Egy rosszfiú kiszemeltje

Ti ismeritek?

Már másfél hónap eltelt már a baleset óta. Yoon Gi lábáról és kezéről lekerült a gisz, és minden csontja beforrt, minden sebe begyógyult, s mindenki már csak arra várt, hogy felébredjen. Annabell közelében mindig ott volt a telefon, figyelve, mikor hívják fel azzal, hogy felébredt. De sosem csörgött. Csak várt és várt arra a hívásra. Végre látni akarta hogy mosolyog, megcsókolja, vagy hülyén bókol nekim. Seggen csapja megöleli vagy csak alszik vele. Neki csak az kellett, hogy végre valahára visszakapja, de benne volt a rettegés hogy mennyit felejtett. Nem akarta hogy a feledés homályába kerüljön ő, vagy az együtt töltött emlékeik. Azokat senki, sehogyan nem tudja pótolni, sem visszahozni, hiszen ezek mind különlegesek, és csak egyszer adatik meg.

Anna, Yoon Gi mellett feküdve ölelte át, úgy, hogy a fiú feje a mellkasához dőljön. Finoman cirógatta a szőke, már-már lenőtt fürtöket. Olykor arcára simított, mely puha volt, mivel a lány nemrég megborotválta. Szagolgatta, simogatta, puszilgatta és dúdolgatott a hajába szüntelenül. Sajnos nem maradhatott sokáig, mivel tanulnia kellett, de ezt a 2 órát bent szerette volna tölteni vele.

- I need you... You are all that i want... I need you... But i cant go on... I need you... I need you... - kezdett bele egy dalba, melyet abban a pillanatban talált ki. Dalába folytotta bánatát és fájdalmát, miközben könnyei folyni kezdtek - Come back my Love... - dalát a zsebében lévő telefon ébresztőjének a csörgése hallatszódott, jelezve hogy indulnia kell. Kivette, s gyorsan kinyomta és azonnal, újra átölelte szerelmét - Majd hamarosan jövök... - puszilgatta meg fejét - Szeretlek, vigyázz magadra... Holnap jövök... - feljebb kászálódott és hosszasan megcsókolta, miközben kezével, melyel nem támaszkodott, a másik arcát simogatta.

...

A lány, bánatos arccal tartott haza, és már csak pár sarok választotta el az otthonától. Teljesen elmerült gondolatai tengerében, s minden egyes gondolata Yoongi-val volt. Mikor jön vissza? Minden rendben vele? Hiányzik... Hiányzom neki?... Olyan mélyen gondolkodott, hogy telefonja csörgését is csak véletlen vette észre. Nem érzett semmit a bánaton kívül, s ezzel a reményvesztett érzettel vette elő a telefonját, melyen Namjoon neve virított. Elhúzta a zöld gombot és füléhez emelte.

- Szia Nam. Mi a helyzet? - kezdett bele a lány.

- Hol vagy? - hadarta el izgatottan, melyet nem értett.

- Miért?

- Yoongi felébredt - mondta és Annabell azonnal megállt. Izmai megfeszültek és szíve hevesebben vert.

- M-mi? - nem tudta elhinni amit a másik mondott. Torka is elszorult, s nem japott rendesen levegőt.

- Itt vagyunk a kórházban, és Yoongi most ébredt fel. Gyere gyorsan! - hadarta el, mire a lány megijedve elkezdett viszafelé rohanni. Könnyei szüntelenül folytak, és olyan gyorsan futott, ahogy a lába bírta. Átfutott a kocsik előtt is, nem érdekelve semmi, csak a fiú, akihez rohan. Minden tagja fájt, tüdeje sípolt és már levegőt sem kapott, de nem állt meg egyásodpercre sem. Oldala beszúrt és a táska súlya alatt lelassult.

Szinte beesett a kórház ajtaján és bicegve, lihegve a lifthet ment és eszeveszettül elkezdte nyomni a hívó gombot. Amint kinyílt már nyomta is meg a második emelet gombját. A kabin oldalának dőlve, oldalát szorítva próbált pihenni egy kicsit, de ez csak pár pillanatig tartott, mivel az ajtó már nyílt is. Elgyengült lábai azonnal a szoba felé vitték, gyatrán kikerülve a betegeket. Nekiesve az ajtófélfának, lábai majdnem felmodták a szolgálatot, de ahogy előre nézett, meglátta a fiúkat, kiknek tekintete mind a meglepődöttséget tükrözte. Szemeit az ágyra vezette, ahol ott volt ő... Felülve az ágyon, és érdeklődő tekintettel leste őt. Szíve majd kiugrott és íriszei megint megteltek könnyekkel. Lassan odalépkedett az ágyhoz és leülve rá, arca felé nyújtotta kezét, megnézve hogy mindez valóság-e. Yoongi csak érdeklődőn leste mit is akar vele tenni. Megfogta arca egyik oldalát és keserűen elmosolyodott.

- Hát tényleg visszajöttél... - suttogta, majd közelebb ülve megölelte, és illatát mélyen beszívta. Élvezte újra a közelségét, és azt, hogy tényleg itt van. Eltávolodott tőle és mélyen a szemejbe nézett mosolyogva.

- Ismerjük egymást? Hogy hívnak Szépségem? - tette fel féloldalas, csábos mosollyal, miközben Annabell arcáról lefagyott a boldog görbület - Mi a baj Baby? Valamj rosszat mondtam? - húzta fel egyik szemöldökét, majd a fiúkra nézett, kik kikerekedett szemekkel hallgatták, hogy mit mondott a lánynak - Ti ismeritek ezt a csajt?