Egy rosszfiú kiszemeltje

Vissza a nyaklánc?

-Hát az úgy volt, hogy....-vakargatta meg tarkóját kicsit zavartan. Türelmetlenül, várva a válaszra, felemeltem egyik szemöldökömet, és tekintetemet, a két jómadár közt váltogattam-... Majd ezt meg tudnánk beszélni otthon?- szúrósan néztem, ahogy próbálkozik.

-.... Legyen...- adtam be a derekamat. Legalább addig össze tudja szedni a gondolatait, és rendesen tudnánk beszélgetni. Összeszedtem a rajzos cuccaimat, és elraktam a táskámba.

...

Elkezdődött az óra. Az ablak mellett foglaltam helyet, mellettem Suga. Már megint írkál abba a füzetbe. Nagyon, de nagyon piszkálja a csőrömet, hogy mit is írhat. De most az is érdekel, hogy milyen albumról is van szó.

Előttünk Jiwoo-ék nevetgéltek, és amikor a tanár nem figyelt, egy-egy csókot váltottak egymással. A legelején mi is ilyenek voltunk. Mintha a gondolataimba látott volna, egyik kezét a combomra vezette. Simogatta a sötétkék farmerba bújtatott lábamat, ami a pad lábtámasz részével meg volt egy kicsit emelve. A belső részét kezdte cirógatni, majd hirtelen belemarkolt. Térdeimet összeszorítottam, a hirtelen jött mozdulatától, és számat egy vonallá préseltem, hogy ne hallja meg senki a kitörni készülő nyögésemet. Fülemhez hajolt.

-Majd otthon kiengesztellek- suttogta kéjjel teli hanggal, majd egy puszit nyomott fülem mögé- Na? Benne vagy?

-..... Talán...- egy apró mosoly jelent meg ajkaimon, ahogy próbált egy kicsit jobb kedvre deríteni.

-Nem érdekel. Ezt akkor is igennek veszem- még egy puszit nyomott a fülem mögé, majd visszafordult a füzetéhez, de még mindig rajta volt a keze a combomon.

...

-Szia Woozi- köszöntem a nap első kajaszünetében, régi barátomnak, aki hatalmas mosollyal fogadott.

-Szia Bell- jött hozzám, még mindig mosolyogva. Annyira aranyos és szimpatikus ez a fiú. Nem értem miért bánnak vele úgy, mint egy szeméttel. Pedig hatalmas szíve van.

Miközben beszélgettünk, a szemem sarkából észre vettem Suga-t, aki szúrósan nézte a mellettem állót. Pont ebben a pillanatban csengettek. Elköszöntünk egymástól és megbeszéltük, hogy a következő szünetben is beszélünk, majd a termem felé vettem az irányt....

Suga szemszöge

Mit keres az ott megint mellette?!! Szerintem érthetően megmondtam, hogy ha még egyszer a közelébe megy, akkor nem lesz kegyelem! Szereti feszegetni a határaimat, azt látom. Na most már nem menekülsz el előlem féreg! Nem akarom a jövőbelim közelében látni!

...

Újra mellette ülök. A szemem sarkából nézem, ahogy jegyzeteli amit a tanár leír a táblára. Tudom, hogy a legtöbb emberrel kedves, de vele ne legyen az. Nem akarom a közelében látni, bárki bármit mond.

...

Megint kiment a teremből. Egy kicsit vártam, majd követni kezdtem. Azért imádkoztam, hogy a mosdóba menjen, vagy Jiwoo-val valahol beszélgessen a folyosón. De sajnos egyik sem. Annabell az ablak mellett, ült a radiátoron, mellette azzal a szemüveges korccsal. Azonnal odatrappoltam hozzájuk, mire a beszélgetésük félbe szakadt. A lány döbbenten nézte, dühös arcomat. Gyilkos tekintetemet Jihoo-ra vezettem, aki egy fél lépést hátra lépett.

-Mit mondtam neked?!- ordítottam a képébe- Hagyd békén! Ebből mi nem volt világos?!- szinte már köptem a szavakat, mikor valaki a megfogta a karomat, és húzni kezdett visszafelé. Kérdő, de még mindig haragos tekintettel néztem az engem visszatartó teremtést.

-Yoongi! Hagyd abba ezt a gyerekes viselkedést! Nem csinált semmit, csak beszélgettünk- magyarázta.

-Pont az a baj, hogy a közeledbe van!

-Hagyd abba! Nem lesz semmi bajom tőle!- nézett határozottan a szemembe. Keze szorítása erősödött, ami az egyémen volt. Morogtam egyet, majd karon fogva Bellt, mentem egy kihalt folyosóra, otthagyva Jihoo-t.

Nekinyomtam a falnak, és kezeimmel elzártam az útját. Szúrósan nézett a szemembe.

-Ez most mire volt jó?!- már szinte kiabált.

-Mit mondtam neked?!- kezeimet csuklójára vezettem, majd azt is a falnak nyomtam, a feje mellé. Nem válaszoltam előző kérdésére, hanem azonnal a tárgyra tértem, ami nagyon zavart.

-Engedj el!- rángatózott, de semmire sem ment vele.

-Utoljára kérdezem! Miért volt a közeledben?!

-Mert a barátom!- vágta rá. Tekintetét az enyémbe fúrta- Nem tilthatod meg, hogy kik legyenek a barátaim!

-De igen! Hozzám tartozol!- szemeivel a padlót nézte. Szorításomból engedtem, de még mindig az apró kis csuklóját fogtam. Pár perces, síri csend telepedett közénk, amit én szakítottam meg- Bocsánat..

Rám emelte tekintetét, és még többet akart hallani.

-Bocsánat, hogy így viselkedtem, csak...- kerestem a legjobb szavakat.

-Féltékeny voltál?- kérdezte halkan, de számomra, még így is tisztán hallható volt.

-Meglehet.... Megbocsátasz nekem?

-Egy feltétellel.... Kérj bocsánatot Jihoo-tól- tekintete komoly volt, ami most nekem nem nagyon tetszett. Nem! Dehogy fogok attól az embertől bocsánatot kérni!

-Nem.

-Akkor haragudni fogok rád, és nem bocsátom meg az előbbieket. Ja, és visszaadom nyakláncot is- laza szorításom alatt, megmozdultak a kezei, ami a tarkója felé vándoroltak volna, de azonnal megállítottam, és vissza nyomtam a falnak. Szeretem is, meg nem is ezt a fajta ellenállását, és követeléseit.

-...Jó- morogtam- Te nyertél. De ne várj tőlem sokat.

-Oké- győzelemittasan elmosolyodott, mire egy csókot nyomtam szájára. Csípőmet jobban hozzá nyomtam, és így teljesen a falnak préseltem. Ezt a pillanatot a csengő szakította félbe.

Ez a bocsánatkérősdi elég nehezen fog menni. Előre érzem......

---------------

Önreklám:

Egyszer volt egy Itacsiga és egy K__Alice , akik gondoltak egyet és csináltak egy közös profilt mihez hamarosan könyv is jár! :3

Itacsiga_AND_Alice

Mostantól ott is megtekinthetitek munkáimat/munkánkat. Remélem ott is követni fogtok! Cejetjek titeket!♥

Good Night!♥♠★

№№№ №t today!

By:Itacsiga