Egy rosszfiú kiszemeltje

Ne menj a közelébe!

Arra keltem, hogy valaki nyalogatja nyakamat, és nyávog. Neo ébresztett. Megsimogattam a kis buksiját, majd elővettem a telefonomat. Fél hat. Várjunk csak. Mi ez a sok sms, és hívás?! 12 nem fogadott hívás, 16 üzenet. Te .......jó......... isten.

Suga:- Miért nem veszed fel?!
-Kérlek!
-Vedd már fel azt a kibaszott telefont!!
-Beszélni szeretnék veled!
-Nagyon fontos! Kérlek!

És még ehhez hasonló üzenetekkel bombázott. Jaaaaaj ez a gyerek. Kimásztam az ágyamból, és kezembe vettem Neót, majd úgy indultam el a konyhába. Anya vett neki kis tálkákat, ezért az egyikbe tejet, a másikba macska eledelt raktam. Csináltam magamnak szendvicset, majd azt majszoltam. Amint készen lettünk a cicával, felvittem a szobámba, és ott játszottam vele. Kis aranyos. Jó idő volt ezért egy szaggatott fekete gatyát, fekete dzsekit, és egy fekete alapon, fehér koponyás pólóban állapodtam meg. Plusz egy fekete kalap.

Hajamat két oldalra fontam. Már hét óra. Gyorsan eltelt az idő. Táskámat feldobtam a hátamra, és útnak indultam. Nem zavart senki, és semmi. Nyugodtan sétáltam az utcákon, míg a suliig nem értem. A kapuban állt Jihun. Ahogy észrevett, azonnal integetni kezdett nekem, és én is így tettem.

-Szia. Jobban vagy?- kérdeztem meg tőle.

-Szia. Sokkal - nevetett, majd befelé vettük az irányt. Elkísért a teremig, és tovább ment. Le akartam ülni a helyemre, de ott egy lehajtott fejű Suga foglalt helyet.

-Szia. Elmennél a helyemről?- néztem rá. Felemelte a fejét, és rám nézett azzal a mérges tekintetével.

-Miért nem válaszoltál a hívásaimra, vagy az üzeneteimre?- kérdezte tőlem, miközben mélyen a szemembe nézett. Álltam pillantásait. Nem rémített meg a tekintete. Én is olyan szúrósan néztem rá, ahogy ő rám- Miért?!- ment feljebb a hangereje, de ez sem ijesztett meg.

-Mert fáradt voltam, és volt jobb dolgom is, minthogy egész este zaklass- válaszoltam neki ridegen. Még jobban össze szűkítette szemeit.

-Vele voltál?- utalt Jiho-ra.

-Mi van ha igen?- sikerült egy sunyi mosolyt csalnom szám egyik felére. Jól esett egy kicsit húzni az agyát.

-Nem mehetsz a közelébe, és ő se a tiedbe- mondta- mostantól, minden nap elkísérlek, akár tetszik, akár nem. Nem akarlak a közelében látni- állt fel a székről, majd egyik kezével megfogta arcomat. Ellüktem a kezét, mire csak döbbenten nézett rám. Még az a jó, hogy csak mi vagyunk a teremben.

-Nem te irányítasz! Nem te mondod meg, hogy mit tehetek, és mit nem! Nem tudom, hogy mit beszéltél meg az anyukámmal, míg távol voltam, de nem érdekel! Azt sem tudom, hogy mit akarsz tőlem! Nem bírom ezt a folyamatos mindentől, és mindenkitől óvásodat! Én már nem bírom!- már majdnem elsírtam magam, mikor megint kezei közé fogta arcom, és mélyen a szemembe nézett.

