Egy rosszfiú kiszemeltje

Hagyjatok békén!

Yoon Gi szemszöge

Az évzáró után a srácokkal elváltak útjaink, de másnapra egy találkozót beszéltünk meg. Nem tudom hogy Annabellnek mi baja lett velem. Nem értettem annyira hogy miért szakított velem. Az ágyban jó voltam. Mellette voltam. És elvoltunk. Nem értettem. De, ő is csak egy lány a sok közül. Akkor is, mikor szakítottunk, semmi értelme sem volt bunkónak lennem. Az ő döntése, és ezt tiszteletben tartottam. Nem tartottam vissza, mert annak sincsen értelme. Annál kevésbé akarja az ember, minél jobban erőltetik.

A törzshelyünkön sört bontottunk és ezzel ünnepeltük a tegnapi ballagásunkat, és ezzel a gyakornoki pályánk kezdetét. Nagyon megörültem mikor megtudtam a csapattól, hogy sikerült, felvettek minket a céghez.

- ... És nagyon aranyos - mondta Jimin olvadozva - Fehér, vörös foltos is cukiság.

- Mi lett a neve? - kérdezte Taehyung kíváncsiskodva, mivel imádta az állatokat.

- Még nem tudom. Azt se tudom hogy csajszi vagy fiú - nevetett úgy, hogy szemei egy csíkká préselődtek.

- Oh Tényleg! - szólalt fel hirtelen Hoseok, mire mindenki rávezette a tekintetét - Yoon Gi! Hogy sikerült tegnap a lánykérés? Mesélj el minden! A részlefeket is!

- Igen igen igen - mondta hadarva Namjoon - Mesélj! Lehetünk majd a jófej nagybácsik?

- Srácok nyugalom - ittam bele nevetve a sörömbe, mely végigmarta a torkomat - Nem volt eljegyzés. Szakítottunk - kijelentésemre mindenki csendben maradt, és lefagyva lesett, melyet nem értettem - Mi a baj? Mi rosszat mondtam?

- Mi az hogy nem vetted el?! - ordított fel Jeongguk - Hónapok óta ezt tervezted! Mi a szar ütött beléd?!

- Hohoho! - intettem le - Ne tépd már le a fejemet! Ő is csak olyan mint a többi! Nem volt meg a szikra! Szakított velem! Ő szakított, szóval ne basztassatok!

- Biztos oka volt rá! - korholt le Namjoon - Ti vagytok pont az a páros, akik összeillenek! Most azonnal elmész hozzá és megkéred a kezét! Ne hagyd el! Ne hagyd elmenni!

- Na most hagyjátok abba! - csaptam le üvegemet a dohányzóasztalra - Megmondtam! Alapból nem akartam kapcsolatot egy lánnyal sem! Attól hogy nem emlékszem rá, nem kell kinyaljam és úgy tennem mint egy hős szerelmes! Ő is csak egy lány! Kössz hogy elcsesztétek a kedvem! - álltam fel mérgelődve, és elundultam, magam mögött hagyva a társaságot, és ezzel lezárva magamban a témát. Méghogy eljegyzés! Még csak az kéne! És minek erőltetik? Szakítottunk! Agh!

Hazaérve felbaktattam a szobámba, és levágtam magam az ágyra. Csak ez kellett nekem! Veszekedés! Kurvára nem volt kedvem ehhez! És bazdmeg mit nem ad isten, nehogy egyszer jó napom legyen! Minek kell erőltetni?! Nincs benne semmi különleges! Felálltam és idegesen sétálgatni kezdtem. Gondolataim összekuszálódtak és állkapcsomat oly' szinten összeszorítottam mérgemben, hogy azt hittem hogy a fogamat is eltöröm. Tekintetem egyszeriben az asztalomra vezettem, ami tele volt papírokkal, melyeken újabbnál újabb dalok szerepeltek. Pár füzet, és toll. De mindezek közepén ott volt egy barna papírba csomagolt valami, amit még a lánytól kaptam. Azt mondta hogy ez az enyém, és hogy a balesetemkor vesztettem el. Azóta rá sem néztem, és ki sem bontottam. Nem tudtam mi ez. De ahogy ránéztem mérgem és idehességem alább hagyott, és helyét a kíváncsiság vette át. Az asztalomhoz sétáltam és kezembe vettem a kis csomagot. Leszedtem róla a barna papírt, és szemem elé tárult egy érdekes stílusú kis zsebkönyv. Mi lehet ez? Minek volt nekem ilyenem? Akkor, nyissuk ki. Semmit nem vesztünk ezzel. Kinyitottam és olvasni kezdtem. De... Várjunk! Ez nem is egy normális könyv! Ebben... Ebben az én kézírásom van, néhol pedig nyomtatás. Mi a szar ez?! Szerelmes, érzelgős, szomorú és furcsábbnál furcsább versek, idézetek és dalszövegek voltak... Mi a...? És mind... Mind egy embernek szóltak... Annabell...

Mintha hatalmas mennyiségű emléket és tudást akartak volna egyszerre a fejebe tuszkolni. A fejem majd' széthasadt, s ennen a fájdalomnak és emlékképeknek hangot adtam... Láttam... Láttam őt... Borús volt és haragosan nézett rám. Mintha idegesítettem volna. Hallottam a hangját. Úgy beszélt velem mint egy együgyűvel. Ellökött magától. Láttam a gyűlöletet a szemében. De most... Valahogy más volt... Vonásai lágyabbak lettek... Arca piros volt és felém nyújtotta a kabátomat... Miért tetted? Hogy került hozzád?... Miért rohansz el?... Hova mész?... Magasabban álltál mint én és a kezemben volt egy lánc? Mi ez a lánc?... Fogtad a kezem... A tenyered szinte eltűnt a markomban... Megcsókoltál... Ezerszer és ezerszer... És minden egyes alkalommal elpirultál... Gyönyörű teremtés....... Láttam a fedetlen testét, és hallottam ahogy engem szólongat... Éreztem a hátamon ahogy körmeivel végigszántott rajta... Láttam síró arcát ahogy kezembe belebújik... Elköszönt... Most hova mész? Miért hagysz itt?... Egy repülőt lestem mely átszelte a a sötét eget. Te voltál ott?... Láttalak síró szemekkel. Mi történt? Ki bántott?... Ki ez a fiú? Még sosem láttam. Mit keres itt? Miért néz rád így? Miért félsz?... Mit tettél vele?! Miért?!... Mi?... Mi ez az érzés?... A mellkasom majd' szétszakad ahogy rádnézek... Miért?... Mit csináltál velem?... Hova... Hova tűntél? Mi történt?... Miért fáj mindenem? Miért vagyok szomorú? Hol vagy?... Mi ez? Te vagy? Mocskos az egész tested. Mi történt veled? Miért nem ébresz fel?... Már megint ez a fiú. Mi baja van? Miért fogják le a rendőrök? Miért ordítozik?... Jobb... Bal... Jobb... Bal... Miért mondogatom ezt?... Jobb... Bal... Jobb... Bal... Látom újra. Miért sír?... Csókok... Érintések... Érzem a puha, meleg bőrét... Megérint... Ölel... Mosolyog... Nevet... Velem alszik... Fogja a kezem... Szeret... Nem... Ő is csak egy lány mint a többi... Nem lehet... Nem... Nem... Nem...

- Annabell!!