Egy rosszfiú kiszemeltje

Ápólónő

Gyorsan eltelt a hétvége. Hétfő reggel felkeltem, és felöltöztem.

Anya a konyhában kortyolgatta a kávéját. Ahogy észre vett, huncut mosolyra húzta a száját.

-Aranyosak vagytok együtt.

-Anyaaaaa..... már mondtam, hogy nem vagyunk együtt - csaptam be a hűtő ajtaját.

-De szerintem össze illetek.

-Szerintem meg nem. Téma lezárva -öntöttem tejet a müzlis tálamba.

Még egy ideig piszkált, majd abba hagyta, mert ment dolgozni. Korán van, de elindulok. A hátamra dobtam a táskát, és kiléptem az ajtón. Bezártam azt, majd útnak indultam. Imádkoztam, hogy ne találkozzak azzal a..... Ajjj! Miért nem tud békén hagyni? Motorjával mellém gurul.

-Jó reggelt. Szállj fel- biccentett a fejével a mögötte lévő ülésre. Megforgattam a szememet, és csak sétáltam tovább- Hé! Hová mész?- veszi fel a tempómat.

-Mondjuk a suliba.

-Elviszlek.

-Nem kell!- keltem ki magamból- Csak hagyj egy kicsit- váltottam át halkabb hangnembe.

-Van valami baj?- kérdezte, és egy kicsit feljebb ült.

-Semmi.... csak... hagyj- indultam el, mikor hallottam, hogy leszáll a motorról. Ahogy utól ért, azonnal szembe fordított magával.

-Bántott valaki?- kérdezte, miközben kezei közé fogta arcom- Nekem elmondhatod ha valami bánt- simogatta ujjával a bőrt- És ha valaki bántani mer, én azt megölöm- nézett mélyen a szemembe- Nem hagyom, hogy bárki is bántson, vagy elvegyen tőlem- egy puszit nyomott a homlokomra. Miért mond ilyeneket? Miért csinálja ezt? Miért játszik velem? Eltoltam magamtól, majd újra útnak indultam. Nem szóltam egy szót sem, csak sétáltam, közben az előttem lévő járdát néztem.

-Ott találkozunk!- kiabálja utánam. Elhaladt mellettem a kétkerekűjével. Nem érdekelt, semmi és senki ebben a minutumban. Csak rohantam teljes erővel a suli fele. A futás néha kitisztítja a fejemet, és ezzel levezetem a feszültséget. Nem tartott sokáig az utam. Hamar oda értem az épülethez. Ahogy megálltam előtte, azonnal körül néztem. Pár évfolyamtárs, néhány másik tanuló, de ő sehol. Az termem előtti folyosón a diákok valamit körül álltak. Hirtelen Suga ideges hangját hallottam meg.

-Azonnal szállj le róla!!- furakodtam át magam a tömegen, és azt látom, hogy egy másikat próbál megütni, de azonnal megállítom az öklét. Észre vettem, hogy néhány helyen apró sebek borítják- Mi a jó francot csinálsz?!- már majdnem kiabáltam, annyira ideges voltam. Azonnal rám emelte tekintetét- Hagyd békén!

-Te ezt nem értheted!- egy hatalmasat rántott hátra a kezével, amitől én is abba az irányba indultam meg, így ki tudta gyorsan húznia kezét, és egy nagyot behúzni a fiúnak. Az esésemet Jiwoo akadályozta meg. Mikor újra vissza pillantottam, már a srác feje teljesen véres volt, de ő csak tovább ütötte. A semmiből megjelent egy tanár, és megállította a küzdelmet. 

-Maguk meg mit csinálnak??!!!- kiabálta le a fejüket a tanár- Maga ott- mutatott rám- kísérje Yoongi urat az orvosi szobába, és kezelje le a sebeit. Amint végeztek, várom őt az igazgatónál-majd el is ment. Nem folytatták a küzdelmet. Suga felállt, és együtt elmentünk az orvosiba. Leült egy székre, én meg addig elő vettem a szükséges felszerelést.

-Add a kezed- lassan felém nyújtotta, amit azonnal megfogtam, és elkezdtem letisztítani- Mi ütött beléd? Mi történt, hogy így eldurvultál?- nem néztem a szemébe, csak a sérülésre koncentráltam. A bőr felülete, a bütykeinél teljesen lekoptak. Vérztett, ezért lefertőtlenítettem. Ahogy hozzá ért a pamacs, egy kicsit felszisszent. Sikerült jól bekötnöm a kezét- Ilyet többet ne csinálj- mondtam, mire kicsit ledöbbent, de bólogatott. Áttértem az arcára. Pár horzsolás, kisebb vérző karcolásokkal volt tele a feje, és a szája megrepedt. A fertőtlenítővel átitatott rongyal, elkezdtem az apróbb sebeket ellátni.

-Köszönöm - szólalt meg hirtelen.

-Mit?- néztem a szemébe, és ő is az enyémbe.

-Hogy segítesz- mosolyodott el.

-Nem az én döntésem volt, hogy segítsek neked, hanem a tanár parancsolt rám - válaszoltam, közben újra a sebeket piszkáltam. Kicsit elszomorodott. Eszembe jutott valami- Mit beszéltetek anyukámmal, míg én nem voltam ott?

-Ezt nem mondhatom el- kuncogott - Csak annyit mondhatok, hogy majd hétvégén újra találkozunk- hogy mi? Ezt meg hogy értette? Ha anya haza ér, azonnal kikérdezem. Áttértem a szájára. Nagyon csúnya volt az a repedés.

-Azonnal szólj ha fáj- erre csak biccentett. Egyik kezemmel megfogtam arcát, míg a másikkal száját próbáltam ellátni. Éreztem, ahogy szemeivel folyamatosan engem néz, de én csak munkálkodtam tovább- Készen is vagyunk - ragasztottam le a sebet. Álltam volna fel, mikor csuklómnál fogva vissza rántott, de nem a széken, hanem az ölében landoltam.

-Köszönöm - kezével megfogta arcomat, és azonnal megcsókolt. Hogy meglepődtem-e? Nagyon. Másik kezével átkarolta a derekam, hogy még véletlenül se menjek el. Mellkasánál fogva, próbáltam eltolni magamtól.