Egy rosszfiú kiszemeltje

Mennyire szeretsz?

- Yoongi... - kezdte el döbbenten Jeonguk mire mindenki rákapta a tekintetét, kivéve a lányt, ki még mindig hitetlenül nézte a fiút - Ő a barátnőd...

- Na ne szórakozzatok srácok - nevetett mély, rekedtes hangján - Mondtam, hogy Hyuna után nem lesz semmi barátnő féleség.

- Igen. Ezt mondtad másfél évvel ezelőtt - mondta Namjoon.

- Nem nem barátom, ez pár hete volt. De ez most nem számít. Ne szórakozzatok velem, és mondjátok már el, hogy ki ez a kis szépség.

- Ő a barátnőd... - mondta újra Tae - És hamarosan egy éve vagytok együtt Annabellel. Nem emlékszel?

- Egy ilyen csinos lányra biztos emlékeznék - nézett rá mosolyogva és kacsintott egyet csábosan - Szóval ő a barátnőm? Milyen kis szerencsés vagyok - húzta magához közelebb a döbbent lányt - Bújj ide mellém Baby - mondta csábosan, és a lány engedelmeskedett. Levette a cipőjét és táskáját, majd beült Yoongi mellé a takaró alá. A fiú átölelte és úgy folytatta a többiekkel a beszélgetést. Annabell nem érzett semmit. Nem érzett semmit a ölelésben, vagy az érintésben. Mintha csak egy bábú ölelné át... Nem érzett szeretetet, sem kedvességet. Mintha ő csak ott lenne. Gondolkozott és nem is figyelt a fiúk beszélgetésére. Csak azon kattogott az agya, hogy hol rontotta el, s próbált megoldásokat találni.

- Volt már bent az orvos? - szólalt meg hirtelen Bell.

- Igen, volt - válaszolt Yoongi.

- Mit mondott? Meddig kell bent maradnod? - nézett fel rá nagy szemekkel, mely elcsábította a másikat. Ez a kislányos pillantása kivánatossá tette őt a fiú szemeiben.

- Pár vizsgálat és két nap után kiengednek. Miért Baby? - tette fel kérdését úgy, hogy a lány értse benne a benne lévő utalást. A perverz Min Yoongi újra megmutatta foga fehérjét.

- Csak... Mert nem nem voltam itt amikor elmondták... - mondta motyogva, s zavarba jőve.

- Hmm... - morogta mély hangján - Talán csinálhatnánk valamit amikor kiengednek innen - suttogta kettőjük közé, mely miatt Annabell jobban hozzábújt zavara miatt.

- O... Oké... - motyogta. A fiú ezt mind mosollyal fogadta és megsimogatta vállát. Kicsit kényelmetlenül érzte magát a beszéd miatt és hogy kik előtt beszél erről.

- Milyen jó kislány vagy Baby... Szuper barátnőm van...

- Szerintem akkor mi most megyünk - mondta kicsit zavartan Hoseok, ezzel arra késztetve a többi barátját hogy elinduljanak innen, kettesben hagyva a párost.

- Igen ez lenne a legjobb ötlet - szólalt meg Jin, s végignézett rajtuk. Látta a lányon, hogy nincs rendben és hogy kényelmetlenül érzi magát. Tudta hogy fáj neki abban a tudatban lenni, hogy akit szeret, az nem emlékszik rá. Idő kell nekik.

A fiúk összepakolták cuccaikat, majd elköszönve a párostól, elhagyták a szobát, és a kórházat.

- Szóval, hamarosan egy éve együtt vagyunk... - kezdett bele - Akkor mi szexeltünk már? - tette fel kérdését magabiztosan. Magát ismerve, tudta a választ, de a külföldi lány szájából.

- Igen...

- Gondoltam - kuncogta jóízűen - Élvezted?

- Igen... Nagyon - vallotta be félénken, melyet Yoongi megmosolygott.

- Akkor ezek szerint sokszor csináltunk. Voltál valaha mással rajtam kívül?

- Nem...

- Akkor én voltam az első és az egyetlen - nevetett elégedetten - Hmmm ez tetszik - harapta be alsó ajkát, s szabad kezét melyel nem karolra át, a másik combjára helyezte, és simogatni kezdte - Beléd akarok szeretni megint... Szeretsz még engem Baby? Szeretsz? - morogta. A fiú hazudott...

- Szeretlek Min Yoongi - nézett rá, egyenesen szemeibe. Hangja határozott volt eddigi mondataival és szavaival ellentétben.

- Ha szeretsz, akkor adsz nekem egy csókot - sötét szemei egy másodpercre sem eresztették a kristály kék íriszeket. Annabell egy percet sem várva az ajkaira tapadt, bizonyítva ezzel hogy szereti. Erre a csókra várt oly sokat, melybe minden csepp szeretetét belevitte. Ajkai mikor egy picikét elnyíltak, a fiú kihasználta és átdugta nyelvét, ezzel egy éhes csókba invitálva. Mohóság, éhinség és vágy érződött benne, de szeretet nem nagyon. Közelebb húzta magához, mire a lány az apró kezért a vállára tette, s onnan a nyakáig csúsztatta s hüvelyk ujjával megsimította arcélét. Elváltak egymástól, de ajkaik még súrolták a másikét - Csodálatos vagy... Szencsés vagyok...

__________
Sziasztok kis Csigák!

Bejelentem, hogy már a könyv vége felé haladunk. Olyan furcsa ezt kijlenteni. 3 éve írom ezt a könyvet, ami nem is olyan kevés idő. Őszintén szólva, sosem gondoltam volna hogy ez lesz majd a Wattpad egyik legismertebb könyve, amit majdnem minden kpopper ismer. Kísérleti könyvnek indult, aztán pedig ez lett belőle. És ez mind csak miattatok van. Miattatok fejlődtem ennyit. Nem tudom hányszor és hogy hogyan köszönhetném meg ezt nektek. Ha ti nem vagytok, akkor nem lennék sehol. Nem lenne egy kisebb rajongótáborom, nem lenne több könyvem, mert nem buzdít senki arra hogy írjak vagy hovy megosszam ezeket másokkal. Nagyon nagyon köszönöm nektek. Szeretlek titeket!

A kiadandó könyv még javítás alatt van. Hosszabb lesz, sokminden meg lesz magyarázva, kibővítem a megadott dolgokat és persze kijavítom. A szereplők családneve fog csak változni, de persze csak azoké akik nem kitaláltak. Azt tervezem, hogy ebben az évben kiadatom. Remélem mindenkinek tetszeni fog és majd ugyan úgy szeretni fogja mint az eredetit❤❤😊

Szeretlek titeket!!❤❤❤❤

By:Itacsiga