Egy rosszfiú kiszemeltje

Érzelmek felerősödése

Azt vettem észre, hogy már a házam előtt megálltunk. Leszálltam mögüle, és valamiért ő is. Kezét az arcomra helyezte.

-Csinált veled valamit?- kérdezte, közben végig mért- láttam, hogy valamit csinált veled a padban, szóval ne hazudj.

-Rátette a kezét a combomra, én meg neki ütöttem a kézfejét az asztal aljának- mondatom hallatán elmosolyodott.

-Ügyes Kislány- simogatta meg az arcom. Közelebb húzott magához, majd ajkaink össze értek. Lassan mozgatta ajkait, ami arra késztetett, hogy én is beszálljak. Nagyon nehezen, de elvált tőlem- Hamarosan jövök - nyomott puszit a homlokomra. Felszállt a motorjára, és már el is hajtott.

Bementem a házba. Felszaladtam a szobámba, ahol átvettem az utcait, egy kényelmes itthoni ruhára. Anya a szobájában aludt, így nem akartam zavarni. Lementem, és csináltam egy gyors, mégis finom ebédet. Tízen egy óra van már, és anyát látom lejönni a lépcsőn.

-Neked nem az iskolában kéne lenned?- kérdezi szemét dörzsölgetve.

-Csak kettő órám volt megtartva, és jövő héten szünet- mondtam neki, közben megterítettem az asztalt.

- Kettő körül indulok. Elnéztem az időpontot. Háromkor száll fel a gépem- mondta.

-Értem- befejeztük az ebédet. Elpakoltam, majd felmentem a szobámba Neo-val. Lefeküdtem az ágyra. Nagyon könnyen elaludtam. Ezt onnan tudom, hogy arra ébredtem, hogy valaki a hajamat simogatta, amire kinyitottam a szemem- Hogy jöttél be?- kérdeztem, közben egy nagyot nyújtózkodtam.

-Anyukád engedett be, mikor elment - mennyi az idő?! Gyorsan rá kaptam tekintetem az órámra, ami fél négyet mutatott. Nem köszöntem el tőle! Küldök neki egy üzenetet, amiben benne van, hogy "majd hívj mikor oda értél", "nagyon sajnálom, hogy nem köszöntem el tőled".

-Minden rendben?- kérdezi kicsit aggódva.

-Nem köszöntem el anyától.

-Nyugi- ölelt magához- Csak nem akart felébreszteni. Nem a te hibás, de mondjuk az övé sem- simogatta hátamat.

-Éhes vagy?-kérdeztem, miközben eltávolodtam tőle. Erre csak hevesen bólogatott. Lementünk a konyhába, ahol szedtem neki a maradék ebédből. Megmelegítettem, és a tányért elé helyeztem. Csillogó szemekkel nézte az előtte heverő kaját, mint egy kutya. Azonnal hozzá is látott. Mosolyognom kellett rajta. Úgy nézett ki, mint aki régóta nem evett. Nem nyelte le az ételt, csak tömte magába. Mikor rám emelte tekintetét, elröhögtem magam a látványtól. Mindenhol maszatos, pofazacskóival úgy nézett ki mint egy mókus, és még hozzá azok az ártatlan cica szemek. Tényleg gyerek még.

-Min nevetsz?- mondta, miközben a fele kaját ami a szájában volt, lenyelte.

-Rajtad- mutattam rá, még mindig nevetve. Megtörölte száját, és az edényt berakta a mosogatóba. Felálltam helyemről, mikor hátulról átölelt. Azonnal abba hagytam a kuncogást. Szorosan tartott.

-Ugye..... te is szeretsz.... engem?- kérdezte, közben fejét a vállamra rakta. Olyan érzésem van, mintha bántaná valami.

-Lehetséges- magával szembe fordított, és végigmért.

-Jól hallottam?- kérdezte kicsit döbbenten. Egy halvány mosollyal az ajkamon, bólogattam aprókat- Tényleg?

-Miért?Azt szeretnéd, hogy ne?-kérdeztem viccelődve. Azonnal nemlegesen rázogatta a fejét. Ezen mindketten mosolyogtunk. Mélyen a szemembe nézett, és úgy közelített arcom felé. Ajkai már súrolták enyéimet, de még egy szót kimondott.

-Szeretlek- azonnal megcsókolt. Boldognak éreztem magam. Nem volt rossz kedvem, és nem akartam magamtól eltaszítani. Élveztem csókját, ami egyre szenbedélyesebbé vált. Kezeit derekamra helyezte, majd simogatni kezdte a póló alatti bőrt- Tudod milyen sokáig vártam erre a pillanatra?- kérdezte lihegve, közben felkapott az ölébe. Felvitt a szobába, és lefektetett az ágyra. Még mindig lábaim közt volt. Nem vált el ajkaimtól. Nyelvével bejutást kért, amit meg is adtam. Lassan mozogtak ajkai, és a nyelve is. Felhajtott pólóm alját, majd hasamat kezdte el csókolgatni. Egyszer-kétszet bele fújt a hasamba, mint ahogy a babáknak szokták csinálni, amitől hangosakat felnevettem, közben bele túrtam szőke hajába. Vissza mászott arcomhoz, és farkasszemezett velem. Fejem mellől nyávogást hallottam, amitő mindketten elmosolyodtunk. Neo felmászott az ágyra, és Yoongit fújásokkal, és kis mancsának csapásaival "elkergetve" mellőlem, a mellkasomra mászott, és elaludt.

-Jaaj de félelmetes itt valaki- simogattam meg a rajtam pihenő, kis szürke szőrcsomót. Úgy látom, féltékenyek egymásra. Suga lefeküdt mellém, és derekamnál fogva, magához húzott. Fejét a vállamra tette, majd ő is elaludt. Mindkettő kiscicának a fejét simogattam, amíg el nem aludtak. Csam mosolyogni tudtam a helyzeten. Bele gondolva, amióta ide költöztünk, sokkal többet mosolygok. Lassan nehezednek pilláim, és már az álmok tengerén ébredek.