Magyar lány egy szöuli iskolába megy, ahol a környezet elég durva, de vannak normálisak is közöttük. Egy hét fős csapat, egyik tagja kiszemeli a lányt.De a lány....
Eddigi legjobb helyezés: Romantikus #1
Kérlek légy tekintettel arra, hogy az első és...
- Vernon?- néztem a fiúra ledöbbenve. Rég láttam már az arcát, de nem változott semmit. A félig koreai származása miatt, olyan mintha még mindig bababőre lenne.
Egy iskolába jártunk és egy osztályba is, mielőtt elmentünk volna innen anyával. Ő volt a suli sármőrje. Félig koreai és amerikai származása és kinézete miatt, különlegesnek, és kívánatosnak találták. Akkoriban, már szinte irritálta a fülemet a sok tény Vernon-ról, aki ilyet meg ilyet csinált ezzel és ezzel a lánnyal. Még visszagondolni is rossz, hogy folyatamatosan ez ment. Ahogy egyre több dolgot hallottam róla, annál messzebb akartam maradni tőle. De megváltozott. A stílusa, a viselkedése, és szinte mindene. Furcsa volt így látni...
- Szia Annabell- mosolygott rám, miközben mélyen a szemembe nézett, és tekintetemet el nem engedve, és ezzel felébresztett gondolatmenetemből. Haja majdnem olyanra volt festve, mint nekem, csak az övé a szürkébb árnyalatot vette fel, és tökéletesen be volt állítva. Testét kék színű ruhák fedték, de kabátja feketén takarta őt. Kék imge, szinte feszült rajta, és olyan volt, mintha ráöntötték volna.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor szólásra nyitottam volna a számat, pont akkor jött mellém Mír néni.
- Anna, ki jö...- kérdezte tőlem de ahogy meglátta az előttem álló fiút, hatalmas mosoly kúszott az arcára- Áh! Vernon! Hogy hogy itt?
- Jöttem vigyázni a kis ördögökre- kuncogtak fel mindketten.
- Jaj tényleg!- csapott a fejéhez, ahogy eszébe jutott Vernon érkezésének oka- Most éppen itthon vagyunk, de ha akarsz, bejöhetsz.
- Jaj. Nem szeretenék zavarni..- ellenkezett, de ekkor félbeszakította. Érdekes volt pont tőle ilyeneket hallani.
- Te sosem zavarsz! Gyere beljebb, mert ha megfázol, akkor mit mondok anyukádnak?- hesegette beljebb. Én hátrébb lépkedtem, hogy be tudjon jönni. Ahogy belépett, Mír néni azonnal becsukta az ajtót utána. Vernon otthonosan mozgott itt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen közeli "kapcsolatban" áll a rokonaimmal- Gyere! Most lett készen az ebéd.
Alig tette beljebb a lábát, azonnal megrohamozta őt Kevin.
- Vernon!- ahogy meghallotta a fiú hangját, legugolt és úgy zárta karjaiba a hozzá futó Kevint- Bátyus! Miért késtél?- faggatta a férfit. Látszott rajta, hogy kicsit bánatos Vernon késése miatt, de azért boldog volt, hogy újra láthatja.... Várjunk! Bátyus?!! Mivaaaan?!!
- Sajnálom, öcskös- mosolygott rá bíztatóan, hogy azért enyhüljön Kevin haragja, ami sikerült is. A kisfiú elmosolyodott, majd újra a nyaka köré fonta a karjait és megint magához ölelte Vernon-t.
Kiszakadt Kevin a férfival való ölelkezésből, és hozzám rohant, hogy engem is részesítsen egy öleléssel, amit hülye lettem volna elutasítani. Felvettem az ölembe.
- Na gyere kisfickó. Eszünk- mondtam neki, majd elindultam vele a konyhába, ahol már sötét volt, de még lehetett látni, hogy szedjek mindenkinek egy adagot a nemrég elkészült ételből. Addig letettem magam mellé Kevint és ügyesen megvárta, míg szedek. Az asztalra pakoltam a már tésztával megtöltött tányérokat.
