Egy rosszfiú kiszemeltje

Mintha az első volna

Nád a házam teteje... Rászállott a cinege... Hess le róla cinege... Leszakad a teteje... Nincs édesebb mint a méz... Ki kit szeret arra néz... Lám én szőkét szeretek... Ha ránézek nevetek........ De ő vissza nem nevet... Attól tartok nem szeret... Szembe szeretsz ha szeretsz... Ha nem szeretsz... Elmehetsz....

Írói szemszög

Kis "veszekedésük" után, a páros együtt volt egész nap. Yoongi-nak sikerült rávennie kedvesét hogy egyen, persze azért cserébe, ha ő is. Együtt nézték tovább a sorozatukat összebújva, és olykor néhány csókot szórva, s lopva. Úgy viselkedtek mint előtte. Annabell már el tudta újra fogadni a férfi érintéseit, még ha azok néha kicsit intimek is voltak.

Gyakorolták újra és újra a járást, melyet az orvos meg is köszönt, mivel folyamatosan csinálták, semmilyen egészségügyi romlás nélkül. Gyors ütemben fejlődött, és örömmel látta hogy van olyan aki szereti, támogatja, és mindig vele van. Ez kell egy betegnek, vagy betegeknek. Pár nap és hazaengedik a lányt, de azután pedig jönne a tárgyalás, melynek rég itt lett volna az ideje.

...

- Meg lesz oldva az egész ügy Kicsim... Ő börtönben vagy egy elmegyógyintézetben fog megdögleni, míg mi éljük az életünket kettesben... - mondta kettőjük közé Yoongi az ágyon fekve, egymással szemben. Az éjszaka közepén még mindig úgy tudtak beszélgetni, mintha még csak dél lenne. A férfi a lány oldalát simogatta, miközben ezekkel a szavakkal nyugtatta. Van Vernon ellen elég bizonyíték. A pince, a táskája, a szobája, a füzetei amikbe minden terv le volt részletesen írva, és még az az utolsó kis "beszélgetés" a rendőrök előtt, sokmindent lealapoztak. Yoongi egyszer bement a rendőrségre, ahol megmutatták neki az irományokat, amiktől elborzadt, és egyszerre el rudta volna röhögni magát, annyira nevetséges volt. Annabell minden egyes perce be volt osztva. Mikor ehet. Mettől-meddig aludhat. Meddig lenne szabadideje. És amitől Yoonginak is hányingere lett, az az volt, hogy mikor van beoszva a kis rublikákban a szex. Vagyis minden napra. Az alvás időhöz volt rakva. Ez egy kibaszott életterv volt, mely úgy irányította volna Kedvesét mint egy bábot. Nem tudta volna azt csinálni amit akar vagy szeret, és amikor akarja. Ez nem lett volna élet, csak egy szürke könyv aminek a lapjain folyamatosan ugyan azt ismételgetik.

- Tudom... De akkor is. Ez az őrült mindenre képes. Megszökik, megkeres aztán elvágja a torkod - aggodalmaskodott motyogva.

- Mindenki ismeri már az arcát. Benne volt a tévében. És olyan helyre kerül ami innen kurva messze van. Szóval nem kell ettől tartanunk... - vezette fel hatalmas kezét a másik felkarjára, kinek tekintete a paplang marcangolta szomorúan. Yoongi sejtette hogy ki járhat Annabell fejében. Tenyerét a lány arcára tette, és simogatni kezdte a puha bőrt, mire arra késztette hogy rá nézzen - Elkaptuk. Ezzel meg is tudtad valamennyire bosszulni a barátodat.. - kezdett bele.

- De Vernon-t nem verték kómásra... - mondtha kicsit haragosan, de motyogva. Teljes szívéből gyűlölte ezt a szörnyet, de minden percben egyre jobban és jobban. Úgy érezte hogy soha életében nem utált még senkit se ennyire.

- Az lehet. De amit tett az mind megmarad és láncként rajta lesz a zárkaban hosszú évekig. Ezzel sokmindent visszafizet - magyarázta, mire Anna elgondolkozott. Igaza van... - Nem csak azt amit veled tett, hanem amit vele is, vagy bárki mással még... - a lány csak aprókat bólogatva értett egyet vele, mire a férfi szívét melegség öntötte el - Gyere ide - vette le kezét az arcáról, majd kezeit kinyújtva várta hogy Szerelme odakússzon hozzá, ami meg is történt. Karjaiba zárta, s mélyen egymás szemébe néztek. Lassan közeledve egymáshoz, csókolták meg egymást. Mintha az első csókuk lett volna. Tele volt tűzzel, szenvedéllyel és szerelemmel. Mintha most keringőztek volna ki a kemencéből, úgy forrt a testük. Yoongi felül lévő kezét a lány derekára tette, majd a rajta lévő pulcsi alját kezdte el keresni amit azonnal meg is talált. Tenyerét a ruha alá csúsztatta, majd lassan, finom és gyengéd mozdulatokkal kezdte el simogatni a puha bőrt, melynek már függője lett. Hasát, oldalát, melle allját kínozta ujjainak mozgásával. Élvezte hogy újra birtokolhatja a lány testét, mely az övé volt. Remélte hogy most senki sem fogja megzavarni őket semmiben, és hogy nem fognak lebukni.

Tenyerét a kerek mellre helyezte, mely tökéletesen passzolt oda. Felmorgott a rég nem tapasztalt érzésre. Egy pillanatot sem várva fordított a helyzetükön, és Annabellt maga alá gyűrte miközben lábai közé furakodott. A lány csupasz lábai körbeölelték azonnal csípőjét, mely miatt nem bírta ki hogy azokat meg ne simítsa.

- Szabad?... - kérdezte meg halkan, tapintatosan, hisz nem tudta hogy a másik fél is ugyan úgy fel van-e erre készülve mint ő. Szemeivel csak az arcát leste, várva a válaszra. Bell zavarban volt és rajta is látszott az izgatottság. Hormonjai tomboltak, és kívánta a férfit, aki a lábai közt térdelt. Érezni akarta és ki akarta javítani a múltban történt hiábit. Vagyis azokat amikor szinte minden egyes szeretkezés végén úgy érezte hogy csalódást okozott párjának. Bólintott egyet, jelezve hogy felkészült - Jaj Kicsim - hajolt előre és egy éhes, szenvedélyes csókban részesítette a férfi - A Világ legboldogabb emberévé teszel...

Sarkaira ült, majd a lány kis nadrágját, az alatta lévő alsóneművel együtt lassan levette, majd az ágy mellé dobta. Anna pulcsiját, ami persze Yoongi-é volt, felhúzta, és azonnal puszikkal kezdte el belepni a feltárt területeket. Egyre lejjebb és lejjebb haladt, majdnem elérve hasa alját, de fejét elemelve, az egyik csupasz combra tapasztotta ajkait. A lány levegővétele gyors volt és azt hitte majd' megfullad. A fiú minden második csóknál a másik arcára nézett, figyelve hogy mennyire élvezi, és minden egyes csókjával egyre beljebb ment. Mintha az első éjszakájuk lenne... Gyönyörű volt a lány, az éjsötét szemeiben. Akár egy angyal. És ez az angyal ő miatta boldog. Ő miatta ad ki ilyen hangokat. Engedi hogy hozzáérjen, és mindig még többet akar.

Boldoggá fogja tenni. Ha törik, ha szakad...