Egy rosszfiú kiszemeltje

Reggeli hírek..

Remegő kezekkel várom hogy engem hívjanak. Folyamatosan nyújtom ki az izmaimat, hogy egy kicsikét lelazuljak. Ezt az egész dolgot nem csak magam miatt csinálom, hanem a családom miatt is. Ha megálmodtam, akkor ezt meg is fogom valósítani.

Le kell nyugodnom! De pont most jut eszembe minden rossz! Ajjj! Mivan, ha elrontom?! Vagy mivan, ha most történik Bellel valami?! Mivan, ha nem fog összejönni?! Jól van Suga! Nyugodj le a picsába! Minden rendben van. A barátnőd még az igazak álmát aludhatja még, és nem kell félned, hogy elrontod, mert meg fogod csinálni! Igen! Meg fogom csinálni!

- A következő Min Yoongi- nyitott be a "felvételi" teremből egy fekete hajú fiú, aki kicsit idősebb lehetett mint én és magasabb. Felálltam a helyemről, majd a srác elé lépledtem- Gyere be. Te következel- invitált beljebb a terembe, ami téglalap alakú volt, és nem éppen a legkisebb. Egy hatalmas fotóvászon volt a szoba közepén, melyre vörös betűkkel a kék-fehér kockákra volt nyomtatva a cég neve. Ezzel szemben volt egy kamera.

Na! Vágjunk bele!

Annabell szemszöge

Hatalmasat dobbant a szívem. Ellöktem a kezét, majd egy nagy lendülettel a nyakába ugrottam. Olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam. Anya egy kicsit megdöbbent, de körém vezette a kezeit, majd áttörhetetlen védőburkot képezve körülöttem, zárt karjaiba.

- Köszönöm...- mondtam sírva, remegő hanggal a nyakába bújva.

- Jól van Kicsim- sutogott a fülembe lágy hangján, közben egyik kezével a hajamat simogatta- Azt szeretném, ha minél több időt együtt tudjatok tölteni... Nem akarom, hogy abba a hibába ess, mint én... Megbánd, hogy nem töltöttetek együtt elég időt... Az idő senkinek sem barája...

- ...Tudom... És köszönök mindent..- bújtam hozzá mégjobban.

Egymás karjaiba borulva nyugtattuk egymást. Csend volt az egész szobában, és ez hosszú percekig így volt. Nyugalom szállt rám, ahogy anya ölelő karjai védelmet nyújtottak nekem a rémes külvilág ellen. Elfeledtette velem a mai rossz pillanatokat, melyet Vernon okozott. A fájdalom, ami mardosta a bensőmet, elillant. Suga mellett, anya volt az egyetlen ember, aki így hatott rám. Mindig szükségem lesz rá. Bárki bármit mond. Belőle egy van, és nekem ő a tökéletes. Megérti azokat a dolgokat, amiket mások nem, és mellettem volt, mikor senki..

- Anya....- szólaltam meg a hosszú csend után- Szerinted... Apának szimpatikus lett volna Yoongi?...

- Hát, szerintem először nem lenne oda érte. De egy idő után biztos befogadta volna- hallottam hangján, ahigy elmosolyodik a gondolatra.

Nagyon örültem vona, ha megismerik egymást, de... Ha nem történik meg a baleset, akkor meg sem ismertem volna ezt a hülyegyereket. El nem tudnám dönteni, és fel nem merném tenni magamnak a kérdést, hogy "mi lett volna ha..?". Nem tudnék rá válaszolni. Nem tudnám megmondani, hogy ha ez vagy az történt volna meg, akkor melyik lenne a jobb. De egy biztos.. nem szabad a múltban élnem. A mára kell koncentrálnom, hogy most mi is történik, és nem a "mi lenne ha..?" kérdéssel foglalkoznom.

- De ő már a mi családunk tagja is, és az is marad..

...