Miért éppen most kell itt lennie, amikor én is itt vagyok? Ez a hülye felhozza bennem a régi emlékeket, mikor nálam próbálkozott. A közelemben próbált lenni, hogy megkedveljem, de én mindig úgy viselkedtem, mintha senki nem lenne mellettem. Egyszerűen, hidegen hagyott a jelenléte. De amikor már próbált fogdosni, vagy megcsókolni, akkor lett elegem. Arconcsaptam, sípcsonton rúgtam és ezek után, még mindig próbálkozott. Most különösen zavart a jelenléte. Sokáig nem láttam, így nem tudom, hogy milyen lett, és mire számíthatok vele kapcsolatban.
- Bell- hallottam meg mély hangját mögüllem a semmiből, mire minden izmom megfeszült. A szívem egyre hevesebben vert, és levert a víz. Már nem érzetem Kevin jelenlétét mellettem, amitől még jobban rosszul lettem. Egy hatalmasat nyeltem- Rég láttalak- hangján hallottam, hogy mosolyog- Sokat változtál- mondta, majd hallottam a faparketta nyikorgását, ami azt jelezte, hogy közeledik felém. Nem bírtam megmozdulni. Mintha a lábam a földba gyökerezett volna. Nem tudom, hogy mit érezhettem akkor, de azt elmondhatom, hogy nem tetszett ez az egész- Miért nem szólsz hozzám?- hallottam meg suttogó hangját fülem mellett. Kezeim remegtek, és a torkom össze szűkült.
Ahogy a testem engedte, megfogtam kettő tányért, és azzal elfordulva előle indultam meg az étkező felé, de a konyha felénél megálltam, de nem fordultam vissza.
- Hozd a többi tányért- mondtam neki ridegen és egyhangúan, kérdését és megjegyzéseit hanyagolva. Felkuncogott, de én figyelmen kíhagyva folytattam utamat az étkezőbe.
Letettem a tálakat, majd helyet foglaltam Mír néni és Kevin mellett. Pont előttem Vernon ült, egyik oldalán anya, míg a másikon Liza. Mír néni férje dolgozott, ezért csak mi ültünk itt az asztalnál. Az étvágyam is elment.
Mindenki neki kezdett a rakott tészta elfogyasztásának, és ahogy láttam ízlett az itt lévőknek.
- Anna. Tényleg!- szólalt meg a semmiből Mír néni- Hogy hogy nem jöttök össze Vernon-al?- ahogy ez a kérdés elhagyta a száját félrenyeltem az éppen kortyolt teát, ami miatt köhögni kezdtem. Hogy mi?!! Jól hallottam a kérdését?!- Mi a baj vele? Jóképű fiú, és szerintem összeillenétek?- mosolygott rám- Miért nem próbáljátok meg?
Megtöröltem a számat, majd vettem egy nagy levegőt.
- Miért is n..- kezdett bele a fiú, mire félbeszakítottam.
- Sok oka van, hogy miért nem- néztem rá, semmitmondó tekintettel, mire felhúzta az egyik szemöldökét, hogy meghallgassa a kettőnk közötti kapcsolat létrejöttének ellenzését, amit most mondani fogok- Felesleges lenne egy távkapcsolat. Nem állunk azért olyan közel egymáshoz, és nekem már van barátom- ahogy kimondtam, mintha a düh járta volna át a testét. Egyik szeme megrándult az idegességtől, és szája is meg-meg rezzent. Mi járhat a fejében? Miért viselkedik így? Bárkit megkaphat.. miért pont én kellenék neki?...
- Nem tudtad?- kérdezett a mellettem ülő nő, mire megszakítittam Vernonnal a szemkontaktust- Nem sokkal utánad visszamegy a családjával.
Na ne! Ezt ne!
-------------------- Sziasztok kis Csigáim!❤❤
Sajnálom, hogy ilyen későn hozom et a részt de egész nap dolgom volt😭😭
Még egyszer bocsánat!
Meg szeretnélek kérni titeket, hogy ne jelöljetek meg engem az ilyen karácsonyos kihívásokban. Nem azért mondom, hogy megutáljatok, vagy azt higgyétek, hogy kihasználom a "hírnevem" itt wattpadon és öntelt leszek és emiatt nem csinálom meg. Kérlek emiatt ne ítéljetek el, de én nem szeretem a karácsonyt.... Előre is bocsánat azoktól, akik megjelöltek vagy meg akartak jelölni. Nem akartam ezzel senkit sem megbántani.....
