Egy rosszfiú kiszemeltje

A váratlan hír

Annabell szemszöge

Végre vége van ennek a napnak is. Felvettem a kabátomat és a táskámat, majd elindultam a teremből. A kapuban utolért Suga, aki térdére támaszkodva lihegett. Olyan hideg volt, hogy a lehellete tisztán látszott. Szőke tincsei mindenfelé álltak.

-Miért nem tudsz, egyszer az életben megvárni?- kérdezi lihegve, miközben már felegyenesedett, és a szemembe nézett. Elmosolyodtam rajta.

-Mert lassú vagy- indultam el. Mellém sétált, majd tenyerét az enyémbe csúsztatta. Összekulcsolta ujjainkat. Puha keze felmelegítette az enyémet.

Olyan furcsa belegondolni abba, hogy azzal a kezével amivel most az enyémet fogja, azzal az egész testemet végigjárta. Az ajkaival amivel csókol, bőröm minden pontját hintette apró puszikkal. És ami ott van a nadrágjában, az volt bennem. Miért gondolok ilyenekre?

-Amúgy, nem is vagyok lassú- bambulásomból megzavarva, felnéztem rá, mire ő kajánul elvigyorodott- Eddig még nem panaszkodtál az ágyban.

-Perverz- ütöttem meg zavartan a vállát- Te csak erre tudsz gondolni?- húztam fel egyik szemöldökömet.

-Ha rád gondolok, akkor igen...... Szeretlek- megállt hirtelen, majd velem szembe fordult, és mindkét kezemet megfogta. Barna szemeivel a tekintetemet kereste, amit azonnal megtalált.

- Én is- lehajolt hozzám, és egy csókot nyomott ajkaimra. Forró párnái, égették a bőrömet ebben a hideg időben. Még mindig zavarba tudok jönni előtte, és még mindig ugyan az a bizsergő érzésem fog el, mikor hozzám ér, mint az elején. Egyik kezét felvezette arcomra és megfogta. Ujjával simogatta a bőrömet. Lassan elvált tőlem.

-Ugye mindig így fogsz engem megcsókolni?- megint azok a bociszemek! Ez annyira aranyos!! Na jó Bella, állj le.. Bólintottam egyet. Egy puszit nyomott a homlokomra, majd újra útnak indultunk. Egy ideje sétáltunk, mikor hirtelen megszólaltam.

-Néha úgy érzem, hogy ebben a kapcsolatban, én vagyok a fiú- a földet pásztáztam, miközben ezt mondtam fapofával. Elnevette magát.

-Ezt meg honnan veszed?

-Hát, sokszor azt olvastam, hogy a lány fut a fiú után, és ő támadja le mindig puszikkal. De én nem ilyen vagyok. Inkább rajtad lehet látni ezeket a tulajdonságokat.

-Az meglehet. De ebben tényleg van valami- egész úton ezt a témát boncolgattuk. Nevettünk, hülyéskedtünk, de legalább nem telt csendben a séta.

Mikor az otthonom elé értünk, szembefordult velem.

-Szép álmokat Kicsim - adott egy puszit a homlokomra- Ha valami baj van, azonnal hívj. Holnap találkozunk. Szeretlek- adott egy csókot a számra.

-Én is. És nyugi. Szólni fogok- adtam neki egy apró puszit - Neked is jó éjszakát - újra ajkaira tapadtam.

Miután "könnyes búcsút" vettünk egymástól, bementem. Anya össze-vissza rohangált. Leszedtem magamról a vastagruhákat, majd beléptem a nappaliba. Anya egy hatalmas bőröndbe pakolt, ami a kanapén foglalta a helyet.

-Szia Anya. Ömm... Mit csinálsz?- néztem bele a bőröndbe, ahol ruhák tengerét láttam- Megint munka?- néztem rá, mire nemlegesen megrázta a fejét.

-Nem.

-Akkor hova pakolsz?

-Visszamegyünk Magyarországra- jelentette ki nemes egyszerűséggel. Szemeim kikerekedtek. Ezt nem gondolhatja komolyan! De miért?...

Suga szemszöge

Amint elköszöntem Bellától, elindultam a fiúkhoz, a megbeszélt helyre. Csípős szél simogatta arcomat. Kezeimet kabátzsebem mélyére dugtam a fagy elől, és így sétáltam tovább.

A megbeszélt hely, egy elhagyatott kis házikó volt, ahova a kutya sem tenné be a lábát. Nem kellett senkinek, ezért úgy döntöttünk, hogy elfoglaljuk. Hoztunk ide pár fotelt és kanapét. Otthon kis hely lett, be kell vallani.

Amint beléptem a házba, azonnal a nevemet kezdték el ordítani.

-Sugaa! Na mi van? Béke van az asszonnyal?- kérdezte Jungkook, amikor leültem az egyik fotelba.

-Egy. Ne hívd így. Kettő, nem is vesztünk össze, csak rosszul telt a hétvégéje- válaszoltam.

-Mi történt?- kérdezte Jimin.

-Jay megint elkezdte zaklatni, és ettől rossz kedve lett- magyaráztam nekik, mire elkezdtek bólogatni.

-Akkor elkezdhetjük a megbeszélést?- kérdezte Namjoon, mire mindenki bólogatni kezdett- Na. Beadtam a jelentkezésünket a Big Hit-nek. Egy-két hét, és válaszolnak rá, és behívnak mindenkit egy meghallgatásra. Ha minden jól sikerül, akkor bekerülünk, szóval, ne szúrjátok el- mondta el nekünk a híreket.

Még régebben, amikor megismertem őket, akkor sokat megtudtunk egymásról. Kiderült, hogy mindegyikünk élete a zene. Én a sima éneklésben nem vagyok otthon, inkább a rapp fogja vagyok, akár Nam és Hope. Jimin, Jin, Jungkook és Tae, inkább a vokál, és a sima éneket tudják jobban. Tae egyszer felhozta, hogy akár egy bandát is alapíthatnánk. Először kinevettük az ötletét. De utána belegondoltunk, és egészen jónak bizonyult, ezért elterveztük, hogy megpróbáljuk megvalósítani. Reméljük sikerülni fog.

-Ki milyen számot fog előadni?- vett elő egy papírt, és egy tollat. Mindenki elmondta neki a kiválasztott zene címét. Én valami pörgőset diktáltam.

Jól elvoltam a fiúkkal, amíg nem kaptam egy sms-t...

Ez volt a napom utolsó boldog pillanata...