Egy rosszfiú kiszemeltje

Szemtől szemben

- Holnap megint menni kell a suliba - nyavajgott Yoongi, miközben a kanapén lejjebb csúszott, ezzel szenvedését kimutatva, melyen Annabell csak egy jót kuncogott. A lány hozott kettő poharat az egyik kezében, míg másikban egy tálka volt, melyben a szilveszterről maradt nyalánkságok voltak és hóna alá becsapott még egy gyümölcsös üdítőt.

- Manó. Néha olyan gyerekes vagy,  hogy elgondolkozom, hogy a barátnőd vagyok-e, vagy a babyszittered - engedte szabadjára gondolatait, miközben a dohányzóasztalra letette a kisebb nagyobb tárgyakat, majd öntött mindkettő üvegpohárba egy kis üdítőt. Mindkettőt a kezébe fogva ült le párja mellé aki idő közben felült, s Bell felöl lévő kezét átlendítette a lány feje mögé, míg másikkal elvette a poharat.

- Lehetsz tőlem mindkettő, az is megfelel - hajolt arcához mosolyával, majd egy gyors, mégis szeretetteljes csókban részesítette. Amint elhajolt, belekortyolt az üdítőbe, melyet a lány végignézett. Olyan volt mintha tanulmányozta volna a férfi mozdulatait, szokását. Furcsált valamit mindig is benne, de nem merte felhozni, mert feltételezte, hogy hülyének fogja nézi. Az akcentusa mindig is furcsán csengett számára, de nem tudta miért.

- Manó - szólított meg szerelmét, aki csak hümmögve egyet válaszolt neki - Lehet hogy hülye vagyok, de mikor beszélsz és mosolyogsz, olyan furcsán áll a szád és az akcentusod is más, bár lehet hogy csak nekem az. Beszédhibás vagy?

- Nem egészen. Mélyharapásomvan, de én cápaharapásnak hívom. Jobban hangzik - kuncogott egyet, mire a lány ajkaira egy édes, szelíd mosoly húzódott - Emiatt pár betűt nem tudok rendesen kiejteni - magyarázta el, miközben Bell folyamatosan arcát fürkészte, főleg dús, húsos ajkait, melyek csábítóan rózsaszínek voltak.

- Milyen betűket nem tusz kiejteni? - kérdezett rá a lány kíváncsian.

- Mi is volt a város neve ahol születtél? Szoko? Vagy Szöked? Arra emlékszem hogy valami sz betűs - gondolkozott hangosan. Mire Anna kinevette idegennyelvi próbálkozásait. Mindig is imádta ha külföldiek magyar szavakat próbálnak kimondani. Szórakoztatta, hogy számukra mennyire nyelvtörő az ő anyanyelve.

- Szeged - segítette ki - Miért? Ez most hogy jön ide? - értetlenkedett mosolyogva, miközben egyik szemöldökét felhúzta. Világoskék szemeivel még mindig a barna hajú, gyönyörű arcát tanulmányozta, és itta látványát.

- Igen, köszi. Na ott abban az sz betű nem megy. Pöszén mondom. Szeked - mondta ki hibásan a szót, ezzel lealapozva a lány feltételezéseit, miszerint tényleg igaza volt. Számára ez a beszéd nagyon aranyos volt, hiszen ez még érdekesebbé tette Szerelmét és ellenálhatatlanabbá.

- Szeged - ismételte el a szót, hogy rendesen ki tudja ejteni párja.

- Szeged - mondta ki újra pöszén, mire Annabell már nem tudott ellenálni és ajkaira hajolt egy édes csókért, melyet meg is kapott.

- Cuki vagy - suttogta a másik ajkaira, miközben mélyen a szemeibe nézett. Azt gondolta, hogy végtelen mély lehetnek azok az íriszek, és félt, ha tovább nézi őket, úgy elmerül benne, hogy majd kiszabadulni nem tud. Yoongi egyik kezét párja tarkójára helyezte, majd simogatni kezdte a finom bőrt, ezzel elvarázsolva a másikat. Bell testét egy kellemes bizsergés járta át, és közelebb hajolt a fiú ajkaira melyekre azonnal rátapadt. Ajkaik lassan mozogtak, elcsábítva a másikat, és megállítva az időt, melyben most akartak élni. Néhányszor nyelvük összeért a csók közben, szenvedélyesebbé téve a pillanatot. Yoongi ajkai lassan elváltak Annabellétől, aki kicsit még nyújtotta nyakát a férfi felé, hátha visszhajol még egy csókra. Sóvárgott ezért a mozdulatért amit meg is kapott, de csak egy pillanat elejéig. Pici csókot nyomott a lány felduzzadt párnácskáira, amik többet akartak, nem csak egy sima kis puszit. Ajkai kicsit nyálas volt, melyet meg kellett nyalnia, mert valamiért úgy érezte, egy pillanat alatt kiszáradt a szája. Szemeivel az ördögien mosolygó férfi arcát nézte, kinek szemében lángot látott, vágyat és mögötte végtelen feketeséget