Egy rosszfiú kiszemeltje

Visszatérő exbarátnő

-Figyelem osztály. Ő itt Hyuna, kélek fogadjátok be őt is- a sminkjére ragadt egy kis arc, de attól, még nagyjából szépen nézett ki. Fekete szemeivel végig mérte az osztályt, és a mögöttem ülő Yoongi-n megakadt a szeme, és egy ribancos mosolyt villantott- Kérem üljön le valahova- elindult, és az első padba beült, mert nem volt máshol hely. Az óra többi része azzal telt, hogy a tanár elmondta milyen programokat tervez a következő hetekben. Ahogy kicsengettek, kimentem az udvarra. Utánam jött Jay is. A futópályán sétáltunk, és próbáltam nem rá figyelni.  

-Hiányoztam neked a szünet alatt??- nézett rám perverz mosolyával.

-Nem- gyorsítottam tempómon, hogy ne kelljen mellette lennem, de jött mögöttem, mint egy kiskutya- Nem hagynál békén?!- fordultam vele szembe, mérges pillantásaimmal, mire elkezdett rajtam kuncogni- Most meg mi van??

-Olyan aranyos vagy, mikor ideges vagy- közeledett felém- Nem foglak békén hagyni. Soha- hátrálni akartam, de megfogta a kezemet ezzel vissza rántva. Derekamnál szorított magához. mellkasánál próbáltam magamat eltolni- Miért menekülsz?- ajkai vészesen közeledtek enyéim felé- Nem hagyom magam ezzel paraszt Suga-val szemben- ördögien elmosolyodott. Mentolos leheletét éreztem arcomon.  

-Su..ga- mondtam halkan az illető nevét. Jay már majdnem megcsókolt, mikor valaki egy hangosat köhintett. A fiú azonnal a hangforrás irányába fordult. Láttam, ahogy a szemei kikerekedtek a látványtól. Mind a hét srác ott állt, gyilkos tekintettel nézve az engem "fogva tartó" Jay-t. Elkezdtem rángatni a végtagjaimat, hogy elengedjen, de semmit sem ért. 

-Vedd le róla a kezedet, de azonnal!!!- Yoongi már szinte ordította ezt a mondatot. Nem csinált semmit az engem fogó fiú. Egy nagy lendülettel indultam a srácok irányába, de a kezemet még mindig szorongatta, ezzel vissza húzva engem. Kézfejét hirtelen a szám elé helyeztem, és egy hatalmasat bele haraptam. Azonnal vérezni kezdett. Elengedett, és a kezéhez kapott. Addig én a másik csapathoz futottam. Jay nem káromkodott, hanem a szájához vezette a sérült végtagját, és.. és...megnyalta. Undorító!- Gyertek. Menjünk- Vállamat átkarolva hagytuk ott a fiút. Mikor épületbe értünk, azonnal szembe fordított magával, és végig mért- Nem bántott?- egy nemleges fejrázással  válaszoltam neki, mire szorosan magához ölelt. A fiúk út közben leváltak tőlünk, így nem látták a mostani jelenetünket, amit egy nyávogós hang szakított félbe.

-Yoongi Édesem!- megfordultunk, és az új lány szalad felénk, vagyis pontosabban említetthez- Te meg ki a franc vagy?- kérdezte, közben már a párom mellett állt.

-Szél Annabell- mutatkoztam be- És te ki a franc vagy?- kérdeztem tőle ugyan úgy, ahogy ő engem, egy vigyorral az arcomon, ami nem nagyon tetszett neki ahogy láttam rajta.

-Kim Hyuna. Yoongi barátnője- hogy mi a..???!!!!!!! ki a..??!! Miközben ezt közölte velem, bele kapaszkodott Suga karjába.

-Már rég nem- hámozta le magáról a zavaró tényezőt- Mit akarsz?- nézett rá megvetően.

-Újra akarok kezdeni mindent. Nem akartam veled rosszban lenni- nyúlt volna az arcához, de a fiú kikerülte az érintkezést- Kérlek.... én Cukrosmacikám- kezdett el gügyögni neki- Szeretnék újra a te kis Nyuszikád lenni. Kérlek.

-Soha többé nem leszel az. Még az álmaimban sem- nevette ki- Nekem nem kellesz. Eljátszottad az esélyedet. Az egész a te hülyeségeid miatt van. Azóta találtam magamnak egy sokkal jobbat- mellém lépett, és derekamnál fogva az oldalához húzott- Bemutatom neked Annabellt. A barátnőmet- a lánynak egy vészjósló grimaszt terült szét a sminkjén. Nem tetszett neki amit most lát, azt már meg tudom mondani.

