Egy rosszfiú kiszemeltje

Vetélytárs

Megtettem! Egy levakarhatatlan mosoly volt az arcomon, de nem sokáig. Egy világoskék bőrönd volt az előszoba falának támasztva, és belém csapott a szomorúság érzete. Hallottam, hogy munkálkodik a konyhába, így oda vettem az irányt. Ahogy meglátott, elmosolyodott.

-Szia Kicsim. Ez az utolsó estém veled. Szeretném veled tölteni- azonnal a nyakába ugrottam, és szorosan öleltem -Nem kell ennyire túlreagálni ezt az egészet. Hamarosan úgy is vissza jövök- simogatta meg a fejem. Elkezdett kuncogni- Láttalak az előbb Yoongival. Ezt nem néztem volna ki belőled-mosolygott rám büszkén.

-Anya... valami baj van a fejemmel- mondtam már félig sírva, és szipogva- úgy érzem, mintha skizofrén lennék. Egyszer bunkó vagyok az emberekkel, és egyszer kedves. Nem tudok kiigazodni magamon- még jobban öleltem magamhoz. Már pár kósza, forró könnycsepp gördült le az arcomon, ami végül anya pólóján díszelgett- Annyira félek.

-Nyugodj meg- simogatta tovább a buksimat, majd belepuszilt a hajamba- Vigyázunk rád- mondta suttogva. Hogy érti, hogy vigyázunk? Apára gondol? Vagy kire? Elengedtem, és az asztalhoz vettük az irányt. Sokat beszélgettünk. Letusoltunk, én pedig befeküdtem mellé az ágyba. Soha nem szokott ennyi időre egyedül hagyni. Eddig mindig csak egy-két napra, de nem két hétre. Rég aludtam vele. Utoljára akkor csináltam ilyet, mikor apa is velünk volt. Miért jönnek elő a régi emlékek? Miért akarják, hogy feltépjem a régi sebeket? Ezekkel a gondolataimmal aludtam el. Szerintem apa halála után lettem ilyen visszahúzódó.

Anya hangjára ébredtem. Nyújtózkodtam egyet.

-Mikor indulsz?- kérdeztem.

-Majd olyan négy óra körül -válaszolta.

-Akkor ma még találkozunk-mosolyogtam rá. Bementem a szobámba, és felvettem a mára kikészített ruhát. Kentem magamra egy nagyon enyhe sminket.

Elpakoltam a mai sulis holmikat. Lementem a konyhába, ahol elkészítettem a reggelimet, és a mára szánt kaját. Pirítóssal a számba indultam el. Séta közben, hozzám csapódott Woozi. Nem értem mi baja van Sugának vele. Amikor kivallattam, volt akkor is egy olyan érzésem, mintha nem mondott volna el mindent. Ezt kiderítem. Beértünk a suliba. Az osztályteremig kísért. Az ajtóban beszélgettünk, mikor mögülem egy Suga nyitott ajtót. Rosszallóan nézte a társalgásomat a fiúval. Nem láttam, de éreztem, ahogy megvető pillantásokat vet Jiho-ra. Egyik kezével derekamnál magához húzott.

-Hagyd békén- hallatszott a hangján, hogy ideges- nem foglak még egyszer figyelmeztetni. A következő alkalomnál, már nem úszod meg - Woozi is szúrósan nézte az engem fogó személyt. Egy gyors "szia" után, el is ment- Hányszor kell elmondom még neked?!- hangja kicsit megremegett. Nem a sírástól, hanem a dühtől- Hmm?!- szorított magához közelebb. Derekam teljesen hozzá simult az övéhez, így éreztem... azt a bizonyos testrészét- Válaszolj!

-Engedj el!- próbáltam leszedni magamról a kezeit, de sikertelenül- Kérlek- könyörögtem neki, mire engedett szorításán.

-Amíg én melletted vagyok, nem mehetnek ilyen alakok a közeledbe- tette rá fejét az enyémre. Kicsit megrémített az előbbi kiborulása- Mennyünk be- megfogta kezem, majd annál fogva a padomhoz vezetett. Leültetett, és elém guggolt- Tudod, hogy ezt mind csak miattad csinálom. Igaz?- csak aprókat bólogattam. Keze még mindig az enyémen pihent- Szeretném ha megbíznál bennem, és hallgatnál rám- nézett mélyen a szemembe. Erre is csak bólogatni tudtam- Ha bármi baj van, szólj azonnal- Felállt, de még az előtt egy puszit nyomott a homlokomra. Rám mosolygott, majd kiment a teremből.
Pár perc múlva becsöngettek. Az osztályfőnök, egy ismeretlen diákkal lépett be az ajtón.