Reggel arra keltem, hogy rezeg a telefonom, és az az érdekes csengőhang terítette be a szobát, ami azt jelzi, hogy Suga hív. A fal fele voltam fordulva, és Kevin feje az alul lévő kezemen pihentette a fejét. Halkan szuszogott, mintha meg sem hallotta volna a mobil csörgését.

Vakom, csukott szemmel nyúltam érte. A rezgő készülék majdnem kiesett a kezemből, de szerencsémre meg bírtam tartani. Homályos látassal rányontam a zöld gombra, majd a fülemhez emeltem.

- Hello- szólaltam meg fáradtan, mire egy nevetést hallottam a másik oldalról. Csodás volt ezt a mély orgánumú kumcogást hallani, de így nem volt az igazi. Az élőt akarom hallani.

- Szia Kicsim. Bocsánat ha felébresztettelek de.. miért a füledet látom?- megint meghallottam nevetését, mire értetlen fejjel emeltem el fülkagylómtól a telefont, és hunyorogtam rá a képernyőre. Én hülye!- Na így már jobb- láttam meg mosolygós arcát, mire nekem is felfelé görbült ajkam.

- Bocsi. Nem látam, hogy kamerás beszélgetés lesz- ásítottam egy nagyot, mire megint kuncogott, amit nem hagyhattam szó nélkül- Min nevetsz?

- Csak jó kedvem van mert jó a napom, és főleg azért, mert újra látlak felébredni- hatalmasatt dobbant a szívem, de egy valamin hírtelen megakadt a szemem. Baszki de jó a haja!

Szerintem meglátta, hogy folyamatosan őt nézem, és nem szólalok meg.

- Tetszik a séróm Babám?- vigyora kaján lett, és felhúzta egyik szemöldökét.

- Nagyon tetszik- beharaptam alsó ajkamat, és kacsintottam egyet.

- Ajj! Bébi! Nem bírom ki ezt az egy hónapot- nyavajgott hangosan, mire lepisszegtem, mivel egy álomoasi feküdt a karjaim közt, aki még szívesen aludt volna még- Upsz. Bocsi- mondta halkan, mosolyogva..

...

Tegnap, miután anyával lelkiztünk, lementünk vissza a nappaliba. Én játszottal a két kis bogyóval, míg anya és Mír néni folytatta a miattam abbahagyott beszélgetést.

Elmeséltem anyának, hogy mi történt amíg nem voltak itthon. Megdöbbent, nem kicsit mert nem nézte volna ki Vernon-ból ezt az egészet. Elmondtam neki, hogy olyan, mintha két arca lenne. Először el se akarta hinni, de ugye csak mi voltunk itthon, ezért ő lehetett. Tudja, hogy magamat nem bántanám csak úgy. Az orrára kötöttem, hogy ne mondja el senkinek, mert abból baj lenne. Nagyon nehezen, és egy kis veszekedés után, de belement, azzal a feltétellel, hogy vigyázok magamra, és ha bármi ilyen baj van, akkor szólok.

...

Az étkező asztalnál ülve, félig nyitott szemmel raktam lassan, komótosan a számba a tejben ázott csokoládés gyümölcsös műzlit. Hajam le volt engedve, hogy ne látszódjon semmi a nyakamból. A folt az arcomon már nem volt ott, így nem kellett semmit csinálnom ellene.

Suga elmesélte, hogy akkor végzett éppen a meghallgatással, és szerinte jól ment. Őszintén? Rohadtul büszke vagyok rá. Hogy próbálja elérni az álmait, és küzd is érte. Örülök annak, hogy azzal akar fogalkozni, amit szeret.

- Bell!- anya hangja zökkentett ki gondolatmenetemből. Nem kicsit ilyedtem meg, be kell hogy valljam. Azt hittem elkap a szívinfarktus- Na! Azt hittem már teljesen kikapcsoltál- nevetett, majd leült velem szemben egy bögre kávé kíséretében- Ma megkapod az egyik ajándékodat, szóval ha kész vagy a reggelivel, öltözz és indulunk...