-Ez?!- vinnyogott,közben kérdő tekintettel rám mutatott az egyik ujjával- Ez egy rohadt anorexiás kis picsa! Mi van meg benne, ami bennem nincsen??!! 

-Minden ami benned nincsen- válaszolt teljesen nyugodt hangnemben- És ha még egyszer így mered nevezni, letépem azt a drága póthajadat- itt már kicsit feljebb vitte a hangerőt- Ő tökéletes. Nem kövér, és nem is vékony. Nem úgy öltözködik mint egy picsa, nem mászik rá másik fiúkra, és nem csal meg senkivel.

-Nem fog egy ilyen kis... magad fajta legyőzni!- ordította, aztán mint a villám elment, de még morogva megszólalt- Úgy is az enyém leszel. Egy kis idő után a mellettem álló megszakította a köztünk lévő csendet.

-Ne is törődj vele- mondta, majd bele puszilt a hajamba- Te vagy nekem az egyetlen- fordított szembe magával- Te az enyém, és én a tied. Ezt ne feledd- mondta egész végig szemembe nézve. Közelebb vont magához, majd hosszasan megcsókolt. Ajkai lassan mozogtak. Megnyalta párnácskáimat, ezzel jelezve, hogy mélyíteni akarja a csókot. Lassan szétnyíltak ajkaim, és ő a nyelvét becsúsztatta a számba. Mindkét keze a derekamra vándorolt, és egyre közelebb húzott magához. Vajon tényleg engem szeret? Abba hagytam szám mozgatását, amit ő észre is vett, így eltávolodott tőlem. 

-Órára kéne menni- pont ebben a pillanatban csengettek be. Egy bólintással jelezte, hogy indulhatunk. Egy pillanatra sem engedte el a kezem. Puha, és hatalmas meleg keze van, amiben szinte elveszett az enyém. Ahogy a terem elé értünk elengedett, de még egy gyors csókot lopott, majd beléptünk. A suli végéig nem jött hozzánk Jay, se Hyuna. A lány csak messziről nézett minket a szúrós pillantásaival. A kapun kilépve, láttam, hogy ezek ketten beszélgetnek valamiről, de nem akartam megtudni miről. Gyalog indultam el fülessel a fülemben. Valaki a motorjával mellém gurul. Kuncogtam.

-A gyerekeinknek majd elmesélheted, hogy az apjuknak kellett mindig vigyázni az anyjukra, de anya mindig előre sétált- erre a gondolatára mindketten elnevettük magunkat- Végre mosolyogsz- vicsorított rám aranyosan- Szállj fel. Haza viszlek- tettem amit mondott, és felszálltam mögé. Átkaroltam a derekát, mire megint elnevette magát- Emlékszem, mikor először vittelek így, azt mondtad, hogy ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy mögöttem utaztál. Úgy látszik, hogy tévedtél- mondandója után elindultunk. Igaza van. Tényleg ezt mondtam. Így vissza gondolva elég vicces. Szorosabban magamhoz öleltem, és beszippantottam a férfias illatát. Lassan a lakhelyem elé érkeztünk. Leszálltam mögüle majd ő is leszállt, de még nem indultam meg befele. 

-Köszönöm, hogy haza hoztál- adtam egy csókot puha, édes ajkaira, amit azonnal viszonzott. Csak pipiskedve értem el, de lehajolt, így letettem a sarkamat.

-Nem tesz semmit- majd újra ajkaimra tapadt. Karjaimat nyaka köré fontam- Szeretlek Kicsim- mondta két csók között. Bele gondoltam, hogy ez előtt még annak a lánynak mondta és őt csókolta, és talán..... biztos, hogy volt. Eltávolodott tőlem- Mi a baj?

-Semmi- erőltettem magamra egy mosolyt.

-Nem veszem be ezt a kamu mosolyt. Mi a baj? Hyuna miatt vagy ilyen?- egy aprót biccentettem, közben a tekintetem az aszfaltot karcolta. Ujjával az állam alá nyúlt, hogy a szemébe tudjak nézni. Gyönyörű barna szemeit a tekintetembe fúrta- Ne törődj vele. Nem lesz semmi baj. Oké?- egy biccentéssel válaszoltam neki. Elmosolyodott, majd megcsókolt- Jó éjszakát Kicsim.

-Jó éjszakát neked is- most én adtam neki egy puszit. Felült a motorra. Végig néztem ahogy elhajt. Egy ideig még néztem az üres utat. Hűvös fuvallat kapott a hajamba. Nem tudom miért, de egyfajta rossz érzés járta végig a testemet. Gyorsan bementem. Anya itthon van. Eddig még nem mondtam el neki, hogy össze jöttem Yoongi-val. De majd most.