-Jó reggelt gyerekek- köszönt nekünk- Nem szoktak pénteken új diákok jönni, de kérlek fogadjátok be az osztály új tanulóját- nézett rá a mellette álló fiúra - mutatkozz be a többieknek- szép arca volt, de ez érdekelt a legkevésbé.

-Sziasztok. A nevem Jay Park- a külsejéről megállapítottam, hogy ő is olyan mint Yoomgiék a legelején. Bunkó, cigizik, rossz, seggfej...stb. Szemével végig mérte az osztályt, és rajtam megakadt a szeme. Egy perverz vigyort küldött felém. Tudtam!

-Ülj Annabell mellé- mutatott rám. Hogy vagyok ekkora szerencsétlen?! Lassan közeledett felém. Ledobta a pad mellé a táskáját, majd leült mellém.

-Szia Cica- nyújtotta felém jobbját- Jay Park vagyok, de szólíts csak Jay-nek. Ha csak ketten vagyunk, az Apuci is megteszi- az utolsó mondatot suttogta a fülembe. Óó hogy akadnál fel egy villanypóznán. Igazam volt?, vagy igazam volt?- ..És mi a te neved?

-Nem vagyok Cica- fogtam meg jobbját, majd erősen megszorítottam, amitől eltorzult az arca- Elég az Annabell- küldtem felé egy ördögi vigyort, ami egyben elégedett vigyor is volt. Elengedtem és karbatett kézzel vártam az óra véget. A kezét fájlalta, amitől elmosolyodtam.

Már alig vártam, hogy szünet legyen. Nagyon untam mindent. Végre megszólalt, a számomra megváltás hozó csengő. Kimentem az udvarra, és a futópályán elkezdtem sétálni körbe-körbe. Egész végig csak magam elé bámultam, zsebre tett kézzel. Hirtelen csatlakozott hozzám Jiwoo, aki átkarolta az egyik kezemet.

-Szerinted helyes az új srác?- nézett rám csillogó szemekkel.

-Nekem nem a legszimpatikusabb,- valltam be neki- de azért jól néz ki- adtam be a derekam, hogy ne rontsam el a kedvét. Egy ideig még ment a csevegés, míg meg nem szólalt a csengő. Megint mellette fogok ülni.

Leültem, és lassan vártam a poklot. Helyet foglalt mellettem, közben az osztály khm ribancaival beszélgetve. Elkezdődött az óra. Szorgalmasan jegyzeteltem az órai anyagot, mikor megéreztem kezét a combomon. Olyan gyorsan és erősen húztam fel a térdemet, hogy leütöttem a kezét.

-Ha még egyszer hozzám érsz, letöröm a kezed- mondtam neki egyhangúan, miközben írtam tovább az anyagot.

-Azt majd még meglátjuk - nézett rám ördögi vigyorral.

Éreztem, ahogy Yoongi minket néz. Hátra néztem, és láttam hogy a szemeivel megöli a mellettem ülőt. Szerintem mindent látott. Óra végénél bejött az igazgató.

-Figyelem osztály! Miután vége az órának, mindenki menjen haza. Mindenkinek kellemes szünetet- azzal ki is ment a teremből. Legalább nem kell több időt eltöltenem ezzel az agyhalottal. Kicsengettek. Kimentem az udvarra, közben Jay követett. Már rohadtul zavart. Szólásra akartam nyitni a szám, mikor valaki helyettem szólalt meg.

-Hagyd békén!- jött felénk idegesen Suga.

-És mi van ha nem? Mit érdekel téged, hogy mit csinálok vele?- kérdezte mély hangon, közben villámokat szórtak egymásra.

-Mert ő az enyém- jelentette ki erőteljesen.

-Lehet, hogy nem sokáig- megint az a vigyor.

-Gyere. Menjünk- csuklómnál fogva elráncigált tőle, egészen a motorig- Szállj fel- mondta, miután felszállt. Engedelmeskedtem neki- Kapaszkogj!- elindultunk. Egy kicsit kitisztult a fejem.