Egy rosszfiú kiszemeltje

Próbáld szeretni!

Nem tudom eldönteni, hogy mit érzek iránta. Teljesen össze zavar. Mi ütött belém? Egyszer normálisan viselkedek vele, egyszer, pedig távol akarom tudni magamtól. Ajjjj!!! Vissza ültem a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. Ölemben a kis Neo-val néztem egy sorozatot. Kulcscsörgésre eszméltem fel. Anya lépett be az ajtón, tele aggatva kajával teli zacskókkal. Oda rohantam hozzá, és segítettem neki bevinni a konyhába a holmikat. 

-Minek ennyi kaja?- kérdeztem az asztalra dőlve.

-Jaaj... nem is mondtam- csapott egyet a fejéhez- megkértem Yoongi-t, hogy vigyázzon rád.

Jól hallottam??!!!! 

-Anya te lázas vagy?- tettem kezemet a homlokára.

-Mi bajod van vele?- vette le kezemet a homlokáról-  Nagyon kedves, aranyos és gondoskodó. Adj neki esélyt.

-Majd még meggondolom- mentem fel a szobámba a cicával. Lefeküdtem az ágyamra- Ugye te soha nem fogsz megbántani - simogattam meg Neo fejét, aki csak nyávogott- Köszönöm.

Megcsörrent a telefonom. Előhúztam a zsebemből. Suga neve rikított a kijelzőn. Felvettem.

-Szia- köszöntem bele először.

-Szia Szépségem- hallottam hangján, hogy nyújtózkodik- Nem tudom, hogy anyukád elmondta-e, hogy majd én fogok vigyázni rád. 

-Mikor jött, említette- mondtam neki ásítva. Hallottam a vonal túloldalán, hogy elmosolyodott-Csak ezért hívtál?

-Nem csak ezért - egy kis szünet után folytatta- Szeretném ezt...... inkább négy szem közt megbeszélni.

-Oké- valamiért lágynak éreztem a hangom, miközben vele beszéltem. Lehet a fáradtságtól- Szia.

-Jó éjt Kicsim- azzal le is tette. Kicsim? Letettem a telefont az éjjeli szekrényre, és próbáltam elaludni. Kis szenvedéssel, de sikerült. Egész végig, egyetlen szó járt a fejemben. Kicsim. Vajon komolyan gondolta? Reggel az ébresztőmre keltem. Azonnal kipattantam az ágyból, és a szekrémyem felé vettem az irányt.

Egyszerűen öltöztem fel, majd elmentem a fürdőbe elvégezni a dolgomat. Leszaladtam a lépcsőn. Elkészítettem a mai kajámat, és megreggeliztem. Evés közben, egy kicsit elgondolkodtam. Lehet, hogy skizofrén vagyok. Egyszer kedves, egyszer, egy kicsit bunkó. Majd emiatt beszélek anyával. Lehet, hogy apa halála után kezdtem el így viselkedni. Nem tudom. Tényleg! Anya holnap megy el. Remélem kibirom. Ahogy készen lettem, felkaptam a hátamra a táskámat, és elindultam. Beraktam a fülembe a fülhallgatót, és elindítottam Lp-től a Lost on you-t. Ismétlésre raktam, így egész végig ezt hallgattam. Sok mindenen elgondolkoztam séta közben. Lassan már a suli kapuján mentem át. Mint tegnap, ma is köszöntött Jiho.

-Jó reggelt- szaladt felém, mint egy kiskutya, aki rég látta gazdáját.

-Jó reggelt Jiho- mosolyogtam rá.

-Szólíts Woozi-nak- vakargatta meg tarkóját, mosolyogva, és egy kicsit zavartan.

-Oké Woozi- kuncogtam- További szép napot!- elmentem mellette, de visszafordultam, és integettem egy hatalmas vigyor keretében. Elmentem az osztályokba, majd helyet foglaltam.
Fejemet a padra hajtottam, es hallgattam tovább a kiválasztott zeném. Éreztem, hogy valaki megkocogtatta a vállamat. Felnéztem. Egy Jin állt mellettem- Mit szeretnél?

-Csak beszélgetni- húzott a padhot egy széket, majd ráült- Arról lenne szó, hogy mostanában látom rajtad a meggyötörtséget. Mi a baj?- döntötte oldalra a fejét kíváncsian.

