Egy rosszfiú kiszemeltje

A mese vége...

- Anya..... Szeretnék kérni tőled valamit.....

- Mit szeretnél?

- Én nem kérek semmilyen ajándékot.... Azt kérem karácsonyra, hogy hazamehessek......

Anya a szemeivel vizsgálta most már az én könnyes szemeimet. Egyszerűen nem bírom. Csak pár nap telt el, de ez már maga a kínkeserves pokol. Mit tegyek ebben a maradék kb egy hónapban? Rejtőzzek el? Vagy esetleg eltűnjek, hogy biztonságban legyek? Rettegésben kell leélnem az itt töltött idő egy rohadt pszihopata patkány miatt? Nem! Nem! És nem!

- Kérlek anya....- hangom remegetz, ahogy a torkom összeszorult a sok értelem miatt. Szememből azonnal lecsordult az első vándor, sós könnycsepp, ami lassan végigszántott az ütéstől piros bőrömön. Lehunytam szemeimet, majd fejemet lehajtottam kezei közt. Biztonságot nyújtó érintése megnyugtatott, de nem teljesen. Nem bírtam megszólalni, csak halkan szipogtam, és akadozva vettem a levegőt. Szörnyű volt a mellkasomban az a maró érzés, amire a levegőhiány is rátett egy lapáttal...

- Vele akarsz lenni... Igaz?- hallottam meg egy idő után lágy hangját, mire kinyitottam a szemem, és rávezettem a tekintetemet.

Könnyes arcán, egy szomorú, mégis boldog mosoly ült. Sűrűn pislogott, hogy kicsit visszább tudjon venni könnyeiből, hogy lássa az arcomat. Hüvelykujjával gyengéden simogatta bőrömet. Kicsit fájt az ütés helyénél, de most nem érdekelt.

- Úgy tűnik, hogy ideje befejeznem a mesét- sóhajtott egyet, hogy kiadja magából a felgyülemlett feszültséget- De először üljünk le.

Bólintottam egy aprót, majd az ágyra ültünk egymás mellé. Megfogta a kezemet, majd azt simogatva próbálta nyugtatni magát, s vele együtt engem. Látszott rajta, hogy próbálja összeszedni minden gondolatát.

- Rózsák voltunk számára. A legértékesebb rózsái........ A mai napig bánom, hogy nem mondtam neki el minden egyes másodpercben, hogy mennyire szeretem... De visszagondolva, még az apróbb kis veszekedésekre is, mosolygok... Mert akkor is itt volt, éa szeretett...- össze vissza mondta a dolgokat, mert nem tudta mibe is kezdjen bele. Arcán egy halvány mosoly volt, és közben maga elé bambult. Visszahozta a boldog pillanatokat, amiket sosem fog elfeledni- Apád volt az a férfi, akit először és utoljára így szerettem... Még a hülyeségei ellenére is- kuncogott egy aprót, de folytatta- De ez a szerelem... A kötődés, ami összetart két embert... És nem érdekli a másik apró-cseprő hibái... Úgy szereti, ahogy van... Ilyen ember egy életre pont elég...- nézett rám- Tudom mit érzel Kicsim, és megértem....

- De anya... Mi volt a történet vége?- szakítottam félbe. Nem szándékosan, de tudnom kell mi történt..

- Bocsánat... Elkalandoztam... Mikor felhívtak a kórházból, egyszerűen nem akartam elhinni.... Csak annyit mondtak, hogy mennyünk be, mert balesetet szenvedett... Ezért mentem akkor érted..

- Emlékszem... Azt a napot nagyon nehéz elfelejteni....

- Amikor téged kikísértek, akkor csak én voltam bent vele... Gyenge volt és szörnyen nézett ki... Borzalmas volt úgy látni... Tudtam.... Tudtam hogy ez lesz, de... Nem akartam a rosszban hinni... - ajkait összepréselte, melyek remegtek a sírástól, melyet nem hagyott a felszínre törni. Szemeit újra hatalmas könnyfátyol fedte, de folytatta- Oda... Oda ültem mellé, egy kis székre... Megfogtam a kezét, ami jég hideg volt, és hófehér... Megszólalt... A hangja erőtlen és rekedt volt... Azt mondta, hogy vigyázzak rád, még akkor is, ha egy idióta pacákhoz mész hozzá, és akkor is, amikor már nem lesz rám szükséged...- megint félbeszakítottam, hisz ezt nem hagyhattam szó nélkül.

- Rád mindig szükségem lesz- homályos látásommal küzdve néztem rá arcára- Anya én még korántsem nőttem fel semmihez.. nem akarom hogy azt hidd, hogy felesleges vagy...

- Köszönöm- adott puszit homlokomra, majd simogatni kezdte újra az arcomat- Tényleg az apád lánya vagy... Nos...- folytatni kezdte a történetet-... És életem végéig... Mondtam neki, hogy ezt nem kell megígérnem, mert ez a kötelességem... Ha tudnád milyen fura érzés volt úgy mellette ülni és fogni a kezét, hogy tudod, hogy.... Hogy... Meg... fog... halni... Sokmindent kötött a lelkemre, és a mai napig be is tartom azokat... De.. amikor utoljára megcsókoltam, akkor azt kívántam, hogy bárcsak.. bárcsak ne történt volna meg ez a baleset, és bárcsak még maradna... De mikor elvátam tőle, rámmosolygott, és lehunyta a szemeit... Akkor ment el végleg....

Nem bírtam ki... Nem bírtam ki, azt, hogy tavább visszatartsam a könnyeimet..

- Annabell- anya lágy hangja arra ösztönzött, hogy újra rá nézzek- Elengedlek....

Suga szemszöge

Ma van a nagy nap! Vágjunk bele! Bevallom, azért egy kicsit izgulok, de tudom, hogy nem fogom elszúrni. Ezt akarom csinálni.

Egy teljesen fekete szettet húztam magamra, ami egy pulcsi, póló, nadrág és régi bőrbakancs kobóból állt. Azt írták, hogy nem kell kiöltözni, amit én be is tartok. Amúgy sem szeretem az ilyen kirívó ruhákat.

Na de irány a fodrász!

------------
Sziasztok kis Csigáim!❤

Tudom, tudom, tudom, tudooom😭 nagyon sajnálom, hogy ennyi kihagyás után és ilyen gagyi részt hozok, de nagyon sok dolgom volt.

Még egyszer nagyon nagyon nagyon sajnálom!

És ha addig nem adnék ki részt, sok sikert kívanok, minden egyes nyolcadikosnak a felvételihet❤ csak ügyesen❤ remélem sikerülni fog mindenkinek😘

Sok szerencsét!

És még egyszer bocsánat a sok várakozásért!

By:Itacsiga