Egy rosszfiú kiszemeltje

Csak gyere vissza

Annabell a fiú ágya melletti kis fotelben ült, és olvasta át jegyzeteit, hogy addig is tanuljon, míg itt van vele, de ez nem nagyon akart összejönni, mivel minden egyes mondata után rápillantott szerelmére, mintha csodát várna. Oda akart menni legalább egy puszit nyomva homlokára, ahogy ő tette neki régen, de nem tehette. Nem akarta hogy bármiféle probléma legyen. Az infúziós kezét is óvatosan foghatta meg, nehogy megmozdítsa a sérült testet. Egész végig saját magát hibáztatta a történtekért. Ha akkor megállítja, akkor nem megy el sisak nélkül vagy akkorra már elment volt az a köcsög öregasszony, és nem üti el.

A lány mikor nem éppen a suliban volt vagy a kórházban, Yoongi motorját próbálta helyre hozni. A lehetetlenből csodát építeni. A bontóba nem vitte volna, mivel Yoongi öröksége volt ez a motor, és nagyon sokat jelentett neki. Legalább ha elbaszta azzal hogy nem szólt, akkor megjavítja a járművet. Sokszor lekuporodott a motor mellé és elsírta magát a történtek miatt, mivel emlékeztette a balesetre. Nem tudott megbékélni magával és lassan kezdte felemészteni magát belülről. Nem beszélt annyit mint régen. Visszahúzódó lett, és került mindenkit. Olyan volt mikor idejött. Úgy érezte hogy minden és mindenki ellene van. Az egyetlen menedéke a kórházban fekvő fiú volt, akihez napi szinten járt. Állapota miatt még nem engedték azt, hogy éjszakára maradjon.

Mindig úgy mesélt neki dolgokat amik vele történtek, mintha ébren volna. Olvasott neki, és nézték együtt közös sorozatuk utolsó epizódjait, de anélkül hogy Annabell mellé feküdt volna. Yooni fejének háttal fordította a fotelt és ölébe rakva a laptopot, elindította. A kóma ellenére is biztonságban érezte magát mellette, és nem érezte azt hogy egyedül van. Szerette a hülyeségei ellenére is, és eszébe sem jutott olyasmi, hogy elhagyja, vagy magára hagyja, illetve mást keressen. Túlságosan is szerelmes volt ebbe a fiúba, melyet sem számokkal, sem szavakkal nem lehetett kifejezni. A kórházban az orvosok és a betegek is a lányt sokszor Hachiko-nak nevezték, a hűséges kutyáról, aki a gazdájára várt évekig. Ugyan akkor jött, és ugyan akkor ment el, nem csinalt semmit, csak ült és várt. Várt arra, hogy szerelme egyszer visszatér és újra átölelheti, de tudta jól, hogy ez mind egy hosszú, szenvedős álom, melyet végig kell élnie ha túl akarja érni.

De Yoongi... Ő egész végig ott volt mellette. Mikor bent volt a kórházban, mellé ült, átölelte, vagy lefeküdt az ágyra és onnan figyelte őt. Még az iskolában is vele volt és vigyázott rá. Nem halt meg... De a mély kóma miatt kilépett a testéből, és mint egy szellem, szabadon sétálgathatott. Egy percre sem hagyta egyedül...

...

Teltek a napok és lassan eltet két hét is. Az orvosok megengedték, hogy hozzáérjenek a fiú fejéhez, és egy picit a felsőtestéhez. Bellnek hatalmas felszabadulás volt hogy végre a homlokára adhat egy puszit, megcsókolja, vagy csak a másénak támassza a homlokát. Simogatta fehér, sápadt arcát és egész végig csak csodálta isteni szépségét, melybe beleszeretett. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Kérdezte folyamatosan saját magától. Megengedték hogy befeküdhessen mellé, de csak óvatosan, és ezzel együtt engedélyt kapott az éjszakai maradásra. Mikor újra mellette feküdt, úgy érzte hogy egy része szárnyalni kezdett. Az oldalához bújt és fejét a vállára tette. Próbálta beszippantani finom illatát, de csak a fertőtlenítő kórházi szag csavarta az orrát.

- Nem mehetsz el Yoongi... - suttogta, miközben feje a vállán pihent és lefelé nézett - Nem hagyhatsz itt... Te nem... Téged nem tudlak elengedni... Emlékszel még az álmodra, amit velem akartál megosztani?... Holly, Neo, te és én... És egy baba... Szeretnék veled ebben az álomban élni... És ígérem, ha felébresz, bármit megadok neked... Bármit... Ha egy jobb pólót, vagy akár egy könyvet... Vagy... Egy babát... - kínosan érzve magát elkezdte rágni a száját és jobban hozzábújt. És Yoongi ezt mint látta és hallotta... - Érted bármire képes lennék... - hangja sírós lett, s szemei könnyesek - Csak kérlek... Kérlek gyere vissza... Szeretlek te balfasz... Idegesíts fel... Csapj rá a combomra vagy nevess ki ahogy szoktál, nem érdekel... Csak gyere vissza...