-Sssss- törölgette le gyengéden ujjával, a vándor könnycseppet- Ne sírj. Nem szeretlek sírni látni- légzésem lelassult, de a szívem dobogása gyorsult. Halványan rám mosolygott- Csak azt akarom, hogy biztonságban légy, és boldog. Ezért védelek mindentől aki, vagy ami bánthat. Ezt mind, érted csinálom- nem hiszek neki. Nem szabad. Nem akarok itt lenni. Rohamosan közeledett ajkaim felé, de ezt a folyamatát megzavarta az ajtó nyitódása. Azonnal elengedjük egymást. Megtörölgettem a még egy kicsit könnyes szememet, és leültem. Suga csatlakozott a másik hat barátjához, míg én néztem ki az ablakon, és elmerengtem. Éreztem, ahogy folyamatosan engem néz. Jiho-t miért utálja ennyire? Pedig nagyon kedves, és segítőkész. Ilyen gondolatokkal telt az első órám. Szünetben kimentem a folyosóra, ahol négy ismeretlen fiú nyomta a falnak Jiho-t. Azonnal cselekedtem. Oda futottam, és egy mozdulattal a földre löltem azt aki a polójánál fogva tartotta. A második emberke ütését kivédtem, és neki lüktem a harmadiknak, és mind a kettem a padlóra estek. A negyedik nem mozdult semmit. Teljesen lefagyott. Megfordultam, majd felsegítettem a fiút.

-Köszönöm, hogy megmentettél......megint- vakargatta meg tarkóját, aranyosan mosolyogva.

-Nincs mit. Csak tettem, amit tennem kellett- mosolyogtam rá egy hatalmasat. Csöngettek- Vigyázz magadra - integettem neki.

-Oké - és már el is futott a termébe. Én is ezt tettem. Ahogy beléptem a terembe, Suga szúrós tekintettel díjazott, de mintha észre sem vettem volna, mentem is vissza a helyemre.

Végre vége. Kisétáltam az épületből. Ki akartam menni a kapun, de ebben egy kéz a csuklómon megakadályozott. Hátra néztem és a tettes Yoongi volt. Próbáltam kiráncigálni kezem a övéből, de nem engedett.

-Engedj el!- húztam vissza felé. Mit sem ért a próbálkozásom. Egészen a motorjáig rángatott- Hagyj békén!

-Nem!- egy kis idegességet hallottam hangjában- Megígértem, hogy mostantól, minden nap haza kísérlek akár tetszik, akár nem- ült fel motorjára, és várta mikor szállok fel mögé. Elindultam gyalog, vagyis indultam volna, de megint vissza húzott.

- Most azonnal szállj fel!- szorított csuklómon. Bevallom, kicsit fájt, de nem mutattam ki. Felszálltam mögé, majd elindultunk. Miért ilyen? Mit tettem, hogy így megkedvelt? Oldalra pillantottam, és néztem a melletünk elhaladó házakat. Szorosan öleltem Sugát magamhoz. Nem tudtam miért, de egy kicsit jól esett. Arra lettem figyelmes, hogy megálltunk. Leszálltam, és ajtó felé vettem az irányt. Ő is követett. Benyitottam, de nem volt otthon senki.

-Kérsz valamit inni?- kérdeztem meg a konyhába sétálva. Egy "igen" után, neki is öntöttem üdítőt. Kivittem a kanapén ülőhöz, aki azonnal elkezdte kortyolgatni. Leültem a dívány másik felére, hogy meglegyen a köztünk lévő távolság-Yoongi- szóltam neki egy hosszú csend után. Azonnal rám kapta a tekintetét- Miért verekedtetek össze Jiho-val? Az igazat akarom hallani- néztem rá. Nyelt egy nagyot, és bele kezdett.

-... az egyik szünetben, rólad beszélt... hogy milyen jól nézel ki, és mennyire tetszel neki. Azt mondta, hogy majd megkérdez téged, hogy lennél-e a barátnője, és.... attól féltem, hogy igent mondasz. Meg amúgy is, folyamatosan fikázott engem, és már ideje volt visszaadni neki- magyarázta, folyamatosan a padlót nézve. Nem értem a fiúkat. Eszembe jutott, hogy fent van Neo. Gyorsan felrohantam, és levittem a konyhába. Adtam neki kaját, és innivalót. Nem evett sokat, ezért az ölembe vettem, és visszaültem a kanapéra- Nagyon aranyos. Mi a neve?- kérdezte, és mostmár halványan mosolygott.

-Neo. Az én kis tigrisem- simogattam meg a cica fejét- szeretnéd megfogni?- azonnal bólogatni kezdett. A kezébe adtam a csöppséget, és azonnal elkezdte kényeztetni. Ránéztem az órára, és már hét órát mutatott- el kéne imdulnod. Már hét óra van- azonnal felpattant ülő helyzetéből, majd azonnal az ajtóhoz sétált. Felhúzta a cipőjét. Szembe fordult velem, és a szemembe nézett.

-Jó éjszakát- adott egy puszit a homlokomra, és már el is ment.