Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

6.fejezet

*Ahri szemszöge*
Nővérem még aludt, mikor felébredtem.
Az a rendőr állt cellánk előtt, aki engem hozott be.
Ha jól emlékszem Itachi a neve.
Nagyot nyújtózva, mentem oda a cellához.

- Valami baj van?

- Elkéne mennem a mosdóba.

- Jólvan. - nyitotta ki a cella ajtót. Bilincset tett kezemre, majd visszazárta a cella ajtót. - Gyere. - vezetett a mosdó felé.
- Itt megvárlak. - vette le bilincsemet.

- Jó. - mentem be. Megnyitottam a csapot, és megmostam arcomat.
Gyűlöltem magam! És, hogy miért?! Azért, mert bérgyilkos vagyok! Anya, és apa nagyon csalódottak lennének, ha még élnének.
Látásom homályosodni kezdett, könnyeimtől. Testemet harag, gyűlölet vette át.
Ökölbe szorított kezemet, lendítettem a tükör felé.
A tükör szilánkjai kezembe álltak, sebeimből ömleni kezdett a vér.

- Mi történt?! - nyitott be Itachi. Félszememmel ránéztem, aggódo (?!) tekintettel nézett rám.

- Semmi. - hullottak könnyeim, mint a nyári zápor.

- Gyere elviszlek az orvosiba. - fogta meg kezemet. Gyengéden húzni kezdett maga után.

- Itachi, mi történt? - nézett Hidan véres kezemre

- Baleset! - hallattunk tovább. Éreztem, hogy szédelegni kezdtem.
Megálltam!
Minden forgott velem.

- Nem vagyok jól.

- Hm? - majd elkapott. Karjai között találtam magam, így siettünk az orvosiba.
Ott kiszedték, a szilákokat kezemből, fertőtlenítővel bekenték ami rohadtul csipett.

- Estére vissza kell jönnöd! - kötötte be kezemet. Utánna egy gyógyszert, és egy pohár vizet nyomott kezembe.
- Ezt vedd be! Jobban leszel tőle. - mosolygott. Elvettem a gyógyszert, és bevettem.

- Gyere. - fogta meg csuklómat, és vissza vezetetett. - Lefekvés előtt, akkor vissza viszlek. - nyitotta ki a cellát, én meg beléptem.

- Ahri! Mi történt?! - ugrott nyakamba nővérem.

- Semmi.

- Mi az, hogy semmi?! - engedett el. - Az neked semmi?! - mutatott kezemre.
- Mi történt?!

- Betörtem az ablakot a mosdóban.

- Hülye vagy?!

- Jajj, kérlek hadj már! - feküdtem be, ágyamba.

- Nem vagy normális!

- Arisa, hadj már!

- De miért csináltad?!

- Szerinted?! - ültem fel ágyamon.

- Nem tudom. Honnan tudhatnám, ha nem mondod el?!

- BEFEJEZNI!!

- Te hozzád kiszólt?!

- Arisa, fogd be!

Nővérem dühösen ült le ágyára.
Nem értem, hogy miért nem veszi észre, hogy miatta vagyunk börtönbe!
Miatta lettem bérgyilkos! Sose akartam az lenni! Én boldog akartam lenni, egész életemben. Egy boldog családról álmodoztam, gyermekekről.
De minden megváltozott. Miért?! A nővérem miatt, mert ő úgy gondolta, hogy hihetünk egy idegenben...

*Visszaemlékezés*

- Gyere Ahri. - fogta meg kezem nővérem.

- Hova?!

- Keresünk egy házat, ahol megbújhatunk estére.