Egy rosszfiú kiszemeltje

A közeledés

- Jól van. Akkor most tegyünk még egy kört, aztán pihenünk. Oké? - kérdezte Yoongi, mire csak egy biccentést kapott válaszul. A lány erősen szorította párja hatalmas kezeit melyek őt tartották. Egyre többször sétáltak és annál is többször voltak együtt, kihasználva minden egyes percet. A férfi minél előbb kint akarta tudni Kedvesét erről a helyről. Undorodott ezektől az épületektől. Gondolta hogy a jövőben kell még párszor idejönnie Szerelme és majd a gyereke vagy gyerekei miatt. A gondolatra mindig elmosolyodott, hiszen tudta hogy már senki sem tud közéjük állni és megakadályozni álmát, melyet szépen felépített. A magyar lány csak az övé, senki másé. Ezek után már mindenkire rámorogna aki hozzá merne érni az ő szerelméhez, annyire féltette. Még az sem tetszett nagyon neki mikor az orvos a testéhez ért, de tudta hogy a férfi csak jót akar a Kincsének.

Lassan, de biztosan megtették az utolsó lépteket az ágy felé. Mint mindig, Yoongi megint a hónaljánál fogta meg Bellt és ültette a matracra.

- Ügyes vagy Kicsim - adott lágy csókot ajkaira, de amint egy kicsit is eltávolodott, már súlyos hiányát érezte és emiatt vissza kellett mennie még egyre, melyet hosszabbra akart. Ajkaik szinkronban mozogtak és olyan szenvedélyesen, mely megőrítette mindkettőjüket. A szőke fiú felvezette hatalmas tenyerét a lány arcára, majd annál fogva próbálta irányítani őt, hogy csókuk még jobb legyen - Hiányzol Baby - szólalt meg két csók között kicsit lihegve.

- Dehát itt vagyok - mondta ahogy tudta.

- De nekem mindened hiányzik. Mindened kell…

- De a testem… - kezdte volna elmondani hogy mennyire csúnya lett teste a sebek hegek és a foltok miatt, de Yoongi megállította.

- Tökéletes - ment át nyakára csókjaival. Édes bőrét órákig szórta volna tele puszikkal vagy szagolgatta volna finom illata miatt. Birtokba vette nyakát, miközben a lány arcán lévő kezét levezette annak derekára, s annál fogva közelebb húzta magához a vékony testet, úgy hogy csípőik összeértek - Ha nem lennél ilyen, nem váltanád ezt ki belőlem… - Yoongi teste már reflexszerűen mozdult minden alkalommal Annabell testére, akárhányszor csak meglátta vagy érezte. Reagált rá és nem is akart ez ellen tenni semmit.

A lány felnyögött az érzésre, melyet máe egy jó ideje nem tapasztalt. Teste megremegett és forrt, akár egy szűzkislánynak. Szíve hevesen dobogott és majd kiugrott a helyéről. Yoongi pulcsijába és kis rövidnadrágba bújtatott teste olyan meleg volt, hogy a fiú nem ért hozzá, máris leégett a keze. Ezt várta. Ezt várty már oly’ rég. Hogy hozzáérjen újfent, s újra és újra megjelölje őt. Bell apró kezei Yoongi hátán felkúsztak, egészen szőke hajkoronááig, és abba beletúrva élvezte a kényeztetést. A fiú, tenyerét a másik combjára tette, és felhúzva annak lábát, simult hozzá teljesen. Hüvelykujjával simogatta finom, puha bőrét és érezte ahogy a lányt elkapja a libabőr. Másik kezét, mely eddig Anna csípőjén volt, a hatalmas pulóver alá vezette és meztelen pőrét kezdte el cirógatni. Fokozatosan egyre több és több helyet fedezett fel újra hatalmas tenyereivel, és úgy érezte hogy közel van már a limite felé. Ujjával finoman végigszántott melle alatti részen, mire a lány homorítva, jobban a kezébe nyomta magát. De ezzel a mozdulattal együtt, mancsa felcsúszott szeretett dombocskáira, mire a nyakába morgott.

-Hello minden… - csapódott ki az ajtó, és ordította el magát azonnal Jimin, de ahogy meglátta az éppen egymás jelenlétét élvező párost, elakadt. Mindenki lefagyott és a másikat nézte. Bellék a fiúkat, a fiúk pedig őket- … Ki… - Yoongi haragos pillantásokkal illette a társaságot, ami azt sugallta hogy ez nem volt valami jó ötlet a jóvoltukból. Már éppen átadta megint magát Anna neki, ilyen hosszú idő után, és ezek meg elrontják. A lány csak elpirulva és zavarba jőve bújt hozzá Párjához, takarva ezzel testét. A férfi kihúzta kezét a pulóver alól,majd Szerelme csípője mellé tette, miközben egy másodpercre sem emelte el haragos tekintetét a többiekről.

- Um… Hoztunk csokit és plüsst - emelte fel zavartan és mosolyogva az egyik doboz csokit Namjoon, mentve ezzel valamennyire a helyzetet. Yoongi csak fáradtan, lehajtva a fejét kuncogott egyet a bandán. Akármennyire is ünneprontó ez a társaság, akkor sem tudná utálni őket.

…

A páros az ágyon ülve beszélgetett a többiekkel, miközben a hátukat a felemelt matracnak támasztották. Bell a fiú vállán pihentette a fejét, míg a másik átkarolta őt. Taehyung folyamatosan képeket csinált a szerelmesekről, mondván, hogy ez mind emlék marad. De nem csak ő volt aki ezt tette. Mindenki fotózkodott, ünnepelt és persze a beszélgetések és mesélések sorozatai sem maradhattak el. Családias légkör lengte be a szobát és ezzel elűzte még Yoongi haragját is.

Annabell szemszöge

Emlékszem mikor te voltál itt bent mint egy beteg. Ugyan így voltunk, de mégis más volt. Csak egy dísz voltam melletted akit mutogattál. Hozzám se szóltál, csak átkaroltál, mutatva hogy hozzád tartozom. Ennyi. Semmi több. A csókjaid is olyan üresek voltak, akár a lelkem, mely jobban sebzett mint a viselkedésed. Miért kellett becsapnod? Miért kellett elhitetned velem hogy szeretsz? Megsajnáltál? Mindezt én nem tudhatom… Hiszen nem emlékeztél rám… És hamarosan végleg elfelejtesz, azután, hogy újra találkoztunk...