Egy rosszfiú kiszemeltje

Nyisd ki a szemed!

-Bella! Most azonnal állj meg!!- ordítottam, miközben futottam utána. Hideg volt, és sötét.... És ő rohant... Előlem.... Követem alakját, és próbálom megállítani. Lábam már nem nagyon bírja az iramot, de tovább küzdök, hogy elérjem.

Egyre közelebb kerülök hozzá. Már hallom, ahogy egyenletlenül veszi a levegőt, és tüdejéből kiáramló meleg lehelletét látom. Hosszú hajába bele kap a jég hideg szél. Sálja, mint a zászló, lobog a nyakában, ahogy teljes erejéből menekül előlem.

Mikor hátra lendíti a karját, csuklóját elkapom, és vissza rántom, megállításra késztetve. Haja csapzottan lógott arcába, de még így is tökéletes volt. Pofija kipirult, és a könnyek majd' ráfagytak a bőrére. Szemei csillogtak, ahogy az utcák lámpái megvilágították. Szaporán, és egyenletlenül vette az oxigént. Miért sír? Mi történt?

-Bell!- szóltam neki keményen, mire rám vezette tekintetét- Miért futsz előlem?! Hova mész?!

Becsukta a szemeit, és próbálta össze szedni a gondolatait. Pillái alól, egy vándor könnycsepp gördült végig kiporult bőrén. Arcánqk minden egyes szegletét ezerszer át tanulmányoztam, ahogy őt fürkésztem.

-El kell mennem... Kérlek- nyitotta ki szemeit, és rám nézett. Tekintetünk összekapcsolódott-... Engedj el- csuklot el a hangja. Homlokom össze ráncoltam, ahogy ezeket kimondta. Egyszerűen nem hittem a fülemnek.

-Te megőrültél??!! Itt akarsz hagyni?!- néztem dühösen a szemébe. Nem értem, hogy most mi történik- Hova akasz menni?!

Összébb húzódott erős hangom hallatán.

-Csak...... Nem akarok csalódást okozni- suttogta, kikerülve utolsó kérdésemet, és áttért az előzőre. Megdöbbentem kijelentésén. Ezt kihasználva, kiszabadította csuklóját a szorításomból, és rohant tovább.

Utána akartam nyúlni. Vissza akartam húzni magamhoz. Átöleni, és megnyugtatni. Meg akartam vele beszélni ezt.... De mintha lelassították volna az időt..... Izmaim megfeszültek, ahogy próbáltam elrugaszkodni a taljtól és utána menni. Eközben homályos, fehér fény világította meg az oldalát..... És ez a fény... egyre erősödött..... Egy duda hangja hallatszott a síri csendben. A gerincemen, mint egy villámcsapás, úgy ment rajta végig a hideg. Alakja mellett, egy felé közeledő járművet vettem észre. És..... Ekkor az események felgyorsultak..... A fémmel ütköző test, a fék, az eltört csontok, és végül a betonra zuhanás hangját lehetett hallani ebben a halálos csendben.......

...

Szemeimet hirtelen kinyitva keltem fel, és ülő helyzetben meredtem magam elé. Arcomról folytak le az izzadtság cseppek. Szaporán vettem a levegőt, ahogy az adrenalim szétáradt a testemben. Takaró fedte lábaimat kicsit behajlítottam, hogy könyökömmel meg tudjak támaszkodni rajta. Kezeimbe temettem az arcomat, és próbaltam rendezni levegővételemet. Szívem, mintha a torkomban, hevesen dobogott volna. Ez csak egy álom volt?

Felsőtestem el kezdett egy kicsit fázni. Elvettem a kezemet az arcom elől, és kinyitottam a szememet és észrevettem, hogy csak az az egyetlen fekete paplan ami a derekamig van felhúzva, takarja csak a testem. Beletúrtam a hajamba, majd oldalra pillantottam. Hatalmas kő esett le a szívemről, ahogy megpillantottam magam mellett, az alvó szépséget, ahogy a hasán feküdve, fejét a másik irányba fordítva alszik. Izmaim ellazultak, ahogy rá pillantottam. A takaró, a háta közepéig volt felhúzva. Haja kócosan lógott világba. Arcát nem láthattam, de hallotam halk, egyenletes szuszogását. Ezek szerint nem ébresztettem fel. Hála égnek. Legalább ő aludjon jól. Most veszem észre, hogy Neo az oldalánál, összegömbölyödve alszik. Nqgyon aranyosak így együtt.

Testemmel felé fordultam, és a paplant, ami kecses, formás testén pihent, megfogtam. Közelebb hajoltam hozzá, és hátára nyomtam pár csókot. Még egyszer utopjára, hozzá érintettem ajkam a lapockájához, majd betakartam, hogy ne fázzon meg. Óvatosan áthajoltam felette, és lenéztem nyugodt arcára, ahogy még az igazak álmát alussza. Gyönyörű volt, ahogy szeme meg-meg rebbent, ahogy valamit álmodott. Elmosolyodtam rajta, majd egy puszit nyomtam az arcára.

Vissza feküdtem a helyemre. Fejem alá tettem a kezem, és a plafont bámultam. Agyam ezer és ezer gondolat körül forgott. De most legfőképp a mostani álmomról, ami nem hagy nyugodni. Olyan valósághű volt, hogy már azt hittem, valóban megtörténik. De szerencsére ez csak egy rossz álom volt.

Hirtelen eszembe jutott, hogy mi történt, miután elcsattant köztünk az a csók. Szememet becsukva mosolyogtam, ahogy visszagondoltam rá. Akkor mondjuk nem történt semmi, mert Bellát keresték telefonon. Az anyukájának eszébe jutott Neo, hogy nem tudja kire rá bízni, és kérdezősködött a macska méreteiről, hogy milyen utazóládiká vegyen. Ez pont egy jó pillanat volt, hogy majd ha elmennek, össze szoktassam a két állatot. A kutyust három nappal azután, hogy elmentek, hozom el.

Megemlítettem nekik, hogy szívesen vigyáznék rá, amiért nagyon hálásak voltak.

És ami este történt. Beharaptam alsó ajkamat a gondolatra, ahogy vissza emlékeztem, és megjelentek lelki szemeim előtt azok a képek. Ahogy karmolja a hátamat, ahogy csókol, és átadja magát nekem. Imádom! Remélem, soha nem hagy el, és velem marad.... Örökre......

------------------------

Sziasztok!

Tudom, tudom..... Fúj, csúnya rossz Itacsiga! 😓😭

Sajnálom, hogy ilyen gyatra részt hoztam ilyen későn, és ennyi idő után. Magyarázkodni nem fogok. De tényleg nagyon, de nagyon sajnálom!

Remélem tetszett mindenkinek ez a szerintem gagyi rész. Ígérem, a többit jobbra fogom/próbálom megcsinálni!

További jó estét!

№№№ №t today!😊💜

By:Itacsiga