Egy rosszfiú kiszemeltje

A régi történet

Annabell szemszöge

Azóta is itt fekszik a mellkasomon, és alszik. Kezemmel az arcát simogatom és érzem, hogy még mindig nem borotválkozott meg. Elmosolyodtam lustaságán. Ujjaimmal haját kezdtem el birizgálni, közben néztem a szőke buksit a mellkasomon. Mint egy cica. Ez az első dolog, ami eszembe jut róla. A szemei, és az arca egy cicáéra emlékeztet. Ahogy gyengéden a hajába túrtam, észre vettem, hogy kezd lenőni a hajfesték. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lenne teljesen fekete, vagy barna hajjal. De nem érdekel, ha másképp nézne ki, mert én szeretem. Bármi is történne vele. Ha nem tudna beszélni, vagy ha nem tudna járni, nem érdekelne. Én mindig mellette lennék, és vigyáznék rá, ahogy ő rám. Torkom össze szorult a halál gondolatára. Elveszíteném a reményemet. Mert ő számomra a remény, amiért élni akarok. Nem bírnék nélküle élni. Könny fátyolos szemekkel néztem a mellkasomon szuszogó védelmezőmet. Gyenge karjaimmal körül öleltem, ahogy csak tudtam, és magamhoz szorítottam. Nem akarom elengedni. Szememből kibuggyantak az első cseppek, amik lassan végigszántották arcélemet.

Halk kopogás zavarta meg az eddigi szomorú pillanataimat. Pár másodperc múlva, kinyílt az ajtó, és anya feje bukkant fel a fa mögül. Tekintetét ránk vezette. Ahogy meglátta, meggyötört arcomat, azonnal aggódó pillantásokat vetett rám, közben beljebb jött.

-Minden rendben Kicsim?- kérdezte halk, aggódó hangján. Suttogva kérdezte, hogy ne ébredjen fel Yoongi. Nemlegesen megráztam a fejem, és jobban szorítottam magamhoz az alvó fiút- Mi a baj?

-Nem akarom, hogy elmenjen- szólaltam meg kicsit sírós hangon, mire anya megsimogatta a fejemet- Vele akarok maradni, amíg csak tudok- anya elmosolyodott.

-Gyere. Kint beszéljük meg, hogy ne zavarjuk- kezét enyémre vezette, majd biztatóan megszorította. Egy aprót bólintottam, majd óvatosan az oldalára fektettem Suga-t. Egy apró puszit nyomtam a homlokára. Ahogy tudtam, kikeltem az ágyból. Anya kezét fogva hagytuk el a szobát.

Lementünk a konyhába, majd helyet foglaltam az asztalnál, míg anya két adag teával tért vissza. Az egyiket átnyújtotta nekem, míg a másikkal melyet foglalt a szembe lévő széken. Hosszú percekig tartó csend állt be közénk, amit ő szakított meg.

-Tudod,.... a kapcsolatotok nagyon emlékeztet a miénkre- rá emeltem tekintetemet. Ajkai mosolyra voltak húzva, és a bögrében gőzölgő teáját nézte- Szerelmes voltam apádba, de ő sosem vett észre. Visszahúzódó volt, akárcsak te, mikor ide jöttünk. Ezért folyamatosan a nyakán lógtam, hogy ne legyen magányos. Engem akkor nem érdekelt, hogy nem szólt hozzám... csak érezni akartam a közelségét... - anya szeme könnybe lábadt. Vett egy mély levegőt, majd folytatta- Nem tudom miért, és mikor, de... feladtam... Feladtam a küzdelmet, mert tudtam, hogy nem lehet az enyém... De ekkor történt valami...- kicsordult az az árva könnycsepp, ami eddig a látását homályosította. Kíváncsian hallgattam a történetet, amit eddig sosem hallottam. Kíváncsi voltam, hogy milyen volt apa. Milyen volt, amikor beleszeretett anyába..- Leveleket kaptam, egy ismeretlen személytől. Mindig leírta, hogy milyen szép vagyok, és hogy mennyire szeret. Néha még verseket is kaptam.... Sosem írta rá az üzenetekre a nevét... csak egy jelet firkantott mindig a lap aljára... Egy gyönyörű virágot. Minden levélben más más virágot rajzolt nekem... Minden egyes üzenetet megtartottam, és amint érkezett egy másik, a többihez raktam. Minden alkalommal a csokor egyre nagyobb lett, akár a kíváncsiságom..-elmosolyodott, ahogy vissza emlékezett-.. De volt olyan, hogy nagyon sokáig, egy rózsát kaptam a alap aljára... Minden alkalommal, egy szirom lehullt róla... olyan volt, mint egy visszaszámlálás... Már csak egy tövises szár maradt.. Másnap, mikor mentem haza az iskolából, eleredt az eső. A ruhám teljesen átázott, és nagyon fáztam, ezért egy fedett buszmegálló alá rohantam. Leültem a padra, és akkor..... megjelent ő... a hátamra terítette a pulcsiját, és mellém ült... Átölelt, hogy ne fázzak... És megtörtént, amire már nagyon régen vártam..... megcsókolt... az volt az első kérdése hozzám, hogy "tetszettek a leveleim?". Hevesen bólogattam, mire elmosolyodott... bocsánatot kért... Mikor vége lett a sulinak, megkérte a kezemet... -rám emelte könnyes tekintetét. Száját hatalmas mosolyra húzta- .. és utána jöttél te.. Mikor apád megtudta, hogy lány lesz, megfogadta, hogy bármi is történik, apáca leszel- ennél a pillanatnál mindketten felnevettünk- Nem akarta, hogy bárki is megbántson.... és amikor megszülettél, te lettél számára a második szerelme... Mindig megvédett minket...

-Tudom... Én mindig felnéztem rá- mosolyodtam el. Megfogtam a csészét, majd kortyolni kezdtem a forró italt.

-Mióta szexeltek?- fejét a kezére támasztva nézett rám, vigyorogva. Hirtelen kérdésétől félre nyeltem az italt, és köhögni kezdtem. Honnan tudja?! Hallotta?!!!!! Jaaaj neeeeee!!!!

-Honnan tudod?- kérdeztem rá. Kíváncsi voltam, hogy igaz-e az állításom.

-Hallottam pár dolgot a múltkor- kuncogott, mire nekem teljesen elvörösödött a fejem, és elsüllyedtem szégyenemben- Nyugi. Mi is ilyenek voltunk- nevetett tovább rajtam- Na, mióta?

-Pár hete..- válaszoltam bizonytalanul. Még sose beszéltem vele ilyenekről, ezért kicsit kínos.

-És nem bántad meg, hogy ő vette el?- érdeklődött tovább.

-Nem- ráztam meg a fejemet- Mert szeretem...

-Tudom, hogy szeret téged, és ahogy ránézel, ordít róla, hogy mennyire védeni akar téged. Valahogy első pillantásra tudtam, hogy ő lesz számodra az igazi. Még ha akkor nem is bírtad. Kitartó egy fiú, azt be kell vallani.

-És bolond is- kuncogtam mondandómon.

-Azt tudtad, hogy Koreában nem nagyon szeretik a szülők európaiakhoz adni a gyereküket? Mert a meg akarják tartani a tiszta vérűséget- közölte velem az újonnan szerzett információját- De a kettőtök párosítása, vajon milyen lehet?- gondolkodott el.

-Anyaaaaa- nevettem rajta- Hagyd abbaa.

-Most miért?

-Mert zavarba hozol- temettem arcomat a tenyerembe. Hirtelen valaki hátulról átölelt.

-Azt hittem, hogy már csak én tudlak zavarba hozni....