Egy rosszfiú kiszemeltje

Mi baja van?

Reggel leütöttem a telefonom ébresztőjét. A szekrényemhez sétáltam, és ami kezembe akadt ruhadarab, kivettem, majd magamra erőszakoltam.

Milyen változatos színekből áll a székrenyem.
Leszaladtam a konyhába, ahol csináltam magamnak szendvicset reggelire, és a mai napra. Raktam el még pár zacskó édességet a készletemből. Én a kis huncut.

Az iskolába érve lepakoltam a padom mellé, majd leültem a székemre. Elővettem a rajzolós füzetemet, és elkezdtem firkálgatni. Egyszer csak azt veszem észre, hogy valaki a padomon támaszkodik, és engem néz. Éreztem, sőt tudtam ki az.

-Csinos vagy. Mit rajzolsz Cica?- kérdezi tőlem a kis szőkeség.

-Az nem rád tartozik - becsuktam, majd a táskámba tettem- Mit akarsz?

-Suli után elmehetnénk valahova - mosolygott rám. Nincs kedvem hozzád. Ha nem hagysz békén, én kitekerem a nyakadat.

-Nem -válaszoltam a legegyszerűbb módon.

-Miért Szépségem?- hajolt közelebb, de erre csak egyre távolabb húztam a fejem.

-Mert.

-A motoron felülhetsz mögém. Na?- fürkészte hiábavalóan arcomat.

-Nem változott a véleményem.

-Ezt majd még később megbeszéljük - állt fel, de közben szemét nem vette le rólam, majd elhagyta a termet.
Ennek meg mi baja? Na mindegy. Nem ez a legfontosabb dolog, amivel foglalkoznom kéne.
Becsöngettek, és pont mögém kellett ülnie ennek a szerencsétlennek. Már lyukat égetett hátamban a fiú tekintete.
Ennek az órának is vége. Megint ide ült a kis barátaival. Már megint mit akar?

-Olyan udvariatlanok vagyunk, hogy nem mutatkoztunk még be- szólalt meg a szőke- a nevem Min Yoongi, de neked csak Suga- rám kaccsintott, amitől végig futott a hátamon a hideg.

-Jimin - intett egyet a barna.

-SeokJin, de csak Jin- ő is barna.

-Junkook-mosolygott egy fekete hajú.

-Namjoon. Az ismerőseimnek Rapmonster- ő is szőke.

-Tae, vagy V- ennyivel le is tudta a beszélgetést.

-Hoseok, vagy J-Hope- fejezte be a bemutatkozások sorozatát.

-Oké... Sziasztok-integettem úgy, hogy értsék, nem akarom ezt a beszélgetést folytatni. De nem reagáltak semmit.
Becsöngettek. Még volt öt órám, ami gyorsan eltelt.

Éppen raktam volna be a fülesemet, mikor valaki hozzám szólt.

-Annabell!- kiáltozott Suga, de én mintha meg sem hallottam volna, tovább mentem. Motorok hangját hallottam közeledni, ami futásra készetette lábaimat. Nem tudtam sokáig menekülni, mert elém vágtak.

-Gyere. Elviszlek egy körre- támasztotta meg magát a motoron.

-Nem- kikerültem őket, majd a haza vezető úton próbáltam sétálni, de felzárkóztak mellém- Most meg mit akarsz?- már kezdtem ideges lenni.

-Csak egy kör, és mára békén hagylak- mondta egy huncut mosollyal.

-És most ezért követsz hazáig?- tettem karba a kezem, a mellkasom előtt.

-Igen.

-Hagyj békén - kezdtem el újra futni.

-És mi lesz ha nem?- kiáltotta utánam.