Egy rosszfiú kiszemeltje

A család új tagja

Ajkai lassan mozogtak. Kicsit hezitálva, de én is elkezdtem vissza csókolni. Egyre közelebb, és közelebb akart húzni magához, de egy hirtelen mozdulattal eltoltam magamtól. Mélyen a szemembe nézett.

-El kell menned az igazgatóhoz- törtem meg a köztünk lévő csendet. Csak egy biccentést kaptam válaszul. Leszálltam róla, majd ő is felállt. Oda hajolt hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Vigyázz magadra- elmosolyodott. Kisétált az ajtón, engem itt hagyva. Mi ütött belém? Miért csókoltam vissza? Miért hagytam magam? Miért viselkedik így velem? Ilyen kérdésekkel hagytam el az orvosi szobát. Ahogy beértem a terembe, a tanár nem szólt semmit. Leültem a helyemre, és csak néztem ki az ablakon. Az óra vége felé, betoppant a verekedős kis Min Yoongi. Leült a helyére. Társai, azonnal kérdezgetni kezdték, hogy mi volt az igazgatónál.

Végre vége az órának. Elővettem a táskámból a kis rajzfüzetem, és firkálgatni kezdtem.

Becsöngettek.

Olyan gyorsan telt az idő, hogy már az utolsó órámról csengettek ki. Kifutottam az iskola elejéhez. Indultam volna, mikor valaki kiabált nekem. A folyosón szaladt valaki felém.

-Bella!- futott hozzám az a fiú, akit Suga majdnem szétvert- Köszönöm hogy megvédtél- vakargatta meg tarkóját- Szeretném valahogy meghálálni- tekintete folyamatosan a földet cikázta.

-Mi a neved?- kérdeztem meg tőle.

-Mi?- feleszmélt gondolatmenetéből a fiú. Kicsit zavart volt, ami egy kicsit kuncogtam, mire ő kinevette saját magát. Aranyos- Lee Jihun. Nagyon örülök.

(Csak szerintem hasonlít/emlékeztet Sugára?)

-Szint úgy -kezet ráztam vele- Melyik osztályba jársz?- kérdeztem meg tőle, majd közben lassan elindultunk.

-Évfolyamtársak vagyunk- mosolygott rám. Egy irányba indultunk el.- Te is erre laksz?- kérdezte, én csak biccentettem. Olyan a pofija, mint egy cicáé, és az a kerek szemüvege, kicsit gyerekesebbé teszi. Nagyon hasonlítanak. Sokat beszéltünk út közben. Eszembe jutott valami.

-Miért verekedtetek össze?- kérdeztem meg tőle.

-Egy fontos dolog miatt- tette zsebre kezeit- Én itt lefordulok- mutatott a mögötte lévő kis utcába.

-Oké. Szia- integettem neki, mire ő is követte mozdulataimat, és közben elköszönt. Szimpatikus srác. Férre értés ne essék, csak arra gondoltam, hogy eddig ő viselkedett legnormálisabban a fiúk közül. Nem nyomul, nem piszkál semmivel, és el lehet vele beszélgetni. Újra útnak indultam. Sikerült úgy haza értem, hogy nem futottam össze Yoongi-val. Ahogy beértem, anya azonnal felpattant a kanapéról, és azonnal elém szaladt, az 1000 wattos vigyorával. Mit tervez? Vagy mit csinált?

-Szia Kicsim - ölelt meg- Hamarosan itt a szülinapod......, de nem tudok ott lenni, ezért most adom oda az ajándékodat- kicsit szomorúan mondta, majd elszaladt.

-Ő itt a kis ajándékod. Fiú- nyújtott felém egy kis szürke gombócot. -Juuuuuj de cuki- Adj neki nevet.

-Legyen Neo- fogtam meg a kiscicát. A tenyeremen is elfér. Ennivaló! Annyira cukiiiii! Most megtörtem. Macskás néniként fogom végezni, előre érzem- Szia kis Neo. Üdvözöllek a családban- ráztam meg a kis mancsát- Nagyon köszönöm anya- öleltem meg szorosan.

-Nincs mit- adott puszit a homlokomra- másfél hétre megyek, de ha elhúzódik, két hét lesz- mondta szomorúan - pénteken, délben indul a gépem. Vigyázz rá- mondta a cicának, amin csak nevettem.

Most a szobámban fekszek az ágyon, és olvasok, közben Neo a mellkasomon alszik. Hirtelen megcsörren a telefonom. Yoongi neve van a képernyőn. Felvegyem, vagy ne?

-Szia- szóltam bele először.

-Ki volt az, akivel elmentél a suliból?!- nem köszönt, hanem egyből a lényegre tért. Hangjában hallani lehetett azt a kicsi idegességet, és aggódást.

-Lee Jihun. Amúgy is. Mit érdekel az téged, hogy kivel megyek el, és hova?- vontam kérdőre.

-Mert hozzám tartozol, és megígértem anyukádnak, hogy vigyázni fogok rád.

-Nem kell rám vigyáznod- azzal le is raktam a telefont, és lenémítottam, így nem tud zaklatni, vagyis nem hallom. A cica megérezte, hogy ideges vagyok, ezért elkezdett nyávogni, és a vállam fölötti kis helyre befészkelődött, majd aludt tovább. Kicsit később, én is álomba merültem.

Sajnálom,hogy folyamatosan piszkálom az irományomat, de valami nem stimmel a kiadott, és a még változtatható között, mert amit még átírhatok, abban több van, de megoldom:*
Az egyik ismerősömet megkérdezte erről kapcsolatban, és azt mondta, hogy neki is addaig van, hogy elalszik a főszereplő. Írjatok nyugodtan, ha nálatok nem jelenik meg a vége.