Egy rosszfiú kiszemeltje

Fiú vagy lány?

- El sem hiszem hogy apa leszek... - mondta aznap vagy ezredjére, miközben kedvese mellett feküdve, a hasát simogatta. A lány mellkasán feküdve nézett lefele a még lapos pocakra, miközben agya ezerrel kattogott mindenen. Boldog volt, és úgy érezte, hogy teljes, annak ellenére hogy még gyermeke meg sem született. Hálás volt Annabellnek, amiért a karácsonykor elhangzottak után, meggondolta magát, és megtette... Teljesítette az álmát. A lány bal kezével YoonGi haját simogatta, és mélyeket szippantva, élvezte ezt a pillanatot, melyet csak egyszer élhet meg - Mi legyen a neve?

- Nem tudom. Még azt sem tudjuk hogy fiú-e vagy lány - válaszolt mosolyogva.

- Találjuk ki, ha fiú lesz, mi legyen a neve, vagy ha lány akkor lányos neveket keresünk - magyarázta.

- Itt kötelező felvenni a családneved? - kíváncsiskodott.

- A gyerekek az apjuk családnevét kapják... És... Szeretném, ha majd te is felvennéd a nevem...

- Miért? - kérdezte fülig pirulva, s megszelpenve.

- Magyarországon nem szokás?

- Háth... A nők döntése hogy felveszik-e a férjük nevét - magyarázta.

- És... Te szeretnéd felvenni az én nevemet?

- Hm.... - hümmögött egyet - Ezen még nem is gondolkoztam...

- Min Annabell - mondta YoonGi, ízlelgetve a nevet - Nekem tetszik. Olyan egzotikusan cseng - kuncogott mély hangján, s elmosolyodott, miközben ujjaival egy pillanatra sem szüntette meg a simogatást. Jóleső csend állt be kettőjük közé, mely mindenkit megnyugtatott. Csak egyenletes légzésük halk hangjai lepték be a szobát.

- Fiú lesz - szólalt meg hirtelen, mire a fiú szemei kipattantak, és fejét is felemelte, hogy kedvesére pillanthasson.

- Honnan tudod? - kérdezett rá döbbenten, miközben pulzusa az egeket verte.

- Női megérzés - kuncogott édesen a lány, mire YoonGi egy nagy adag levegőt kifújva engedte vissza fejét a másik mellkasára.

- Ah... Azt hittem már ezt is kiderítetted - nyögte szenvedősen.

- Manó. Még nem akkora hogy tudjuk.

- De akkor is... - duzzogott akár egy gyerek.

- Esküszöm, ez lesz a második gyerekem. Te vagy az első, Manó - nevetett jóízűen párján.

...

Lassan teltek a napok, s hetek, és ezzel együtt, Annabell pocakja is kezdett gömbölyödni. Sokkal éhesebb lett, és kicsikét ingerlékenyebb, de ezt természetesen mindenki tudta körülötte, akinek szólt a babáról. Persze ezt a dolgot iskolán belül nem terjesztette. Nem hányt, csak émelygett, ujjai nem lettek pufókabbak, ahogy arca sem. Mellei teltebbek lettek, és ez főképp a család egy szem férfiának nagyon tetszettek, bár már-már félve ért hozzá kedveséhez, mert rettegett attól, hogy babájának valami baja esik. Mikor csak tudott, még fáradsága és fájdalmai ellenére is, próbált minél többet együttlenni velük, az új családjával. Simogatta a hasát, olvasott, beszélt hozzá, és aludt vele. YoonGi sokmindennek utána nézett, hogy a babának a legtöbbet adhassa még így is.

A kis csapat mikor meglátták először lányt a bejelentés után már kicsit kerekebb pocakkal, újfent képeket kezdtek el készíteni, és már ők is elkedzték tervezni mit fognak tenni a babával, mint felelősségteljes nagybácsik. Eldöntötték, sőt, már megjósolták, hogy a pici lesz az ő legnagyobb rajongójuk, aki majdnem minden koncerten ott lesz különleges VIP jeggyel és személyre szabott rajongói pólókban. A párosnak is tetszett az ötlet így nevetve rábólintottak. Még felmerült az is, hogy egy fellépésre direkt csinálnak egy közös koreót a picúrral, vagy hogy fanmeetingeken ő is ott lesz.