Egy rosszfiú kiszemeltje

Ha még egyszer!

Nagyon sok időt akarok vele tölteni. Érezni akarom minden egyes porcikáját, amíg csak tudom. Nem akarom, hogy elmenjen. Legszívesebben azt mondanám, hogy maradjon itt, de tudom, hogy az anyukája nem engedné.(de sok a hogy)

-Figyelj Kicsim- léptem hozzá közelebb, komoly arckifejezéssel- ezeket azért mondom, mert féltelek. Ha nem vagyok ott veled, és valaki megtámad, akkor nem tudok ott lenni, hogy segítsek. Tudom, erős vagy és ez jó. De kérlek. Egyszer az életben hallgass rám, és fogadj szót- hajoltam hozzá közelebb- Csak óvni akarlak- öleltem magamhoz.

-Tudom- suttogta mellkasomba. Fejére adtam egy apró puszit. Magamban szívom, kellesem, egyedi illatát. Elhajoltam tőle, majd két kezem közé fogtam aprócska arcát. Csak néztem tökéletes pofiját, ahogy a halvány fény megvilágítja. Kezét rátette az enyémre, ami az arcán pihent. Lassan közeledtem felé, majd ajkaira tapadtam. Csókja felért egy mennyországgal. El akartam mélyíteni a csókot, ezért alsó ajkát megnyaltam. Párnái azonnal elnyíltak egymástól, nekem utat engedve. Nyelvem táncot járt övével. Szenvedélyes és tüzes. Ezt szeretem benne ilyenkor. Karjait nyakam köré fonta, majd annál fogva, jobban magához húzott. Kezeimet derekára vezettem, és ruhán keresztül elkezdtem simogatni. Imádom mikor ilyen bújós. Tenyerem fenekére csúszott, majd belemarkoltam. Számba nyögött, mire nekem egy jóleső morgás jött ki a számon. Beindulok a hangjától. A kéjes nyögései, zene füleimnek. Combjai alá nyúltam, és egy mozdulattal felkaptam az ölembe. Lábaival körbe fonta derekamat és nem eresztett, ahogy én se őt. Az ágyához sétáltam, majd egy nagyobb mozdulattal arrébb lüktem a bőröndöt. Leesett a földre, de nem esett semmi baja és a ruhák sem potyogtak ki. Lefektettem a fekete lepedővel borított matracra. Még mindig lábai között voltam elhelyezkedve. Alsó felemet neki nyomtam, mire megint nyögött egyet a csókunkba.

-Bell. Minden rendben? Hallottam, hogy leesett valami- hallottuk meg anyukája hangját az ajtó túloldalán.

-Igen anya. Minden rendben, csak véletlen lelüktem a bőröndömet, de már összepakoltam- már majdnem ordított, hogy az anyukája hallja a hangját. Számat az egyik kezével befogta, hogy még véletlenül se szólaljak meg- Bocsi a hangzavarért. Jó éjszakát.

-Neked is Kincsem. Szép álmokat- majd hallottuk távolodó lépteit, amint egy ajtó csapódásával megszűnnek. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Tenyerét apró csókokkal borítottam, mire kuncogni kezdett.

-Hagyd abba. Ez csikiz- nevetett fel. Elmosolyodtam rajta, majd kezét elvéve szám elől, a mellkasára feküdtem. Ahogy rátettem a fejemet, szíve egyre lassabban kezdett verni. Ennyire megnyugodna a közelségemtől? Kezével simogatni kezdte a buksimat.

-Kibírod ezt a pár hetet, míg nem vagyok itt?- kérdezte egy kisebb csend után.

-Nem.

-Yoongi. Tudod, hogy csak egy vagy egy kicsivel több hónapra megyek, de vissza fogok jönni. Ígérem- öleltj jobban magához- Én sem akarok vissza menni- suttogta szomorúan a fülembe.

-Akkor minek mész?

-Mert ott van a családom..- nem hagytam, hogy befejezze a mondatát.

-Én is a családodhoz tartozom- emeltem fel a fejemet, majd a szemeibe néztem- A párod vagyok, és azt akarom, hogy velem legyél.

-Tudom- nézett le szomorúan a takarójára. Nem szeretem így látni- De majd ezen a héten nagyon sokszor leszünk együtt, és miután vissza jöttünk akkor is. Jó?- nézett rám egy apró mosollyal a szája szélén, hátha beleegyezésemet adom az ötletébe. Látszott rajta, hogy ő sem akarja ezt az egészet.

-Oké. De azért tartsd be a feltételeket- aprót bólintott, majd megölelt.

-Majd hozok neked valami ajándékot- szólalt meg fülem mellett.

-Nem kell- tiltakoztam.

-De igen- húzódott el tőlem, és tovább erősödött. Nem hagytam magam, ezért bevágta a durcit.

-Naaa..- hajoltam közel az arcához, majd egy apró puszit nyomtam szájára- Ne vágd be megint a durcit..- mondatomat a telefon csörgése szakította félbe. Bella készülékéhez nyúltam, ami a lábamnál feküdt. Megfogtam, majd leolvastam róla a nevet. "Jay. Ne vedd fel!". Ez állt rajta. Ujjammal rámentem a zöld gombra, majd a fülemhez emeltem. Hatalmas mosoly terült el az arcomon.

-Szia Cica- szólalt meg a túloldalon az én egyetlenem zaklatója, perverz hangnemben. Most már értem, hogy miért viselkedett így.

-Szia Édes- mondtam a kagylóba, ugyan olyan hangnemben, mint ő. Valahogy éreztem, hogy meglepődött.

-Te meg ki a faszom vagy?- kérdezte gúnnyal teli hangon.

-Suga. Bella most nem.tudja felvenni, mert most épp alattam fekszik- az említett elkezdett előttem kapálózni, azt mondva "én nem vagyok itt, ne beszélj rólam". Ez most nem érdekelt. Azt akartam, hogy ez a senkiházi is tudja, hogy ő az enyém! Ravasz mosolyra húztam számat, majd Bellára néztem, aki kérdő pillantásokkal nézett rám. "Miben sántikálsz?" suttogta nekem- Jay. Hallgasd- csípőmet előre toltam, ezzel hozzá nyomva övéhez. Egy nyögés jött ki ajkai közül- Ő az enyém, és az is marad. És ha még egyszer felhívod, én esküszöm, hogy szarrá verlek- majd kinyomtam...

-----------
Sziasztok!

Juuuuuuj de várom ennek a sulis dolognak a végét(a történetben, meg persze a való életben is). Annyira jó dolgot találtam ki a végére, hogy...... Inkább nem mondok semmit(én a kis huncut^_^). De majd úgy is meglátjátok.

Remélem tetszett! Sok sikert az év végi dogákhoz! Ügyesek legyetek!

By:Itacsiga