-Semmi...csak...küzdök magammal- egész végig a padot néztem- Ezt szavakkal nem tudom kifejezni, és...... nem tudom, hogy magyarázzam el. Teljesen össze vagyok zavarodva. Lassan már félek önmagamtól- pár könnycsepp legördült az arcomon- olyan, mintha lenne egy másik énem, aki csak a rosszat akarja.... és már érzem, hogy kezdek össze törni.

-Ezt úgy hívják, hogy magány. Kezd felemészteni. Neked szeretetre van szükséged........ Adj neki esélyt. Hidd el... nem fogod megbánni. Még sosem törődött így senkivel, mint veled....Fel a fejjel- veregette meg a vállamat bíztatóan, és már el is ment. Lehet, hogy igaza van. Nemsokára Yoongi is belépett a terembe. Rám mosolygott, és már ment is a barátaihoz. Elkezdődött az óra. Bejött az osztályfőnök.

-Figyelem gyerekek!- szólt az osztályhoz- Jövő hét hétfőtől őszi szünet, és az utána való héten is. Szóval, senki ne jöjjön hétfőn. Szünet után, egy Halloween-ni bulit csinál az iskola.

Az óra további részében szabadfogás volt. Megint rajzolgattam, fülemben a zenével, és elgondolkodtam azon, amit Jin mondott.

Valaki megkocogtatta a vállamat. Az illető felé pillantottam, ami Yoongi volt.

-Mikor menjek hozzátok?- ült le mellém mosolyogva. Kihúztam a fülest.

-Holnap suli után valamikor- adtam választ a kérdésére egy kicsit unottan, mert még mindig gondolkoztam.

-Van valami baj?- nézett rám aggódva. Csak megráztam a fejem, egy halvány mosollyal- Biztos?

-Biztos. Mit beszéltetek? Meddig maradsz?- utaltam a nálunk alvásra.

-Hétvégére biztos- mondta - Miért?

-Csak kérdeztem - rántottam meg a vállam, majd vissza fordultam a munkához. Még mindig nem ment el.

-Nagyon tehetséges vagy. De komolyan - nézte döbbenten a rajzomat- Ezzel akarsz majd foglalkozni?- nézett rám.

-Lehet. Még nem tudom- döntöttem oldalra a fejem. Megsimogatta hátam és elment. Lassan, de eltelt a mai nap is. Ahogy kiértem a teremből Woozi várt rám.

-Ma megyünk együtt haza?- kérdezte.

-Oké- azzal el is indultunk. Nem követett senki és semmi. Jót elbeszélgettünk. Elmondta, hogy őt mindig piszkálják, mert ilyen. De megnyugtattam, hogy ő így tökéletes. A két utca kereszteződésénél elváltak útjaink. Nem sokkal később, Suga kétkerekűjének hangját hallom meg mögülem.

-Miért nem vártál meg?- kérdezte mellém állva járgányával, kicsit idegesen.

-Hogy legyen mit kérdezni- mosolyodtam el azon, hogy húzom az agyát. Indultam volna tovább, de megállított.

-Szállj fel- kicsi hezitálás után, felültem mögé. Szorosan magamhoz szorítottam. Kezdtem érezni valami, nagyon érdekeset. Mintha valami csikizné a gyomromat. Fejemet belefúrtam hátába. Amint a házhoz értünk, megállt. Még mindig magamhoz öleltem- Megérkeztünk- simogatta meg lágyan a kezemet, jelezve, hogy engedjen el. Leszálltam mögüle, de nem tudtam sokat menni, mert felkaromnál fogva, vissza húzott maga elé- Jó éjszakát- söpört fülem mögé egy tincset. Lassan közeledett felém ajkaival, de én gyorsabb voltam, így én kezdeményeztem. Mindketten meglepődtünk tettemen. Nem sokat hezitált. Kihasználta a pillanatot, és szenvedélyesen viszza csókolt.

-Köszönöm, hogy haza hoztál- néztem bele szemeibe- Jó éjszakát- adtam egy rövid csókot ajkaira, majd beszladtam a házba. A szívem hevesen vert. Ez a boldogság? Vagy ez valami más?