24.fejezet

406 103 1
                                    

- Itachi és én...együtt vagyunk.

- Mivan?!

- Talán süket vagy?

- Miaz, hogy együtt vagytok?!

- Szerinted milyen az?

- Idióta!

- Semmi közöd hozzá, hogy kivel vagyok együtt, vagy kit szeretek, és kit nem!

- Nah, idefigyelj...

- Ja, és elmondjak még valamit?

- Mit? - néz rám kíváncsian.

- Itachi magáévá tett.

- Mit beszélsz?!

- Talán süket vagy?! Itachi és én lefeküdtünk!

- Mit képzelsz?! Megmondtam, hogy elfogunk innen menni!

- Én nem!

- Ha tetszik neked, ha nem velem fogsz jönni!

- Már miért mennék?

- Azért, mert a hugom vagy, és én válalok érted felelősséget!

- Többé már nem!

- Mi...?

- Többé már nem parancsolsz nekem! Nem mondod meg, hogy mit csináljak, hova menjek! Én Itachié vagyok, és eszemágában sincsen őt itthagyni miattad!

- Azt hiszed szeretni fog? - kuncog gúnyosan.

- Szeretjük egymást!

- Arra nem gondolsz, drága bolond hugocskám, hogy csak ágyba akart vinni?

- Ezt csak te gondolod így!

- Bolond vagy drága hugi.

- Te meg rohadtul őrült vagy Nee-chan! Miért hiszed azt, hogy nem térhetünk helyes útra? Miért akarsz minden áron ahoz ragaszkodni, ami volt, ha?

- Zöldfülü vagy!

- Te meg idióta!

- Válogasd meg velem a szavaidat! Fogd már fel, a hülye agyaddal, hogy nem fog szeretni téged! - böki meg homlokom.

- Úgy gyűlöllek téged! Soha senkit nem gyűlöltem így, mint téged! Bár ne lennél a nővérem!

Idegesen csikorogtatta fogait. Mire észbe kaptam volna, újabb pofon csattant arcomon. Csak, hogy ez a pofon erősebb volt, és nagyobb.
Kezemet arcomra tettem. Nem mertem szolni.

- Elegem van belőled! Nem leszel egy Uchiha szeretője, aki bármikor magáévá tehet, amikor úgy kottyan a kedve! Te sem lehetsz ennyire idióta! - ment el dühtől fortyogva.

Szemeimet mardosták könnyeim. Ő már nem az a nővérem, aki régen volt. Megváltozott. Sosem bántott volna engem. Lehet túl vetettem a súlykon, de ez az igazság. Ha én és Itachi szeretjük egymást, az miért baj?

- Kedvesem... - fonódik csipőm köré, két erős, védelmező kéz.

- Itachi... - fordulok meg. Könnyeimmel küszködve ölelem meg.

- Mi a baj?

- Összevesztem Arisával. Túl messzire mentem, és...és...kétszer megpofozott.

- Min vesztetek össze? - simogatja hátam.

- Ő nem fog téged szeretni! Mindegy, nem lényeges.

- Kedvesem... - tol el magától. Arcomat kezei közé veszi.

Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/Where stories live. Discover now