Egy rosszfiú kiszemeltje

Altatódal

Egy ideig még ölelkeztünk, majd elváltunk lassan egymástól. Kezeim vállán, míg az övéi a derekamon foglalt helyet.

-Komolyan gondoltad?- fürkésztem arcát a válaszra várva.

-Úgy néztem ki, aki nem gondolta komolyan?- húzta fel vigyorogva az egyik szemöldökét. Elnevettem magam, és újra a nyakába "ugrottam". Pár kósza könnycsepp kifojt a szememből, ami a pólóján találta végleges nyughelyét. Lehet, hogy végre boldog leszek? Észre vette, és hátamat kezdte el simogatni- Miért sírsz Kicsim? Csak nem,... én ríkattalak meg?- hangjában lehetett hallani az aggódást, de én erre csak kuncogtam. Eltávolodtam tőle, és mélyen, mosolyogva a szemébe néztem. Egyik kezemmel megfogtam az arcát, majd hüvelykujjammal elkezdtem simogatni, puha, hófehér bőrét.

-Ez nem a szomorúság miatt van- szipogtam egyet- boldog vagyok- neki támasztottam homlokomat, az övének- Ezt az érzést, már nem vehetik el tőlem.

-Tőlem meg végképp- nevetett. Mindig várni kell. Mert a Happy End, mindig az utolsó oldalon jön el. De ez az utolsó oldal? Vagy lesz még folytatása? .... Lehetséges. Ki tudja? Történhet bármi, akár egyetlen másodpercben, míg nem figyelek oda-Elmész tusolni, vagy mennyek én?

-Megyek- ugrottam ki öléből. Gyorsan elvégeztem a dolgom, és már mentem is a szobámba, ahol az ágyra vetettem magam. Ahogy lecsuktam a szemem, azonnal elaludtam.

Reggel arra keltem, hogy Yoongi átölel, közben szuszog. Szembe voltam vele, így láttam baba arcát. Ajkai kicsit elnyíltak egymástól. A haja össze-vissza állt. Csak nézni tudtam őt. Most minden olyan tökéletesnek tűnik, de lehet, hogy később nem lesz ekkora a boldogságunk. Lassan kinyitotta szemeit, de csak félig.

-Miért nem alszol még?- kérdezte motyogva, és alig érthetőn. Ránézett a szekrénymen lévő órára, ahol leolvasta hunyorogva az időt-Egy csomó időnk van még. Csak fél hét van- elkezdett nyammogni, közben mozgolódott, hátha talál valami kényelmes pózt- Fordulj meg- kábán kért meg rá, amitől egy kicsit elkuncogtam magam, és megfordultam. Hátulról magához ölelt, és fejét a tarkómnak támasztotta. Mély levegőket vett, majd ki fújta tüdejéből. Lábainkat "összegubancolta". Belegondolva, a suliban mindig a kemény fiút adja, de amikor vele vagyok, akkor a gyengéd oldalát mutatja. Gondolatmenetemből, a cica zökkentett ki. Próbált felugrani az ágyra, de nem akart neki sikerülni. Óvatosan lenyúlzam érte, és magam elé raktam. Simogatni kezdtem. Szép lassan elemeltem magamról Yoongi kezeit, majd lementem Neo-val a konyhába. Mindketten ettünk. Elvégeztem a dolgomat, és vissza mentem a szobába, ahol a szekrényemből kiszedtem egy itthoni ruhaszettet, de úgy, hogy ne ébresszem fel a még mindig alvó fiút. Mert ahogy a mondás tartja, "ne húzogasd az alvó oroszlán bajszát". Sikerült kimenni csendben, és átöltözni. Egy fekete mackónadrágot, és egy fehér bő pólót. Laza kontyba fogtam a hajam. Leültem a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. Az egyik adón, a Doctor Stranger ment. Ott hagytam, mert máshol nem ment semmi. Hogy tud ez ennyit aludni? Már dél van! Felkeltem a kanapéról, és felszaladtam a szobámba. Kinyitottam az ajtót, majd azonnal körbe néztem. Megláttam, hogy még mindig ott lopja a napot az ágyamon, és teljesen elterült az egészen. Hasalt, így nem láttam az arcát, de a hangos szuszogásokat jelezték, hogy még mélyen az igazak álmát alussza. Hátánál fel volt csúszva a póló, így rálátásom nyílt sima, fehér hátára. Oda léptem mellé, és rá feküdtem. Egy hatalmasat felnyögött, majd lassú kapálásba kezdett, amin én csak nevetni tudtam- Ne nevess! Inkább kelj fel rólam, hogy meg tudjak fordulni- mondta, közben feje egész végig egy párnába volt temetve, ezért egy kicsit eltompította a hangját. Felkeltem róla, majd felálltam. Indultam volna ki, de megfogta a csuklómat, ezzel vissza rántva engem magára. Már megfordult, így a mellkasán landolt a fejem. Teljes testemmel, az övén feküdtem. Karjaival átkarolta derekam, közelebb húzva magához- Ki mondta, hogy elmehetsz?- mondta, közben alattam kényelembe helyezte magát - Kérlek maradj így egy kicsit, és ígérem, felkelek.