.

- Igen, tudom. Ami furcsa.

- Hm? Hogy érted?

- Kaimei, és Natsumi nem volt ilyen. Mindketten kedvesek, és csupa szív volt. Nem értem, hogy mégis mi történhetett velük.

- Én sem. De engem nem érdekell! Megöltem őket. Bérgyilkos lettem! Méghozzá egy olyan bérgyilkos, akit nem tudnak elkapni! Rengeteg árva gyereket vettem magamhoz, akikből bérgyilkost faragtam! Köztük pedig a két Namikaze kölyköt.

- Hogyan???!! Namikaze Eimi, és Namikaze Isato, két lányát?

- Igen. A rangidősebbet, Namikaze Arisat, és fiatalabbikat Namikaze Ahrit.

- De ha jól tudom, Eiminek és Isatonak volt egy fia, nem?

- De, igen volt. Az a fiú nagyon fiatalon elutazott! Magára hagyva szüleit, és a két hugát.

- Eimi és Isato, támogatta a fiúkat, hogy óriási eredményt érjen el az életben!

- Tudsz valamit róla?

- Hát...

- Etsuya. Kérlek! Akármit tudsz a Namikaze családról, kérlek mondd el!

- Ahri, és Arisa bátyát, Kuramának hívják. Tehetséges, okos furfangos kis kölyök volt. Ezért elutazott, hogy óriási sikereket érjen el az életében. Sikerrel is járt.