Bérgyilkosok királynői...vagy mégsem? I.kötet: Namikaze testvérek /Befejezett/

12.fejezet

*2 nap múlva*

*Ahri szemszöge*
Éppen Itachi ajándékát rejtettem el ágyam alatt, hogy ne találja meg.
Kopogásra lettem figyelmes.

- Szabad!

- Szia. - lépett be mosolyogva.

- Szia.

- Ma elkell mennem ittholról, a szüleimhez. Nem szeretnél velem jönni?

- Öhm...nem lenne jó, ha én is mennék.

- Azért mert bérgyilkos voltál? - támaszkodott ajtómnak.

- Igen. De menj csak nyugodtan, én el leszek. Nézek, majd tévét, veszek egy forró zuhanyt.

- Biztos?

- Persze. - erőltettem meg egy kedves mosolyt.

- Akkor megyek elkészülök. - ment ki szobámból.
Nem tudom miért, de rosszul esik, hogy elmegy. Szemeim kezdtek bekönnyezni. Gyorsan megtöröltem őket.

- Ezért most nem kell sírnom! Hiszen gondolhattam volna, hogy a Karácsonyt nem velem, hanem a szüleivel fogja tölteni. - terültem el ágyamon, és a plafont kezdtem el tanulmányozni.
A bejárati ajtó nyitódására, és csapódására lettem figyelmes.
Hamarosan hallottam, ahogy elhajt kocsijával. Szívem fájdalmasan összeszorult.

*Arisa szemszöge*
- Boldog Karácsonyt, hm. - nyújtott át egy kis dobozt.
Pirulva vettem el ajándékomat amit kinyitottam. Egy csodaszép karkötő volt benne.

- Deidara...ez, gyönyörű szép.

- Feltegyem, hm?

- Kérlek. - nyújtottam át neki karkötőmet, ami hamarosan csuklómon díszelgett.

- Köszönöm.

- Nincs mit.

- Akkor most én jövök. - nyújtottam át ajándékomat, amit elkezdett kibontani. - Nem tudtam miket szeretsz, így... - vakartam tarkómat.

Elővette a parfümöt, amivel befújta magát. Mélyet szimpantottam a levegőből. Igazán nagyon jó illata van.
A parfüm mellé, tüsfürdőt, és dezedort kapott.

- Köszönöm, hm. - ölelt meg mosolyogva.

- Nem tudtam miket szeretsz...

- Semmi baj. Én ezeknek is nagyon de nagyon örülök, hm. - tolt el magától, majd megpuszilta homlokomat.

- Örülök. Nem eszünk? Éhes lettem

- De.

*Itachi szemszöge*
Kocsimból kiszálva, mentem be szüleimhez.
Anyám egyből megölelt, míg apám és öcsém kezet fogott velem.

- Örülök, hogy eljöttél fiam. - mosolygott rám anya.

- Gyertek menjünk együnk, aztán átadjuk az ajándékokat. - ment a konyhába apám mi pedig szó nélkül követtük.

Vacsora közben Ahrin járt az eszem. Nem volt szép dolog, hogy csak úgy ott hagytam őt! Vele kellett volna maradnom! Szegény biztosan egyedül van.

- Fiam, a munkahelyeden minden rendben.

- Igen apám.

- Igaz, hogy elkaptátok, azt a két bérgyilkost?

Nem válaszoltam semmit. Amit szüleim és Sasuke furcsált.

- Nii-san, valami baj van?

- Fiam, nem érzed jól magad?