Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

28.fejezet

Szörnyű hányinger kínoz. Felébredek, de Itachi sehol sincs. Megnézem az időt. 9:30-at mutatott. Biztosan elment dolgozni.
Számhoz kapom kezem, így szaladok a fürdőig. Éppenhogy felhajtom a wc tetejét, gyomor tartalmam azonnal felis jön.
Mikor végleg kiadom magamból gyomrom tartalmát, rögtön szédelgés kap el. Mondhatom nagyszerű.
Itachi ilyenkor nincs itt. Nagy nehezen felálok, elrendezem a fürdőt. Remegő lábakkal megyek vissza szobánkba. Ott telefonomért nyulok, elkezdem kikeresni Sasuke nevét. Megnyomom a zöld kis gonbot. Kicsöng. Várok.
Pár másodperc várakozás után, megismerem a fiatal Uchiha hangját.

- Igen?

- Szia Sasuke.

- Szia Ahri. Valami baj van?

- Itachi most járőrözni ment, vagy most mivan?

- Azt hiszem járőrözni. Miért? Baj van?

- Ja, nem semmi. Köszönöm.

- Nincs mit.

- Szia.

- Szia. - teszi le a telefont. Kikászálódok, majd magamra kapom ruháimat.
Muszály vagyok felsétálni a gyógyszertárba, és valamilyen gyógyszert kérnem, vagy nem tudom.
Felveszem cipőmet, és kabátomat.
Elteszem pénztárcámat. Becsukom az ajtót, és elindulok a gyógyszertár felé.

*Aguri szemszöge*
Éppen sétálgattam, amikor egy kislányt szúrtam ki, aki az udvaron játszott. Felvont szemöldökkel néztem a kislányt, még sosem láttam erre felé. Azt se tudom ki ez!

- Keiko-chan, nem sokára jöhetsz reggelizni! - hallok meg egy női hangot, aki az édesanyja lehet.

- Rendben anyu.

A lány édesanyja besétál a házba, míg a gyermek kint marad. Előveszek egykis kendőt, amire egy altató gyógyszert teszek. Lassan, és csendben megyek oda Keiko háta mögé. Biztosan megérzi, hogy valaki van a háta mögött, mert megfordult. De mielőtt megfordult volna, szájához nyomom a kendőt. Kapálózni, mozgolódni kezdett. De a szorításomból nincs menekvés. Percek múlva Keiko elalszik, elteszem a kendőt zsebembe, hátamra kapom a lányt. Amilyen gyorsan ott teremtem, úgy tűnök el. Köd előttem, köd utánnam. Amilyen gyorsan csak tudtam vissza szaladtam rejtekhelyemre.
Leültetem egy székre. Megkötözöm kezét, lábát, száját egy kendővel kötöm be.

- Ha szerencsém van, akkor még valakit eltudnék kapni. - mosolyodok el ördögien. Újra elindulok hátha szerencsém lesz.
Épp a gyógyszertárnál járhattam, amikor egy ismerős hangra lettem figyelmes.

- Köszönöm. Viszlát. - majd egy vörös hajzuhatagot pillantottam meg.

*Ahri szemszöge*
Elteszem pénztárcamat. Nem jártam valami sikerrel. Orvoshoz kell mennem. De azt mondták vegyek be gyógyszert. Hát köszönöm! Azt sem tudom, hogy Itachinak van-e hányingerre gyógyszere. Na, mindegy. Akkor felmegyek az orvoshoz. Épp az orvos felé akartam indulni, amikor...

- Rég láttalak, Namikaze Ahri. - hallok meg egy ismerős hangot.
Ilyedten kapom fejemet a hang irányaba. Felemeli fejét. Nem akartam elhinni! Nem hittem el, hogy ő van itt.

- Aguri...

- Nah, nem örülsz, hogy látsz. - indul meg felém. Reflexszerűen hátrálok. Menekülni akartam, de alkapja csuklómat. Egy kendőt tart számhoz. Vergődök, kapálozok karjai között, de mindez reménytelen.
Nem tudom mi lehetett, de szemeim csukódni kezdtek.
Minden elsötétült.

...

Lassan nyitom fel szemeimet. Egy ágyon fekszek. Kezem, lábam kikötözve. Szét nézek. Tekintetem az ablakra kúszik, sötétedik.
Nem tudom, hol vagyok. Félek. Itachival akarok lenni! Nem akarok itt lenni! Egyártalán hol vagyok?! Hogy kerültem ide?!